2014. augusztus 30., szombat

A kenguru-ügy

Az az anyuka is, aki csak belekóstolt a hordozásba, bizonyára hallott a kenguru-hordozó problémakörrel.

Ugyanis kishazánkban a kenguru=hordozó.
Én is így gondoltam.
Első eszközünk a legolcsóbb kenguru volt. A legjobb szándékkal vettük-kaptuk, hiszen hasfájós volt a kicsi és úgy hallottuk, a hordozás segít.
Hát, volt hogy bevált, de többségében kényelmetlen volt nekem és Mórnak is. Nem is használtuk sokat.
Őszitén szólva nem is értettem, miért nyomatják ennyire a hordozást, ha ez ennyire nem kellemes érzés egyikünknek sem.

Aztán az első karikás kendő élmény mindent helyretett.
A neten sokféle okosság van a megfelelő hordozóeszközökről, de most csak a saját tapasztalatomat osztom meg veletek.

Kezedben a baba, magadhoz szorítod, a lábait békamód felhúzza, háta gombócba gömbölyödik. Ez a természetes tartása nagyon sokáig, a magzatpóz. Később is, mikor ölben van a gyerkőc, a lábai maguktól terpeszbe húzódnak.

Nos, a kenguru ezt konkrétan megakadályozza. 
Egy keskeny dolog van a gyerek lábai között, amik emiatt lógnak lefele, a testsúlyuk az ágyékra összpontosul.
A babák imádják a testközelséget, ezért persze ideig-óráig élvezhetik, de hosszútávon bizony nem lehet ez jó, főleg kisfiúknak.
A kenguruk háta merev. Az eszköz diktálja a testtartást, nem a pici.
Ezeket használat alapján mondom, nem látatlanban.

A megfelelő hordozóeszköz nemcsak a babának, hanem a hordozó személynek is SOKKAL kényelmesebb. 

Azt hittem, minden ami nem kenguru, bonyolult, kötözgetős...ellenszenveztem velük.
Aztán kiderült, mekkorát tévedtem.
Jóféle hordozókból nagyobb választék van, mint kengurukból. 
Áruk széles skálán mozog, de minden fillért megérnek!

Szóval az egyik tévhit, hogy a hordozó=kenguru, eloszlatva. 
A kenguru, az kenguru. 
Nem ördögtől való, de minek használja az ember, ha van SOKKAL kényelmesebb, bújósabb választása?!
Nem tartozom semmilyen bioanya-szektához, ezen az úton én is végigmentem.
Juli barátosném mondta hogy anno, amikor meglátott a facebookon egy képet, ahol Ádám kenguruban viszi a pici Mórt, nem merte mondani hogy "neeeee, ne ebbe!", mert nem akart megbántani minket. 
(Íme egy kengurus kép. Szóval tényleg használtunk ilyet és nem volt vészes, de soooookkkkkaaal jobb alternatívák is vannak, esküszöm!!!)

Igazi háború van van a kengurus és nemkengurus mamik között, ezért ez tényleg kényes kérdés.

A legjobbat akarjuk a gyerekünknek, ezért ha valaki azt mondja, amit csinálunk, nem a legjobb, az pont a szívünkbe tapos egy acélbetétessel. 
Sokan ezért dafkeazértse akarnak hallani alternatívákról. Mert azzal szerintük azt ismernék be, hogy rosszul csináltak valamit.

Pedig 
1. Hibázni szabad. Sőt, kell. Onnan lehet fejlődni.
2. Senki sem tudja a tutit. Viszont tájékozódni kell és muszáj. Becsukni a fülünket dacból, na az baromság.

Én a magam útján, nem tanácsok által jutottam el a nemkengurus hordozásig. 
Bevallom, például én is azt hittem, arccal kifele milyen jópofa dolog és gondoltam, majd mi is úgy fogjuk csinálni. 
Aztán tájékzódtam és már tudom, hogy az bizony egyáltalán nem olyan jó, nem tesz jót a baba gerincének, medencéjének...de ez most nem egy hordozási okító okosság. 
Arról olvashattok eleget.

Most csak a saját tapasztalataimat osztottam meg veletek.
Én kenguruztam, nincs abban semmi szégyen, nyilván semmi baja nem lett Mórnak. 
De miután megismerkedtem a jó hordozókkal, már pontosan tudom, mennyire ég és föld a különbség. Nemcsak én, hanem Mór is. Ugyanis amint a jó eszközbe tettem be, alig lehetett kirobbantani onnan és azóta is imádja. 

Ajánlom mindenkinek, aki kengurut használ, hogy próbálkozzon mással is, garantálom, hogy szerelem lesz!
És csak szólok, van csatos hordozó is, szóval nem kell feltétlenül kötözgetni, de még az sem egy nagy etvasz.;)

Aki meg kendőguru, annak meg azt üzenem, tanuljon meg tanácsot adni szépen, finoman. 
Nyilván aki kengurut használ, az is hordozni akar, az már jó, nem? 

Én azért mertem ezt megírni, mert én beismerem, hogy fafejű előítéletes voltam (kendőzők=batikolt magevők), de tanultam belőle. 
Szerintem semmi sem gáz vagy ciki, ha a legjobb szándékkal teszi az ember. 
Mindig legyünk nyitottak, hátha tanulhatunk valami újat, amitől (még) jobb lehet az életünk! ;)

Anna
Az első kendős akciónk megkezdése utáni 30. másodpercben az addig szinte non-stop síró Mór már el is aludt. 
(Pedig pocsékul kötöttem meg, de sebaj.) Itt a fényképes bizonyíték. 



2014. augusztus 29., péntek

Ági a kimerültségről és a mini zsarnokokról

Van hogy kimerülünk. Kicsit. Nagyon. Rettenetesen. 
Mert sokszor nagyon nehéz az anyaság! A kisgyermek igazi zsarnok, nem azért mert gonosz, hanem mert neki az a jó ha az anya/apa mindig jelen van. Ösztönből követeli azt ami neki kell!  
Ha  rászokatják az állandó jelenlétre, akkor pláne ez az evidens számára. 
Igen, imádnivaló, aranyos és tündér. 
De amikor az anya fáradt, aludni szeretne, vagy csak úgy, semmit tenni, akkor bizony nagyon nehéz kedvesen és nyugtatóan babát altatni, ringatni, énekelni, mesélni neki, sokadjára, ugyanazt! 
Nekünk is van vitánk erről Annával. 
Ő nem hagyja sirni soha a kisfiút, a kisfiú, aki amúgy egy tünemény, bizony sokszor tombol, ha valamit akar. 
Túlingerlődik a sok nappali élménnyel, és a túlingerelt agykéreg nem kapcsol ki, nem hagyja elaludni. Rengetegszer felébred. El kell ringatni újra, megszoptatni...
Ha még ehhez a foga is jön, márpedig az mindig jön, akkor ez nonstop és gyakran idegörlő ügyelet az anya része. 
Amikor pedig megérkezik haza az apa, aki fáradt, és tele a napi történések izgalmaival, akkor a kisgyermek "jó esetben", ha hagyja, átpártol azonnal hozzá és őt vonja be a foglalkoztatóba. Pedig szeretne pisilni egyet, inni valamit, leülni egy picit, vagy csak úgy, simán, hosszan, boldogan-megölelni a párját. Erre a kicsiny gyermeket bizony meg kell tanitani. 
Arra hogy várni kell egy csöppet.Vár-ni!!!! Hisz jobban jár egy békés, nyugodt szülővel, mint egy kényszerpályán feszt mosolygó, ingerült robottal. 
Ugyanez az anyára is vonatkozik természetesen. 
Ne neveljünk zsarnok gyermeket. Azon kivül, hogy az neki is rossz (lesz), gondolj arra hogy 10 év múlva is tudod e szeretni akkor, amikor orditva követeli vélt vagy valós jussát? 
Sokan vannak, akiknek nincs segitségük. Ez nehéz ügy! De meg kell tanitani a kisgyermeket a várakozásra. Játékosan, kedvesen, következetes határozottsággal. Nos, igen, ehhez bizony néha sírás is társulhat, de leginkább csak "káromkodás".
Nem tragédia! Nehezebb az ügy, ha a gyerek mindenhez az anyát igényli. Nélküle nem létezik semmi. Ilyenkor nehéz segíteni a kimerült anyának bármiben is! De persze a segítő nem hivatott  pótolni az anyát, ezt tudjuk, de szinte semmiben nem tud segíteni, mert az anyafüggés annyira intenzívre sikeredett. Mint ahogy Annáéknál. (Ez természetes, hiszen egyedül vannak, a városban nincs segítségük, naná hogy ezt szokta meg a fiúcska és Anna is.)
A dolog másik oldala, hogy az anya se engedi ki a kezéből a gyermekecskét, mert nem igazán bízik abban, hogy a ded jól el lesz látva, nélküle! 

Sok kimerült, lestrapált,csontsovány vagy épp szétfolyó anyát látok én, aki már árnyéka valahai önmagának, aki áhítja a csendet, a szeretetet, az ölelést, mert adni és megint csak adni, aztán ismét és újra és megint újra- hááát bizony nagyon nehéz, ha nem kap újratöltést, jó visszajelzéseket, dícséreteket, elismerést a környezettől, és ha nem repkedhet egy kicsit szabadon, kontroltalanul, just for fun! (csak a szórakozás kedvéért) 
Ezek híján besomfordálhat a depressziós rosszkedv, az önértékelési bizonytalanság, a szorongás, a kisebbrendűség félelme, a harag, az irigység és a dühkitörések, meg persze sok más! 

Bátran merjetek néha nemet mondani a követelőző kisgyermeknek, és bátran merjetek igent mondani a felajánlott segítségre! 
Tanuljatok meg elfogadni, hisz annyi mindent adtatok önmagatokból az elmúlt hosszú hónapokban, években! 
A gyermeked így is úgy is imád! Tanítsd meg arra is, hogy neked mi a jó! 
Mert ő nem akar rosszat, csak tőled kell megtanulja a helyes irányokat, eszközöket s módokat!  

2014. augusztus 28., csütörtök

A Mosható Saga- Harmadik-Negyedik Nap

Mélyvízbe ugrottunk.
Ugyanis megtettünk egy Debrecen-Pest távot a (pop-in) mosható pelusban.

Meg se kottyant neki! 
Mór hátsója szinte száraz volt, hiába volt csurompisi a pelenka.
Örültem, mint majom a farkának!

Na az eddigi tapasztalatok:

- A pelenkázás nehézségi faktora nem nőtt, az egyetlen para ugyanaz mint az eldobhatóssal: Mór menekül. Nem kicsit. Észvesztve, magán kívül, tekeredve, sírva, mintha egy életen át hanyattfekve akarnám tartani. Szóval ez továbbra is probléma... 
Árasszatok el tanácsokkal, mit tegyek??!!

Na szóval a tapasztalatok.
- Leveszem a műsoros pelust. Kiveszem a kakifogót, ha kakás, lehúzom a slozin, ha nem, megy a csap alá, mint a betétek. 
Öblítek. Ha marad kaki(folt), gallszappannal nekimegyek. Aztán megy minden a szennyesbe. Ha a külső nem lett nyirkos-foltos, csak kiszellőztetem. Na, mindez úgy 3-4 perc. Nem hazudok. Ez komoly tanulság. 

- A száradás kardinális kérdés. Meghatározó, mekkora a készlet. A miénk szűkös, 2 naponta mosásra elég, de gyakorlatilag naponta mosunk így is úgy is, szóval a nap végén bedobom a mosógépbe az összegyűlt cuccokat. Eddig meglepően gyorsan száradnak még a bambuszok is, pedig egy extrém alacsony belmagasságú (185 cm), 40 nm-es kéróban lakunk, a levegő párás, mégis eddig minden oké. (Lekopogom)

Bevallom őszintén, eddig kifejezetten élvezetes ez a dolog. 
Szeretek ufo lenni, ez csak egy újabb árnyalata ennek. Amit gondoltam, hogy mennyi áldozatos munkával járhat mindez, teljesen téves volt. Nyilván, nem hazudok, jár némi plusszal, de ez mondjuk segít abban, hogy tudatosabban éljünk és rendszeresen mossak.
Szóval szaranyaságom bizonyos tüneteit csökkenti hogy mosom a pelust, mert rákényszerít néhány dologra, amire nagy szükségem volt nekem és a háztartásnak is. 
Aztán kiderül, hogy az újdonság ereje mikor múlik el.:D
Holnap bevetem a gyapjút is, na az nagyon izgi.:)

Majd beszámolok arról is!;)




2014. augusztus 26., kedd

A Mosható Saga- Második nap

Mosható pelusos életünk második napja ismét zavartalanul, zökkenőmentesen zajlott.
Tudom, a feketeleves még várat magára. :)

PopIn-t használtunk ma is, illetve kipróbáluk a Little Lamb babuszbelsőt vízzáró külsővel. 
Telerakta mindenfélével mint a hétszentség és sehol egy ázás. 
Rajta volt vagy 3-4 órán át, mint délelőtt a PopIn, amikor kimozdultunk. 
Szóval alapos kiképzés alatt sem volt semmi probléma.

Némi készletbővítést még elkövettem, mivel még Debrecenben vagyunk egy napig, így ismét elmentünk a Babamosolyba. (Miért nincs Pesten ilyen bolt???!!! Hogy lehet ez???!!!)

Vettem még egy PopIn-t (rózsaszín-kék matrjoska babásat, tudom, necces egy kisfiúnak, de olyan jól néz ki...Ági rábeszélt..:D), plusz három hozzá való belső-szettet és egy sima külsőt a bambuszok fölé.
Szóval a készlet most így néz ki:
5 db teljes PopIn
4 db PopIn belső
6 db bambuszbelső
2 db külső 
1 db gyapjú külső

Mint megtudtam, a PopIn-be tehető más belső is, például sima tetra is.
Most mahinálok, számolgatok, hogy hogyan legyen elég a készlet úgy, hogy nálunk a pici lakásban a sima pólók is 1-2 nap alatt száradnak, nemhogy a bambusz pelusok...
Szárító funkció a mosógépünkben nincs.
Radiátorunk sincs, csak egy villanykonvektor. (Extrém pici lakást hamar felfűt.:D)
Na majd meglátjuk.
Éjszakára még Liberoval nyomjuk, de már nem sokáig.
Túl magabiztos vagyok, érzem, jön a döccenősorozat hamar. :)

Na majd arról is beszámolok.
Pápuszi! :)
Anna





Ági az anyákról

A majom mamája.
Ismeritek ezt a könyvecskét? Neeem? Olvassátok el! ;)

Mindenkinek van anyukája! 
Aki a világra hozott. 
Aki felnevelt. 
Gyakran a kettő bizony nem ugyanaz.  Meg persze vannak béranyák is, akik áldásos segitségükkel anyává tudnak tenni másokat. 
Az anya- téma is végtelen szálra bontható, a szálak gombolyithatók, gubancolhatók. 

Ezekből ám kiemelek most egyetlen szálat, és elnevezem így: anyák! 
Az anya meghatározó, alaptényezője mindenki életének. 
Ha van, azért, ha sajnos már csak volt, akkor meg azért. 
Vannak domináns karakterű anyák. Hadvezérek. 
Logisztikai művészek, mindent jobban tudóak. Lesajnálóak. Diktátorok. Ellentmondást nem tűrőek. Zsarnokok, Manipulátorok. Örök hálát követelőek. Örök tiszteletet elváróak. 
Aztán vannak kedvesek, megengedőek, szorongók és féltők, vannak gonoszak, irigyek, s vannak, akik úgy anyák, hogy fogalmuk sincs arról hogy ők nőnek születtek. 
Sose élvezték a tetszést,a vonzerőt, a flörtölés és a test örömeit, a  nőiség izgalmasságát. 
Viszont van róla elitélő, rossz és megkérdőjelezhetetlen véleményük. Vannak anyák, akiket mindig félteni kell. Olyanok is vannak, akik boldogtalan életük tükörképét várják el a gyereküktől is. 
Sőt! Féltékenyen, irigyen fojtják el még csírájában is a gyermekük önállósodásra, saját boldogságra törekvéseit! 
Egy lánygyerek előtt a női minta az anya!  Vagy istennőnek látja, és mindenben utánozni vágyja, vagy retteg tőle, és sose mer ellenére tenni, vagy fellázad, s felnővén mindenben ellenkezően fog élni, lenni, választani.
Olyan is van persze, aki inkább feladja, mert nem bírja a bűntudatot, a félelmet és a szorongást. 
A pszichoszomatikus betegségek melegágya ez!  
Egy fiúgyerek előtt dettó. 
Egy nagy gond azonban van. 
A kisgyerek erről mit sem tud! Meg akar felelni az anyjának! Kedvére tenni! Simogatja a mamát, szeretetét fejezi ki ezerképpen, a mama kedvéért még a nemszeretem dolgokat is megteszi! Ámde mi van ha ez sose sikerül? 
Láttam a minap egy fotót. 
A "főanya"kacagva ül, szép, derűs, előre nézve nevet a kamerába, felnőtt lánya pedig kislányként hajtja vállára a fejét. Szeretné ha szeretné, elismerné, ölelné őt az anyja. 
Nade ha rá se néz? 
Ha csak önmaga számít? 
Az anyaság, de az apaság is, csak persze másként, igazi hatalom! 
Ezzel lehet élni és lehet visszaélni a fogantatástól kezdve. 
Élet halál ura a szülő, gondoljunk csak a magatehetetlen újszülöttre! 
Sokszor gondolkodtam azon, mennyire fontos lenne ezt tanítani! Nem csak kiváltságosoknak, de mindenkinek! 
Akkor nem lenne ennyi szorongó, megfelelési kényszeres szülőpár, és ennyi kiszolgáltatott gyerek! 
(Ez utóbbi szál megint messzire vezet. Túl sok a molesztált, megfélemlített gyerek!) Miért ne lennél olyan anya, apa, amilyen szeretnél lenni? 
Amilyenre mindig vágytál? A kicsi is felnő! Viszi tovább a szülői örökséget! 
Ne nehéz zsákot, sok téglával tegyél a vállára! 
Igen, persze, mindenkinél van jobb és van rosszabb! De olyan mint te? 
Akit a te gyereked ölel, olyan, az ő számára nincs még egy! 
És ez nem csak nagy felelősség hanem egyben szuperjó! Ez adjon erőt ahhoz, hogy ne szánalmas megfelelő gép legyél, hanem boldog, felelős nő és férfi! Aki tud és mer szeretni! Önmagán kívül a szeretteit is! 

Ági

2014. augusztus 25., hétfő

A Mosható Saga- Első nap

Ma elkezdtem mosható pelenkás pályafutásomat.
Hogy miért vetemedtem ilyesmire?
Íme:

-egyértelmű spórolás, a meglévő szennyeshez dobom hozzá, nem fogyasztok több áramot, vizet sem..
-1.5 tonna szemét az eldobható pelenka a pelenkás kor végéig/ gyerek. Tudom, csepp vagyok a tengerben, de határozottan nyugodtabb lelkiismerettel fekszem így le aludni. :) 
-Nem volt szimpi az eldobhatós...hogy feldagad, hogy nyomja Mór szerszámát, hogy trópusi hőség áradt belőle mindig amikor kibontottam...és bevallom, a hiperszuper nedvszívás miatt sokkal kevesebbszer cseréltem pelenkát, mint ahogy azt kellett volna. Mert hiába nem ázott át, azért mégis önmaga pisis párájában pácoltam a gyereket. Bezzeg emiatt egy szomszéd sem cseszegetett soha, pedig megérdemeltem volna. 

Szóval döntöttem. Tájékozódtam, összezavarodtam, neteztem, (félre)informálódtam, majd kiokosodtam és bevásároltam a debreceni Babamosolyban.

Kezdő készlet:

4 darab PopIn V2 pelus 

http://popin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=16&Itemid=11&lang=hu

1 db PopIn belső kiegészítésnek

6 db Little Lamb bambuszbelső használtan

http://biomama.hu/index.php/pelenkak/moshato-pelenkak/belso/little-lamb-bambusz-nadragpelenka-belso.html

1 db Little Lamb külső használtan

http://biomama.hu/index.php/little-lamb-meretes-nadragpelenka-kulso.html

1 db Disana gyapjúkülső

http://www.babamosoly.hu/index.php?page=shop.product_details&product_id=32&flypage=shop.flypage&pop=0&option=com_virtuemart&Itemid=42

1 tekercs Poplini papír 

http://www.babamosoly.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=4&flypage=flypage-ask.tpl&product_id=218&option=com_virtuemart&Itemid=42

1 doboz lanolin
1 üveg teafaolaj

Innen indultunk. 
Felpakoltam Mórra a PopIn-t, nem reklamált.
A csomag nagyobb a Pampershez képest, de nem zavaró, viszont nagyon cuki. A többi moshatóhoz képest ez igencsak picinek számít, mondhatni csini. :)
Teljesen apuka-nagyszülő-babysitter kompatibilis cucc, előre össze lehet rakni és csak fel kell adni a gyerekre, mint egy sima pelenkát. 
Annyira izgultam, hogy nem is tudtam, a fütyi helyénél hajtottam-e vissza az egyik belső réteget, vagy a popsinál... Mint utólag kiderült, kár volt aggódni, minden a helyén volt.
Rendesen lámpalázzal adtam Mórra, a kakifogó papírt remegő kézzel helyeztem a robotos pelusba.
Aztán jött a délutáni alvás. Tízpercenként fogdostam a popóját hogy nem ázott-e át, de minden rendben volt, bő két órát aludt a kissrác, addig bőven kineteztem magam, hogy ha eljön az idő, mindent flottul csináljak, ha van kaki, ha nincs.

Mikor Mór felkelt, levettem a dugig telepisilt pelenkát, minden betét pisis volt, a külső szinte alig, szivárgás sehol, Mór bőre puha, normál hőmérsékletű, sehol a Pampersbe pállott pára-pisiszag. Király! Kicsit megnyomta a bőrét, így a méretet maximálisra állítottam a következő, vízilovas versenyzőnél. Emiatt nem aggódom, most épp hurkásodik a gyerek, de majd nyúlik ő még. :)
Rendes volt ma Mór amúgy, a szokásos, visítva tekergő menekülő műsort ma kihagyta. 
Aztán kétszer is bekakilt, egyszer kicsit, egyszer nagyon. 
Mindkét esetben tök egyszerű volt a szitu, kakifogó papír wc-n lehúz, a kakis betéteken alig maradt valami, azokat leöblítettem, dm-es gall szappannal bedörzsöltem, mentek a szennyesbe, a külsőket csak áttöröltem és kiteregettem.
Szivacsra csöppentettem pár csepp teafaolajat, azt is bedobtam a szennyes pelusbetétek közé, elveszi a szagot és fertőtlenít, pazar.
Nap végén kézzel kimostam mindent, mert még kicsi a készlet és a bambuszbetétek lassan száradnak, de így is max 10 percet molyoltam összesen, még úgy is, hogy a megvásárolt gyapjúkülsőt is belanolinoztam.
Hogy micsoda, lanolin, gyapjú, he??!!
Na, szóval használtan vettem 6 db bambuszbelső bugyiszerű pelust.
És azokhoz egy kötött, gyapjú külsőt.
Ódákat zeng a mosópelusos mamanép erről a kombóról.
Ugyanis, a bambuszbelső hiperszuper nedvszívó, természetes, hipoallergén. 
A gyapjú meg lanolinnal lekezelve a legjobb külső megoldás, állítólag semmit sem ereszt ki, mégis szellőzik. (És minden kreatív, tettrekész, kötni tudó nagymama boldogan készít egyedi gatyókat az unokájának, nem igaz?)
A lanolin a vízlepergető hatás miatt kell. Nem nagy ügy, egy kis lanolint forró vízben feloldasz, megvárod amíg langyosra hűl, beleáztatod a kifordított gyapjúpelust (én fél órára, van aki egész éjjelre..pelenka témában két egyforma infót úgysem találsz, ne reménykedj!), majd kinyomkodod a vizet, esetleg törülközőbe csavarva felitatod, majd 1-2-3 napra -fektetve- szárítod. Ezt havonta kell ismételni. 
Magát a gyapjúkülsőt csak akkor kell mosni ha kakis lesz, ugyanis a pisi semlegesedik a lanolinos gyapjúfelületen, használat után elég egy kicsit szellőztetni, így elég belőle 2-3 darab. 
Azért ez jól hangzik...

Szóval a haditerv a következő.
Itthon PopIn pelust használunk, kimozdulásnál és éjszaka bambuszbelső+gyapjúkülső kombót. Kétnaponta mosunk, ehhez lehet még kell bővíteni picit a készletet. De előbb legyünk túl a tesztüzemmódon.

Az első nap teljesen gördülékeny volt, max 10 percet foglalkoztam a pelenkákkal, az is kevesebb lesz majd, ha nem leszek ilyen lámpalázas és izgatott.:) 

Éjszakára most még eldobhatósat használunk, majd csak akkor jön éjjeli bevetés, ha már magabiztos felhasználók vagyunk. :) 

Majd jövök a fejleményekkel.
De eddig teljesen pozitív a dolog. :)

A szomszéd hörögve hebeg-habog.
Egyik azért mert minek szerencsétlenkedek mosással amikor ő örült hogy végre van eldobhatós. 
A másik azért mert szerinte bezzegökoanya kezdek lenni.

Elsőnek üzenem, hogy neki nem volt választása. Nekem van és kipróbálom, mert miért ne?!
A másodiknak pedig azt, hogy lehet hogy az ezobioöko irányba kezdtem haladni, de messze vagyok a bezzeganyaságtól. Nem szakadok meg, igazán nem nagy szám ez a mosás, túl van lihegve, már én is látom.
És ma adtam Mórnak egy egész túró rudit. Meg még egy picit, amikor tőlem kunyerált. Szóval milyenanyaazilyen?! ;) 

Anna


2014. augusztus 23., szombat

Mi lesz, ha rászokik?

Aggódó szomszédok sokasága teszi fel a kérdést, mikor mi a mumus.
Gyakran a szomszéd maga a szülő...
Nem hordozok, mert rámnő a gyerek.
Nem szoptatok igény szerint, mert megszokja.
Nem alszom vele, mert érettségizni is mellőlem kel fel.

Elmondom, mi a baj ezzel.
A baba amikor megszületik, rendelkezik néhány belekódolt ösztönnel, ha tetszik, ha nem.
A túlélése záloga ez a néhány természetes igény.
A testközelség neki nem fakszni, egy úri hóbort, kényeztetés.
Egy kisbaba például képtelen a testhőmérsékletét szabályozni, pillanatok alatt fázni vagy izzadni kezd. A test-bőrkontaktussal szabályozható legtermészetesebben a normális testhőmérséklete.
Egy kisbaba lázát hamarabb kezdi csillapítani a bőrkontaktus, mint bármi. Kitalálta a természet. (Persze a lázat csillapítani kell, de ez mindenképp segít!)
Ez csak egy példa.
De tény, hogy egy baba-gyerek atomjaiba van kódolva, hogy a mamája közelében kell lennie. 
Ha tetszik, ha nem.
Természeti népek babáinál rendkívül ritka a sírós baba. A kólika szinte ismeretlen.
Mert ott vannak kendőben egész nap a mamájuk közelében. 
Ha megéheznek, azonnal ott a cici, nincs kapkodás, levegő nyelés, így nincsenek levegőbuborékok, fájdalmas puffadások, a pukik a természetes terpesztartásban pompásan távoznak. 
Ha elálmosodnak, az anya szívveréséhez közel békésen elalszanak.
Szoptatási problémák sem nagyon vannak a természeti népeknél. Nincs túlbonyolítva, nincs ilyen-olyan fejő masina, nincs óranézegetés, mérleg, stresszeltető védőnő és gyakorikerdesek.hu. (Persze vannak biológiai okokból fakadó szoptatási gondok, de ez a ritkább. Személyes tapasztalatom hogy a rossz tanácsok és a stressz a legtöbb probléma okozója.)
Sokkal több szoptatási gond van a fejlett országokban, mint ott, ahol nincs tanácsadás. 

Hogy miért írom mindezt?
Mert bizony a 21. század anyukája és szomszédai gyakran pont attól félnek, ami a legtermészetesebb velejárója egy picinek.
Ha nem hadakozunk ellene, az életünk is könnyebbé válhat.
Ismerek olyat, aki nem hajlandó hordozni, mert még rászokik a kicsi, ámde napi 3 órát ringatják az esti elalvás előtt az üvöltő gyereket. Kipróbálták a kendőt, 5 perc alatt elaludt benne a baba, de nem akarják rászoktatni, inkább a ringatás.
Én nem vagyok egy bíráló típus, de ők szerintem a húgyagyú kategória. (Sorry.) 
Inkább szenvedjen mindenki, de nem könnyítenek az életükön, mert a baba még megszok valamit, ami mindenkinek jobb lenne.

Persze, a minden nevelési módnak megvannak a hátrányai. 
De sosem lenne szabad elfelejteni, hogy a gyerek fent említett igényei nem azonosak azzal, mint amikor Ipad-et akar.
Nem manipulálni akar a céljai érdekében, ő egy ösztönlény.

Meg lehet hozni a döntést, hogy márpedig ezekből az igényekből lejjebb kell faragni, ez mindenkinek szíve joga.
De merjük kimondani, hogy miért.
Ne találjuk ki, hogy azért, mert a gyerek el lett kényeztetve. Ha megadjuk neki, amit igényel, azzal csak a minimumot teljesítjük, ami bizony nem kevés.
Ha ezt nem bírjuk, merjük kimondani, bevállalni, hogy nem megy, ezért bizonyos dolgokat nem csinálunk, vagy abbahagyunk, mint például hordozás, szoptatás, akármi.
Ne feledjük, hogy inkább hagyjanak fel egy anyukának terhes szokásról, minthogy az anya ingerülten csináljon bármit a gyereke körül. 
Egy nem szoptatott gyerek kevesebb traumának van kitéve, mint egy olyan, akinek az anyja depressziós, feszült, ideges. 

Mindenki csak a saját korlátait ismeri. Ebbe nem láthatunk bele. Turkálhatunk más szennyesében, mint egy szomszéd, de jobb nem tenni.

Én szeretnék minél tovább szoptatni, én -ha kell- félóránként kelek éjjel, ha olyan a helyzet, hordozok, sosem hagyom sírni, rengeteget játszom Mórral, mert nekem ez nem teher. 
Rohadék módon fárasztó, kifacsaró, de bennem az okoz feszültséget, ha másképp cselekszem.
Szerintem Mór ezt igényli. Max tévedek. Ez mindig benne van a pakliban.
Sok szomszéd szerint elkényeztetem. 
Egyrészt ők le vannak sz***va, másrészt meg ajánlok nekik némi kutatómunkát, hogy miért is fa**ság az, hogy nem normális, ha egy baba-gyerek a mamája közelében akar lenni. 
Bízzunk a gyerekben.
És amíg bírjuk (!) kövessük ösztönös igényeit, hiszen hamarosan mi sírunk utánuk, hogy legalább egy puszit adjanak mielőtt suliba mennek.
Élvezzük ki ezt a kivételes időszakot.
Sz***juk le a szomszédot, a bennünk lakozót is.
És cselekedjünk a szívünk szerint. 
Ha ezt szokja meg a gyerek, az azért olyan nagy bajt nem okozhat. ;-)

Anna






2014. augusztus 18., hétfő

Ági a hatalomról, avagy "Majd én leszoktatlak!"

Amikor a baba szájába adják a cumit, rászoktatják. Megszereti. Kell neki. Övé. Nyugtatja, összenő vele. Használja.
Jó esetben alváshoz. Rosszabb esetben bármikor a szájába kapja. 
Sok olyan gyereket láttam, aki játék közben, séta közben, sőt, bilin vagy evés közben is cumizik. 
Vesd ezt össze azon felnőttekkel, akik ugyanezt cigivel a szájukban űzik. 
Nos, ez innen ered. 
A mi szakmánk úgy hivja ezt, hogy orális fixáció. (oral: száj, fixáció: rögzültség) 
Van olyan felnőtt, aki egyszerre rágózik, eszik, iszik és/ vagy csókolózik is. 
Vajh mi hiányzik,mi nem elég, mit keres, mi/ki a kevés? 
Nade most nem erről ajarok beszélni. Inkább arról, hogy ha rászoktatok egy felnőttnek kiszolgáltatott gyereket valamire, amiről ő mit sem sejt, és annak a valaminek ő megszokja a számára kedvező hatását, akkor mit is tesz a felnőtt, amikor úgy dönt hogy paff, vége, mert " te már nagy vagy"? Fujj! Kaki, pisi, cumi, kinek mi. 
Eddig mindig ölbe volt, most is mászna, mire a szülő azt mondja, nem, gyere a lábadon, már nagyfiú(lány) vagy. Tragikusabb a szitu, ha eközben ott a kistesó a szülői ölben. A nagytesó ordit, tiltakozik, gondold végig, micsoda érzészűrzavar tombolhat benne! 
Beindul egy nagy belső feszültség, harag, indulat, kétségbeesés, értetlenség, bizonytalanság, tanácstalanság, cserbenhagyatottság érzés. Magány! Leszokatom: ciciről, mert azért nem eszik főzeléket. Leszokatom a biliről, a csokiról, a nagymamáról, a sor végtelen. 
Persze, hogyne, igaz! 
Vannak dolgok, amelyeket jobb elhagyni, cserélni, továbblépni, változtatni! 
Ez evidens! 
Nade sok szülő ezt úgy teszi mint a hadvezér! 
Összeül a felnőttek tanácsa és elkezdik leszokatni valamiről a gyereket, amire ők szoktatták rá! 
Gyakran ingerülten, haraggal, bűntudat keltésével! 
Mindezt azért, mert adott pillanatban nekik úgy kényelmes, úgy felelnek meg a szomszéd elvárásainak. 
Ilyenkor a gyerek lesen marad! Nem érti! Sérül! Fáj neki! 
Láttam olyat, hogy a felnőtt elvette a cumit, elvitte a cica, mikulás, stb. magyarázattal, vagy a kisrongyot, a kedvenc plüsst, bármit. 
Azért, ebben benne van egy nagyfokú agresszió, az uralkodás és a kisebb, gyengébb feletti hatalom élvezete (tudattalanul persze)! 
Sok olyan felnőtt van, aki soha nem merte megvivni a saját harcait a saját vágyaiért, céljaiért, mert gyáva, vagy egyéb okok miatt. 
A kicsi felett mindig könnyebb uralkodni! Élvezni a kicsi gyerek végtelen és feltétlen szeretetét, bizalmát, kiszolgáltatottságát, ragaszkodását és az ebből is eredő hatalmat felette! 
Soha ne éljünk vissza ezzel! Mert ez az igazi szülői felelősség, ez az igazi szeretet. És ahogy annyiszor hangsúlyozzuk itt a blogon, mindig gyakoroljunk empátiát, az nem vezethet tévútra.

Ági

2014. augusztus 17., vasárnap

Mama

Megtörtént, kimondta, megszületett "Mama".

Paff. Dübbent a két szótag. 
Oké, a hasamban volt, megszültem, szoptatom, egy éve nem alszom, valahogy sejtettem, hogy anya lettem.
Nade amikor ott volt a kendőben, épp tagadva, hogy alvásidő van, éjjel 11-kor, rámnézett és a lehető legcukibb, Mór-féle rekedtes, mély babahangon közölte: "mama". 
A gyomron föl-le ugrált, a szívem félrevert, a könnyeim megindulta kifele, ő meg nem értette, mi ez a nagy izgalom.

Kicsit azért manipuláltam a dolgot, én nagyon szerette volna, hogy mamának hívjon, ezért mondogattam neki sokat.
De amikor ő mondta ki, leesett a tantusz.
Wow. Én tényleg mama vagyok. Mészáros Mór egyetlen mamája. 
Eddig is tudtam, de az ő szájából hallva, mintha pecsétet nyomott volna egy életre szóló szerződésre. 
Azóta gyakran ezzel kezdi a napot.
Vagy ha elmászkál, néha hátranéz, nyugtázza hogy "mama", majd megy tovább.
Vagy kapaszkodik rám, vagy követ, vagy csak örül. Vagy sírás közben "mamama".
Szóval elkezdődött. Nem tudom megszokni. 
Érdekes, a csodálatos érzésbe vegyül némi rémület is.
Az eddig is ijesztő felelősség-tudat valahogy még inkább előtérbe került.

Rengeteg rémálmom van, hogy velem vay Mórral történik valami.
Az egyik legszörnyűbb az volt, hogy lezuhant egy folyóba és nem mertem utána ugrani. Napokig nem tudtam magamhoz térni ettől, hogy ennyire nem voltam képes, pedig csak álmodtam.
A másik visszatérő, hogy háború van és csendben kell tartsam Mórt és nem megy. 

Az anyaság tele van fájdalmas, mindent felemésztő félelmekkel. 
A pokoli forgatókönyvek száma végtelen.

Ezeket egy láthatatlan belsejű kofferrel együtt kapjuk grátisz a babával, amikor megfogant. 

De talán ezeknek ott kell lenniük a háttérben, hogy mindig működésben tartsák azt a megfogalmazhatatlan, kifejezhetetlen, emberfeletti, fájdalmas szeretetet, amit egy anya érez. 
Ki van ez találva.
Az anya mindent tűr a gyerekéért, cserébe nem kér semmit, csak a gyereke puszta, egészséges létezését. 

A baba-gyerek ezt -szerencsés esetben- minden sejtjével érzi.
És amint képes rá, mindössze két szótagba sűríti a "háláját". 
Szép kis leosztás, hogy ennyivel minden megtérül.
Pedig így van.
Ezzel talán a szomszéd is egyetért.;)



2014. augusztus 9., szombat

Ági a sokféle módszerről és az egyetlen állandóról, az anyáról

Mindenkit sajnál, és mindenkit irigyel valaki. 
Mindennél van jobb, és van rosszabb. Mindenki gondol valamiről valamit, vagy kimondja, vagy sem. 
Mert pl. itt a textilpelus. Miért ne próbálnád ki? Tedd! 
Miért ne hordozhatnád a kisfiút? 
Miért ne tehetnél bárhogy, bármit? 
Az, ha azt mondom neked, mondjuk én, hogy nekem az eldobhatós pelcsi maga volt a csoda, az nem kioktatás, hanem tény. 
Miként az is, hogy a kiságy, babakocsi és egyéb is, cumisüveg, cumi mondjuk, sok örömteli élményt adott, mert sok boldog érzés kötődik hozzá. 
Van aki úgy, s van aki másként. 
Fogadjuk ezt el, mindkét oldalon. Nem harc ez, nem háború. 
Igen, van olyan hogy a gyerek "ránő" az anyjára. És ettől az anya szenved. 
És van, akit ez az érzés mennybe emel. Én nagyon szerettem a gyerekeimmel lenni, nagy, "cigánykendőbe" kötve,vagy babakocsiban tologatva, vagy ölben, vagy nyakban. 
Szerettem dolgozni is. 
Szenvedtem ha valami nem sikerült, vagy ha nem értettek meg. 
Ha fáradt voltam. 
Hasznàltam tápszert, és szoptattam is sokat. Mindkettő érvényes érzés. 

Egy biztos. A gyerek mindent a szülőtől tanul meg. A függés örömét, és a függetlenség izgalmát is. 
A gyerek a szülők kistükre. Vagy nagytükre:)! 
Élvezze mindenki, akinek úgy jó, ahogy él, ahogy nevel, ahogy mos, főz, hordoz, ölel és szeret. De az élet és a kapcsolatok folytonosság. Új fejezetekkel, új szereplőkkel, új helyszínekkel. Folyamat, mely  múlt, jelen s jövendő. 

Akitől az életet kaptuk, az, tök mindegy hogy kendőben, vagy babakocsival, császárral vagy hüvelyi úton, textilpelusban vagy másban, cumival vagy anélkül, de egész létünk meghatározója. Maga a személy! Az illata, a tapintata, a hangja, az érintése! Maga a kapcsolat milyensége, léte, hőfoka, őszintesége, és megtartó vagy ha kell,  ha az élet úgy forogja ki, akkor az elengedő ereje. Ezek az igazàn lényeges dolgok. Szerintem. 
Érvényes sőt érdekes szempontok lehetnek egy másfajta megközelítésű éves leltárhoz. 
Mindenkinek. 

Szeretettel: anya, aki Ági és aki szintén tervez, és igen gyakran leltároz:)!

2014. augusztus 8., péntek

Anya tervez...

Eltelt egy év. 
Mik a tanulságok?
Szinte csak az van.:)

Vicces, hogy a kezdetekhez képest mennyi minden változott.
A nélkülözhetetlennek gondolt eszközök 99%-a már a tárolóban porosodik (vagy elajándékozódott).
Babakocsi, kiságy, légzésfigyelő, mellszívó, pelenkázó, kiskád, cumisüveg, cumi...
Ezek egyikét sem használjuk már. 
Volt, amit egy ideig sokat használtunk, mint a cumi(süveg), mellszívó (azt persze csak én). 
A nehéz kezdetekkor, amikor nem volt tejem. Amikor Mór még tápszert kapott.
Akkoriban hallani sem akartam hordozókendőkről, együttalvásról.
Zengtek a fülemben a közhelyek, hogy magamra szoktatom a gyereket.
Aztán teltek a hónapok.
És maguktól alakulni kezdtek a dolgok.
Mint például, amikor leesett a tantusz, hogy az a hülye aki szerint abnormális, ha az anyjára szokik a gyerek.
Hát mi az istent csináljon az a szerencsétlen gyerek??!! 
Malmozzon magában, kussoljon, legyen jó mindhalálig, nehogy zavarja a szüleit?! Bocsánat, de tényleg nem értem, mit gondol az ilyen ember.
Egy baba-gyerek a szüleire van utalva. Ha tetszik, ha nem.
Hogy vágyik a közelségre, ösztönös igénye, nem holmi úri passzió.
Fárasztó? Néha baromira. De ez van, majd elmúlik. 
És akkor meg sírhat a szánk, hogy miért nem bújik már hozzánk. 

Tudom, a mai világban a függetlenség nagyon fontos.
De talán nem akkorra kell időzíteni a függetlenségi szabadságharcot, amikor a kicsinek a legnagyobb szüksége van a mamájára.

Ez nem egy általános igazság, ez az én személyes tapasztalatom. Nekem ez a természetes. Minden más frusztráló számomra.

A külvilág úgy látja, hogy Mór non-stop rajtam van, kendőben és/vagy cicin. Ó, pedig Mórnál pörgősebb babát keveset láttam eddig. Jön-megy, kavar ide-oda, felfedez. Ha viszont elfárad, vagy megijed, megüti magát, akkor jön a maki üzemmód.

Ha belegondolunk, minden anyuka így csinálja, csak van aki az ölébe veszi, megpuszilgatja, megitatja... 
Az hogy nálunk a képben benne van egy kendő is, némileg ufóvá tesz minket.

Észrevettem azt is, hogy néhányan sajnálnak engem. Amiatt, hogy a gyerek körül forog az életem. Hmmm. Egy éves. Mi mást kellene tennem? 
Ha beraknám bölcsibe, vagy dolgoznék máris, akkor meg az lenne a baj, nem igaz?
(Amúgy dolgozom, csak alkalmilag és itthonról.)

Szóval azt akarom mindezzel mondani, hogy az elmúlt egy év életem legnehezebbje volt, de sosem éreztem ennyire, hogy értelme van a létezésemnek. 
Mert van valaki, akinek egy vagyok és pótolhatatlan.
És bárki, aki szerint ezt a köteléket lazítani léne, aki szerit ez kóros vagy káros, az tényleg nagy ívben le van sz***va.
Egyesek szerint a hordozás az csak az én hóbortom. 
Innen is csókoltatom a butus kis fejüket és ajánlom, kutassanak picit a témában. ;)

Azért is merek ennyire fölényes lenni a szkeptikusokkal szemben, mert én is az voltam. 
Csakhogy én rendelkezem önkritikával és ma már tudom, hogy picit fafejű és korlátolt voltam. 
De rájönni a hibáimra a legkirályabb dolog volt, hiszen onnan még mindig könnyebb változtatni.

Szóval a kiságy, babakocsi style nem jött be (nekünk!). 
Alternatív utakra tévedtünk. 
(Ma az az alternatív ami régen még evidencia volt.) 
Nem gondoltam volna, hogy így lesz. 
Ez a legnagyobb tanulság.
Hogy ne tervezz.
Hallgass magadra, a gyerekedre. Ennyi.

És azt még meg sem említettem, hogy úgy néz ki, a mosható pelus projektbe is belevágunk... ;) 
Hajjjjajjjj, kedves szomszédok, lehet jajgatni!;)



2014. augusztus 7., csütörtök

Ági az alvós rituálékról

Sok könyv iródott arról hogy kell altatni tanítani. 
Okos, bölcs, segíteni tudó és akaró könyvek. 
Van olyan is, ami nem jó, s van olyan, ami nagyszerű.
Amúgy, minden nagyszerű, ami segít annak, aki segítségre vágyik. 
Én egy dolgot szeretnék most említeni. 
A gyereket hagyni kell aludni. 
Hagyni hogy megtanulja, hogy altassa el magát. 
Kitapasztalja hogy mi a jó, mi kell neki ehhez. Az alvóka az ő választása legyen. Van akinek sose kell, van akinek néha, van akinek mindig más és van aki egy életen át ugyanazt a variánst használja. És van, aki ember-alvókát. 
Most az anya haját, bármijét morzsolgatja, később meg nem tud elaludni, amíg a társa "haja" nincs mellette. 
Függőség alakulhat ki, ami akkor okoz gondot, ha amitől, akitől függ, nincs ott( azonnal). 
Ez bizony kiszolgáltatottá teheti! 
Hiszen a legalapvetőbb és egyik legintimebb életműködése, a saját alvása függ attól hogy a másik rendelkezésre áll-e. Most csak olyan helyzetekről beszélek, ami már mindkét félnek gondot okoz.Akinek nem, az ne is olvassa tovább:)!  

A gyereket rászoktatja az anya valamire, ami neki és a gyereknek is szuper, és aztán a gyerek ettől a jótól függővé válhat! Onnantól pedig ez neki nem jó! Önállóságát akadályozhatja, az anya hatalmát, annak kiterjedtségét felette pedig ( tudattalanul is) nyomasztóvá teheti. Az alvási ritusok jók, kellenek! A mese, a simogatás, az összebújás, sok más egyéb, intimek, jók, és ezért boldoggá tesznek, nyugalmat és álmot hoznak, mint az álom manó! 

Sok minden van még ebben a témában, messze vezet ez a szál is, ez a lélektan jellemzője. 
Ezt a pár megjegyzést vegyétek úgy, mintha kavicsot dobtam volna a tó vizébe! 
Szeretettel kívánok nyugodt, békés alvást és szép álmokat mindenkinek! Ági