Az interneten böngészve, vagy a való világban körülnézve a nagyobb vagy mikroközösségekben, családokban, barátságokban, különféle emberi kapcsolatokban van egy mérgező jelenség.
Amikor fröcsögnek minden szinten az indulatok, érvek helyett, közeledési szándék helyett a fröcsögés szennyez, lehet, hogy a címben szereplő lélekszennyezések aktiválódnak.
Persze, nem Ebola, nem kell pánikolni tőle, nincs ellene védőruha és karantén, de vegyük észre, hogy súlyos fertőző betegségek erejével pusztít embert, életet, jól létet, közérzetet.
Olyan sok helyzetben megjelenhet ez a jelenség. Játszótéren, anonim, netes fórumokon, de családon, barátságokon belül, ismeretlenek és ismerősök közt...
Az ilyen méreg szétverhet családot, barátságot, beszürkíti a lelket, rátelepül és meghatároz szinte minden szférát, sőt börtönbe zárhat és néha meg is ölhet. Sokszor bújik álruhába, álarc mögé, elrejtőzik a személytelenségbe és onnan fertőz.
Magabiztos, határozott és ellentmondást nem tűr! Ingerült, durva és kíméletlen.
Én azt mondom: kultúrálatlan, tudatlan, beszűkült, irígy, gyáva, boltogtalan, örömtelen, mocsár-lelkű, és fertőző beteg! Az nem lehet más, aki ártani akar. Aki nem tud örülni más örömének. Aki mindenben torz tükörképet lát vagy keres. Aki keserű és mást is megkeserít. Aki kárörvendő. Aki a szomszéd mindig zöldebb fűjét savval öntené le.
Ők betegek, méghozzá fertőzőek.
Így kellene kezelni őket! Izolálni első körben!
Beférkőznek a pórusokba, a családba, mindenhova! Ne hagyd! Ne akard meggyőzni, ha észrevetted hogy tönkretesz!
Ha a tüneteket már magadon is észleled, különösen sürgősen lépned kell!
Ne hagyd hogy elvegye az életed, az örömöd, a személyes szabadságod, a párodat, a barátodat, a gyerekedet, az életteredet, mindent, ami fontos neked! Az izolálódás nehéz, de működik, sok eszköze van!
Az első körben a legfontosabb a felismerés!
Aztán a nem!- kimondása. Önmagadnak, vagy neki, akár halkan, akár hangerővel.
Aztán el kell fordulni, távolodni, és keresni olyat aki megért, szeret, elfogad, érvel, elfogad, akinek fontos vagy, aki tud nevetni önmagán is, aki mer élni, akinek van arca, aki őszinte és mocsár helyett élet van a lelkében, szavában és érintésében.
Akivel jó lenni, aki nem szennyez be, aki nem harap ki belőled egy darabot, mint egy acsargó, szerencsétlen harci kutya. Fröcsögésmentes világot élni...
Legalább a saját életterünkben.
Abban az egy, rövidke életünkben. Hátha lehet! Miért ne? Tenni érte persze felelősség, bátorság!
Nem felesleges luxus, hanem oly fontos, mint a levegő!
Gondold csak végig! Ha így gondolod te is, akkor tégy érte(d), a gyerekedért, az életedért, a szerettedért! Ne halogasd holnapra, kezd el ma! Rajta!
A fertőző, gyáva, ostoba, irígy, örömtelen, boldogtalan, lélektelen, pusztító, álarcban és lesből támadó, rosszindulatú, mindent bemocskoló, mindig dominanciát követelő és téged mindezzel elgyengítő fröcsögés, beszólás, kéretlenül betolakodó felesleges "jelenlétek" ellen! Merj úgy élni és gondolkodni, ahogy szeretnél, azokkal, akik szeretnek és ebben segítenek.
Merj tanulni, merj véleményt mondani, merj szelektálni és merj nemet mondani!
Ha tévedsz, merd belátni!
Erős leszel, szép és sokkal több örömöd lesz!
És ha a gyermek rádnéz és hallgat téged, kincset lát és kincset visz tovább, mert kincset talált!
Ennél többet adni és kapni ugyan mit lehetne?
