2014. március 31., hétfő

Egy hordozás-mániás vallomása

Ma újabb hordozót vettünk.
Egy Hop-Tye-t, ami a mei-tai egyik unokája.
Ez már haladóbb fokozat, mert kötözős.
És hát fantasztikus! 
De ez most nem egy kritika akar lenni. Csak ez egy jó apropó ahhoz, hogy kiírjak magamból ezt-azt a témában.

Az a helyzet, hogy amikor Mór megszületett, el voltam keseredve.
Sem a szülés, sem a szoptatás nem halmozott el sikerélményekkel.
Császárral szültem, majd nem volt elég tejem... Kínlódtunk, mindketten.
Annyira rágörcsöltem arra, hogy szoptatnom KELL, mert az a HELYES, akkor vagyok JÓ anya... 
A szoptatás-kálváriát egy másik posztban fogom leírni, a végkifejlet happy end, Mór hosszas harc után végül igazi anyatejes baba lett. Jessz!:)
És nem mellesleg végre egy vigyorgó, nevető kisbaba.

Azt, hogy ez összejött, egy-két más összetevő mellett abszolút a hordozásnak köszönhetjük.
Hogy miért?
Mert a hordozás lelassítja az időt. Felkötöd/csatolod magadra a babádat és egyszercsak beszűkül a tér, az idő. Megérzed a melegét, a szuszogását, minden rezdülését. 
Összeilleszkedtek, mint a borsó meg a héja. És mindketten megnyugodtok, ellazultok. 

Ez nem valami ezo-bio-öko hókuszpókusz! 
Ez a legősibb, legtermészetesebb igény egymás közelségére. Naná hogy megnyugtat!
És a hordozásnak ez a lelassító hatása elérte nálam, hogy ne akarjam olyan görcsösen sem a szoptatást, sem a "jó alvó" babát. 
Gyakorlatilag kiverte a fejemből a sok-sok elvárást, ami lebénított és olyan boldogtalanná tett.
Mert ugye a szomszéd anyuka természetesen szül. Vagy ha császárral, akkor meg nem nyavalyog, mint én. Szülés után azonnal tejel, leadni is tud belőle. Vagy ha nem, akkor sem siránkozik, ellentétben velem. Hiszen anya, ez a dolga. Slusszpassz. És az ő babája alszik, sokat, magától, kiságyban, saját szobában. Mert az meg az ő dolga. A szomszéd unokája már kéthetesen végigaludta az éjszakát. Jó baba. 
Ehhez képest, ott voltunk mi, én -a császáros, tízmilliket tejelő anyuka- és Mór -aki nemhogy nem aludta át az éjszakát, de a nappalokat is éber álmossággal szenvedte át. A szomszéd néni szerint akkorhát ő nem is jó baba? 
Na ezekből lett elegem. 
Jó anya, jó baba témában senki sem nyerhet. Úgyhogy becsuktam a fülem és elkezdtem magunkra figyelni.
És a hordozónkban megtaláltuk a csendet, amire nekünk szükségünk volt.
Amire nekünk szükségünk van. 
Talán nevetséges, ahogy halmozom egyik hordozót a másik után, de számomra ez olyan, mintha megtaláltam volna a bölcsek kövét és szeretném kiélvezni ahogy és ameddig csak lehet.
Mert ez rólam is szól, nekem is jó, engem is gyógyít. 
Emlékszem, pár hónapja sírtam Anyának a telefonba, hogy Mór folyton bömböl, nem lehet letenni, nem alszik, csak rajtam, de így meg se lehet vele/tőle moccanni. 
Erre azt mondta (emlékszel,Anya?), hogy hát vagy el kell fogadnom, hogy Mór ilyen, vagy még megpróbálhatom magamra kötni. 
Ekkor még ez csak egy ötlet volt, majd egy-két hét múlva csodás gyakorlat.

Bevallom, korábban nem értettem, fumigáltam a babahordozást, a kendőzést. 
Mert nem tudtam róla semmit. Sokan vannak ezzel így, megszólnak az utcán, hogy elszorítom a gyerek lábát, aki mellette biztos épp fulladozik, ha mástól nem, akkor attól, hogy megfojtom a szeretetemmel. Megkaptam, hogy így sosem fog megtanulni járni és hogy érettségire is hordozóba vihetem. Van, aki az égnek mereszti a szemét, amikor meglát minket, van, aki cümmög, van, aki a bajusza alá sziszegi, hogy "szegény gyerek".

Ha valamit, akkor azt kőbe lehet vésni, hogy a (helyes!) hordozásnak nincs negatív mellékhatása.
Lehet csinálni, amíg jól esik.
Sőt, én speciel receptre írnám fel.

Én azt mondom, hordozóba minden babával, hordozzon minden szülő, nagyszülő, nagytesó és bárhogy is ellenzi a szomszéd, le van sz***va!;)

Üdv,
Anna

U.i.: Ti mit gondoltok a témáról? Kíváncsi lennék a véleményetekre, esetleg saját tapasztalatokra..:)

2014. március 30., vasárnap

Önismeret (Ági)

A pszichodráma nehéz és gyönyörű műfaj, önmagunk és egymás megismeréséhez tükör, lehetőség, közeg, eszköz és terep. 
Aki nem próbálta annak nehéz elmagyarázni. 
Aki próbálta annak viszont nem kell. 
Az önmagát ismerő ember bátrabban él, a saját útján járhat, mert megkeresi, felismeri hogy ez az. 
Mer váltani, változtatni. 
Kimondja amit ki kell, és érint amikor érzi hogy kell. 
A pszichodráma a védett közeg ahol ezt megtanulhatja, próbálhatja, ahol ehhez a társak a tükrök, hiszen ők jelzik vissza hogy milyennek látják. És viszont.Az önismerethez nem kell mindenkinek pszichodrámára járni, ugyan, dehogy! Akik jártak viszont, azok között olyan élmények születtek amelyeket sose felejtenek el, olyan ismeretségek kötődnek, ahol fél szavakból is értik egymást. Az önismeret nem szitokszó. Nem is közhely. Hanem létszükséglet! 
Aki végigjárta, már tudja ezt. 
Ha ismered magad, szereted magad, elfogadod magad és változtatsz azon amin szükséges, mert már tudod, hogy más nem teheti meg helyetted. 
A rosszabbik feled is te vagy! Nem csak a jó! 
Fogadd ezt el, és ne dicskedj vele, de ne sértődj meg,ha kiderül belőle valami. Önismeretre szert lehet tenni, nem csak pszichodrámán. 
Sokfèle szakmai-lelektani út van, de a  legfontosabb hogy járd ezt az utat, legyen rá igényed, erőd, mert csak igy lehetsz boldog, igy lehetsz önazonos, az örömöket, bánatokat  megélni tudó, abban másokkal osztozni képes, önmaga sorsáért felelős ember. 
Aki nem utasit és elvár és megsértődik ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, hanem megvalósitja.Vagy lemond róla, meggyászolja, megsiratja majd elengedi, majd tovább él, tovább lép.
Keres hozzá társakat. Van hozzá szive, szókincse, meri hasznàlni önmagát, mert ismeri a képessègei tárházát, szereti és teszi az "érintést", nincsenek elmaradt, soha meg nem tett, örökké hiányként megélt gesztusai. 
Önismeretre alkalmas minden pillanat. Te? Simogattàl meg ma valakit? 
Mondtad ma valakinek, hogy fontos neked? 
Azt, hogy jó, hogy van? Nem csak mint a megszokott komód? 
Érzed hogy jó, hogy vagy? Ott és ahol és azokkal? 
Mert ha nem, akkor tudd meg az okát és változtass. 
Ha nem teszed, ne panaszkodj, ne szomorkodj, hiszen önként vagy benne! 

Szevasz Nusika, te most járod ezt az utat! A kisMór is! 
Mert a kisgyerek ilyen, látod, ezerrel csinàlja amit csinál, megy előre, keres, figyel, akar, követel, hálál és büntet, magába fogad és kiürít és újrakezd és ismétli amit tud, és te vagy szàmára a tükör, itt indul a dolog, amit visszajeleznek neki az lesz az úgynevezett "énképének" alapja! 
Az önismeret alapja! Induljon a hét, induljon, aminek indulnia kell, március utolsó napján! 
A szomszédé már hajnalban elindult,zörög, pakol, tápot darál és sepreget! De legalább a saját háza előtt:)!

Egyáltalán nem lusta vasárnap

Ugye ezen a napon a legnagyobbak is megpihennek.
Elvileg.
De egy anyának minden nap hétfő van.
Most is épp hordozóban ringatva altatok.:)
Voltunk ma bevásárolni, főztem ebédet, rengeteget játszottunk, piknikeztünk, vendégeket fogadtunk. Nem is akármilyeneket! Gimis osztálytársak, Nóri és Gabi, akik jegyespárok lettek karácsony óta. (Innen is gratula nekik!!!) Na ők csúcsszuper rucit és kalapot hoztak Mórnak, amit mintha ráöntöttek volna!
Szóval eseménydús nap volt a mai, semmiképp sem lusta.
Anya pszichodráma csoportot tartott, apa fát vágott a kertben, az öcsém vizsgára készült, Mór ugyebár felfedezte a világot. Egyedül az én férjem, Ádám pihent ma, egy hónapnyi munka után először. 
A szomszéd sem pihent, egyik permetezett, másik fűrészelt.
Az órák átálltak, a napsütést tovább élvezhettük.
Jó kis vasárnap volt. 
Lehet, nem is kell megpihenni. 
Meghát mi is a pihenés? 
Elbírnék viselni egy napot, amikor fürdök, olvasok, filmet nézek, heverek... De most élvezem, ahogy a tavasz beragyogja Mórt is, aki imádja, ahogy mozognak a rügyező fák ágai, csodálkozva nézi a mosakodó cicákat... Képes vagyok órákig megfeledkezni arról, hogy mindjárt bepisilek, mert belefeledkezem abba, ahogy felfedez. 
Ma ebben leltem meg a pihenést. 
Egy dologban mondjuk lusta voltam...
Az odaégett tarhonyát a fazék alján csak beáztattam. Nem volt kedvem súrolni. 
Bezzeg a szomszéd. Az tuti egy nyikk nélkül megtette volna. 
Na de az le van sz***va.;)

Üdv,
Anna
A pöttyös az igazi:)

U.i.: Ti mit csináltatok ma?


2014. március 29., szombat

Csak magamért


Mit tettem ma magamért? Csak MAGAMért?
No lássuk csak.
Ma is a royal reggelit fogyasztottam el. Finom volt, bár az eper talán picit megerjedt...de azért megettem.:D
Mindezt reggel 7 körül.
Aztán újra reggeliztem 11 körül. Pirítóst, buggyantott tojást, gomolyával és felvágottal. 
Na ez is finom volt. És voltaképp ez is royal. Megadtam a módját.
Sminkeltem, rendesen felöltöztem, jó érzés volt babrálni a fürdőszoba tükör előtt.
Ennyi volt, eltelt egy nap, többre nem futotta.
A belső wellness, a selfness még most jönne, de lehet elalszom közben. :)
De már az is valami, hogy ennyi mindent fel tudok sorolni.
Mindig törekedni kell rá, hogy legalább ennyit elmondhass magadról nap mint nap. 
A szomszéd szerint ez nem jár, nem szükséges. Egy anya non-stop szolgálatban van és kész. 
Oké, ez így van.
De nem ettől a pár perc krémezgetéstől, falatozgatástól, ücsörgéstől válunk szaranyává. 
Hanem attól, ha az önmagunk által megtagadt én-percek hiánya miatt mem jut elég energiánk a gyerekünkre, párunkra, szeretteinkre. 
Nem is szaranyává válunk, hanem zombivá. 
És kinek van szüksége zombi-feleségre, anyára?!
A szomszéd szerint túl lehet élni. De nem túlélni, hanem megélni kellene. Ehhez pedig elengedhetetlen a selfness. Minden egyes nap. Ehhez tartom magam. Ha így tenne a legtöbb anyuka, nem lennének olyan frusztráltak, az tuti.
Így lehet, hogy nem vagyok mártír-tökéletes, de tudom, hogy mindent megteszek azért, hogy mindent képes legyek megtenni, amitől jó lehet a családomnak.
Nekik pedig szükségük van arra, hogy ép testben ép lélek legyek.
Talán a szomszédnak elég ehhez az, hogy csak ad és ad és ad.
De nekem nem. Nekem kell néhány perc, hogy feltöltsem az akksimat. 
Nyilván a szomszédé sosem merül le. De azt meg lesz***om.;)

Üdv,
Anna

U.i.: Ti mit tettetek ma CSAK MAGATOKÉRT?
Anya?



Egy éve? (Ági)

Hú, emlékezzek? 
Egy éve túl voltunk egy hóviharon, elakadtunk Tatán. Nem jutottunk el a síterepre. Együtt voltunk, pustolt a hó, fújt a szél. 
A szivemben pedig a hirtelen született nyugalom, puha melegség.
Béke.
Mindenkinek más ez az  emlék, biztosan. Nekem a ritka belső csend emléke. 
Ma pedig szombati vasárnapi ebéd volt, amiről majd egyszer biztosan irunk! 
Olyan jó hogy van ilyen, hogy lehet ilyen, hogy vagyunk, hogy jó volt együtt! 
Azt hiszem a szomszéd is megirigyelte volna! 

2014. március 28., péntek

Egy éve ilyenkor...

Ez a kép tavaly március elején készült Apa 60. szülinapi buliján. Itt már kezdett gömbölyödni a hasam, benne a ma már határozottan kézzel fogható Mórral.

Szeretem ezt a képet. Benne van minden, ami fontos. 
Szeretet, szerelem, odafigyelés, bizalom, vidámság, öröm, féltés, gyengédség, ártatlanság...
Mintha millió éve készült volna.
Már elképzelni sem tudom, milyen lenne kettesben, Mór nélkül. 
Így kerek a világ.
(Most mondjuk nem az, mert Ádám Pesten dolgozik, mi meg Debrecenben vagyunk.) 
Szerintem már ezen a képen is család voltunk. 
Most speciel nem tudom, hogy hozhatnám be a szomszédot a képbe.
Talán úgy, hogy ő biztos nem mereng így a múlton, mert a jelent tökéletesíti. 
Jól is teszi. 
De azért néha jól esik betakarózni boldog emlékekbe, főleg így a nap végén. 
Ha a szomszéd ezzel nem ért egyet, hát le van sz***va.;)

Üdv,
Anna

U.I.: Ti hol voltatok, mit csináltatok tavaly ilyenkor? Mekkorát fordult azóta az élet?
Anya?:)


2014. március 27., csütörtök

Béke (Ági)

A csend nagyon jó érzés.
A belső csend, ami simogat, ellazit, elringat. 
Nagy zaj és nagy nyugtalanságok utàn a csend olyan mint a legjobbkor adott/ kapott érintés, ölelés, vagy mosoly. A szomjazónak egy pohár viz! 
Emlékszem,egyszer egy süketszobába mentem be egy klinikai vizsgálatkor. 
Sose voltam még ilyenben. Jelezni kellett volna kifele ha meghallom az első halk hangot. Nem jeleztem...ijedten kopogtak rám azt hitték nem hallom, hogy baj van.  Én csak bámultam magam elé. Végre csend volt! 
Ha valami nincs, akkor felértékelődik. Mennyi mindennel van ez igy... Amikor van, akkor természetes, nem becsüljük, nincs hálaérzés. Evidencia, hogy van! Ámde ha nincs! 
Gondold csak végig, mi mindened, ki mindened van! Hálás vagy e mindezért? Érzed e hogy érték? 
Ha igen, akkor aludj jól, szép álmokat! 
A szomszédnak is! Miért ne?!

Hulla állapot

Jelen pillanatban nem leszek olyan jó blogger, mint a szomszéd,ugyanis HULLA vagyok.
Mórt sikeresen elaltattam, én pedig lüktető háttal és császárheggel (front vagy mi miatt??!!) fekszem a hátamon, hitetlenkedve, hogy csend van (ugye megint a csend) és csak heverek.
Ha valamiért hálás lehetek, akkor az ez a pillanat. 
Mégha nem is hibátlan, mert fáj a fáradtságtól az egész testem, illetve Mór egy időzített bomba, mindig akkor riad fel, amikor én leginkább ellazultam...
De mindezekkel együtt, összeteszem a két kezem, hogy legalább ennyi jut. 
Megtanultam értékelni a keveset is. 
Az anyaság egyik fő szuperereje ez. :)
Úgyhogy elnézést kérek, hogy most csak ilyen hányaveti poszttal jelentkezem, node aki a keveset nem becsüli...Ugye?:)
Ha ma éjjel kipihenhetem magam, akkor holnap sokkal pompázatosabb írással jelentkezem legalább, valamit valamiért.
Pihentető éjszakát mindenkinek!
A szomszédnak is! Aki le van sz***va.;)

Üdv,
Anna


2014. március 26., szerda

Royal Breakfast

Előre leszögezem, hogy talán a szomszéd táncrendjébe belefér, hogy minden napi teendője,akár gyerek mellett még hipertudatosan is táplálkozzon,nekem ez egyelőre nem megy.
Diétáztam már sikeresen.
De nem most fogom újrakezdeni,hiszen még javában szoptatok.
Node attól még az egészség fontos? Ha nem még jobban,mint valaha...
Szóval a reggelinél kezdtem a "nagytakarítást".
Ugyanis úgy gondolom,az a legfontosabb étkezés,mégiscsak akkor kezdődik a nap, kezdődjön minél jobban!
Nálunk már hagyomány volt, hogy Ádám gyakorlatilag ágyba hozta évekig a sós kiflimet a dobozos milli jegeskávémmal. Imádtam. 
De szó ami szó, nem laktat sokáig és semmiképp sem egészséges.
Így tértem át az alábbi reggelire:

Sima zabpehely+tej (én kicsit megmelegítve szeretem)+banán és/vagy eper és/vagy bármi gyümölcs+1 kanál méz+egy kis fahéj.

Ez valami fantasztikusan finom!

Hozzá iszom egy erős fekete teát és ha van otthon, akkor egy túró rudit is letolok. Az mindig jól jön.:)
Reggelizz, mint egy király(nő), nemde?
Na én így képzelem a királyi reggelit.
Laktat,szép,finom és én egészségesnek szavaztam meg.
Melegen ajánlom mindenkinek! (Szó szerint:) )
Szerintem ezt még a szomszéd is megirigyelné.;p
Ha meg nem,akkor le van sz***va.;)

Üdv,
Anna

2014. március 25., kedd

Kell a rend(szer) (Ági)

Drukkolok hogy sikerüljön igy ahogy szeretnéd!
Mert ha neked igy jó akkor legyen igy.
 De csak akkor. Egyébként változtatni kell.
A rend és a változás, az állandóság és a spontaneitás adhatja a belső szabadságot.
Ha a rend jó ha az kell ahhoz hogy jó legyen, akkor legyen rend!
Én szeretem ha tisztaság van, ha helyükön vannak a dolgok.
Megnyugtat.
Megfigyeltem az évek során viszont, hogy minél nagyobb bennem a feszültség, a meg nem oldott dolgok sora, annál fontosabbá vált az hogy " rend" legyen körülöttem. Sokszor felmostam a lakásban. Mindig mindent a helyére tettem, azonnal.
Egyszer volt olyan hogy elromlott az autó, egy bilikék Trabant, a nagy kincs. Nem indult be. Gyerekek, munkahely, ovi, iskola, bolt- kocsi nélküli viziója. Tehetetlenül próbáltam beinditani, nem ment. Férj külföldön. Mobiltelefon még elméletben se. Vonalas telefon volt, nade szombaton, vasárnap akkoriban senki nem volt elérhető. Ekkor mit tettem? Kicipeltem a porszivót, vizes rongyokat, illatositókat, mindent, ami kell, és úgy kitakaritottam az autót mint soha addig. Rend volt. Látszólag. Kivülről. Ragyogott, illatozott. Még a gyerekek is beleültek! Tetszett nekik a szép tiszta autó! Meg a mamával együtt levés. Tán segitettek is? Ha mással nem hát azzal hogy velem voltak! Mintha minden oké lenne.
Mért mondom most ezt el?
Mert képzeljétek el, én akkor ott hirtelen megnyugodtam. Amit birtam megtettem. Ami rajtam múlt, azt elvégeztem. Egy baj volt, hogy az autó nem indult. Ámde ez nem volt ráirva. A szomszéd tökéletesnek látta! Én tudtam csupán az igazságot. A nyugalmam hullámzott a nyugtalansággal. De a látszat az a tökéletességet sugallta! A hab a tortán? A megoldás? Betoppant a sógorom és megcsinálta. Tanulság? Jó ha agysebész a sógor, aki betoppan és csodát tesz! :)!
Mindez hú de rég volt. De a tanulságok ma is szemtelenül "fiatalok".
Igy aztán hajrá, persze, legyen rend, mindenütt, ahol kell. Nem "mintha" rend. Hanem valódi. Jó érzéseket eredményező, eligazitó, irányt adó, saját rend.
Rendes szerdát mindenkinek!

Kihívás

Mindig is irigyeltem az olyan embereket, akik táblázatba tudták foglalni a teendőiket és a hét végére minden rubrikába pipa került.
Tudjátok, a szomszédról beszélek.;)
Én is igyekeztem milliószor, újra és újra egy kikalkulálható rendszer szerint élni.
Megtervezni előre a heti menüt (ami szintén valamiféle diéta-alapú,vagyis tudatosan próbáltam táplálkozni is), mozogni, elvégezni minden fontos feladatot, házimunkát...stb. 
Naptárba, falitáblára, papírfecnire, post-it-re írkálva, telefonos emlékeztetőre támaszkodva akartam elérni azt, ami tulajdonképpen tényleg fejben dől el.

Sok mindenen kell változtatnom. De már nem elméletben, hanem gyakorlatban.
Szóval készüljetek, lesz itt gyarló, light-os (szoptatós) mami diéta, némi mozgás (Nuska-módra,szóval ne számítsatok semmi embert próbáló triatlon-hadműveletre), nagytakarítás (lakásban és testben-lélekben). 
Mindezt itt fogom megörökíteni. Azt is, ha kudarcba fullad  1-2 projekt. 
Apró lépésekben haladok majd, mint egy normál halandó. 
De az már fix, hogy -tudjátok,a szó elszáll,az írás meg...- tanúim vannak, így aztán tényleg nem lenne jó segget csinálni a számból.
Na így hát,egyes számú kihívás:
Minden egyes nap írni Nektek. 
Kettes számú kihívás:
Igyekezni minden egyes nap legalább minimálisan sminkelni magam. Vagy legalább fésülködni picit. Vagy mondjuk használni a pöpec grapefruit-os arcfrissítő szappanomat.
Öt perc selfness a tükör előtt, hogy embernek nézzek ki, ne a Walking Dead hatodik alabárdos zombijának a leghátsó sorban. 
Vasárnap kivétel. Akkor az Úr is megpihen ugyebár.;)

Láttátok,írva vagyon.
Kezdődjék a kihívás.
Ne aggódjatok, nem lesz ez sétagalopp.  
Nem vagyok én a szomszéd nője. Az a kipipált rubrikáival együtt le van sz***va.;)

Üdv,
Anna

Néha mindenkinek elég! (Ági)

Néha lehet a mamának és a babábak is elég!
Ilyenkor el kell hagyni a terepet! Kikapcsolni mindent! 
A telefont leghamarabb! 
Séta, fodrász, shopping, trécs, bambulás, fürdés, rendrakás, filmnézés, torna,  bármi. 
Jár, kell, muszáj. 
A teljes szimbiózis megterhelő. 
A gyereknek nem csak a súlya nő, hanem az akarata is. 
Megszokja, mert szereti az állandó jelenlétet, hiszen az jó! 
De ő is megunhatja ezt, nyűglődhet ebbeli unalmában is- istenbocsá'- néha. Ilyenkor le kell lépni kicsit mellőle. 
Olyan nagy öröm lesz a visszatérés! És hát ez se egyszerű feladat! 
Emlékszem, én babakocsis voltam anno, és amikor először mentem el otthonról baba és kocsija nélkül, hirtelen olyan tétova és szorongó lettem mint egy kamasz. 
Nem tudtam a kezemmel lábammal mihez kezdeni, nem beszélve az érzéseimmel! 
Hála az égnek, ( vagy sajnos?) akkor nem volt mobil, ha menni kellett hát menni kellett, és az az izgalom, ami a hazafele úthoz társult, felfelé szaladva a lépcsőn, én, aki nem birok, szeretek futni, egy pillanat alatt felértem, berontottam, és a gyermek mosolyogva nyújtotta felém a kezét. Hú. Ma is hallom a nagy kő dobbanását. 
De azt a belső( kicsit remegő) hangot is hogy jé, hát megy ez nélkülem is???????? (Persze volt hogy kisirt szemű gyermek várt rám!)
Olyan boldogság volt, amikor megláttuk egymást! 

2014. március 24., hétfő

"Ringasd el magad!" (Ági)

Lehet hogy a front.
Lehet hogy más. 
A lényeg hogy legyen valami egzakt magyarázat arra hogy miért van a nyűg. Vagy a front, vagy a foga, vagy a hasa. Végülis mindegy. Ámde időjárás mindig van! Vagy hideg vagy meleg. 
Így aztán érdemes nem nagy jelentőséget tulajdonitani ennek. 
Nyűgös? 
Nade közben az anyuka is az. 
Mert fáradt, kimerült, mert magányra vágyik. 
Selfnessre, ahogy ma mondják. 
Normális igény, hogy jó érzés magunkra csukni az ajtót, és semmi mást nem csinálni, mint relaxálni. 
Ki hogy bír, tud, akar pihenni! 
Nem azért, mert front van, hanem mert lehet az ember hócipője tele, és akkor ki kell lépni belőle. 
És ilyenkor jöhet a " Ringasd el magad"! Bátran! 
Életkorra tekintet nélkül. 
Baba is mama is. Sőt: bárki! 
Most hogy ezt irom, kint ugyanaz a hideg front van. 
Anna megfürdött, közben Mór a hangulatskála minden szintjét bejárta, és most mindketten jókedvűen, vidáman töltik az estét. Pedig front van...

Az elmélet


Évek óta hangoztattam, hogy anya akarok lenni. Nem érdekel a karrier, gyereket akarok, slussz-passz. Ez világos volt, mint a nap. 
Kislányként is első dolgom volt a Barbie-k ruhája alá kis gömböt szuszakolni, hogy ő most terhes. A Sissi trilógiából az volt a kedvencem, amiben kislánya születik a szépséges császárnőnek. 
Imádtam minden filmet, ami erről szólt.
Így hát amikor már eltelt 6 (vagy 7?) év azóta, hogy együtt voltunk Ádámmal, már azon csodálkoztam, hogy nincs még egy tucat gyerekünk?! :)
Két éve  végül úgy döntöttünk, ha akar,jöjjön Mór. Mert az nyilvánvaló volt már évek óta, hogy nekünk Mórunk lesz..:)
A döntést követő hatodik hónapban egyszer csak megjelent a második csík a teszten. Meg a tizedik teszten is. Meg a tizenötödiken is. 

Most pedig itt heverek a fürdőkádban, anyukám vigyáz Mórra, hogy kicsit elvonulhassak. (5 csillagos wellness!!!) Hidegfront van. Hogy miért van ennek jelentősége? Hát mert van egy kisbabám. A babák nem szeretik a frontokat. A mamák sem. Legalábbis én előre rettegek, amikor ezt a szót meghallom az időjárás jelentésben.
Amikor naiv rajongással gyerekre vágytam, tudtam -elméletben- hogy ez nehéz lesz. De például a frontok eszembe sem jutottak. 
A szomszéd anyuka ugyanis ilyesmiről nem mesél. 
A szomszéd babája átalussza az éjszakákat, eljátszik egyedül, sose sír. A szomszéd anyuka nem panaszkodik. Mert ugyebár nincs miért.
De az ilyen frontos-nyűgös napokon gyakran eszembe jut a Legszebb dolog című francia film. A film, ami szerintem a legközelebb áll a valósághoz. (NÉZZÉTEK MEG!!!) 


Nem rossz a valóság, ó dehogy! Inkább csak olyan... életszagú. Ahol a hullámvölgyet gyakran újabb hullávölgy követi, hogy onnan még magasabbra lendülhessünk.
Ahol a legrosszabb pillanatokból is kiemel a kisMór nevetése. 
Mert bizony, semmilyen film, könyv, szomszéd nem tud felkészíteni az anyaság gyötrelmeire. 
De a csodáira sem! Minden karika a szemem alatt, minden felszedett kiló, a császársebem, minden értelmet nyer általa.
És még így is rácsodálkozom nap mit nap, hogy mennyire lehetetlen lett volna erre felkészülni. 
Elmélet és gyakorlat nem állt még ilyen távol egymástól soha, mint az anyaság kérdéskörében.
Akármit is mond a szomszéd anyuka, bármilyen is a szomszéd unokája, a Tiéd más lesz. Egyedi, megismételhetetlen. Bármit is mond az elmélet. És ez már a gyakorlat.;)

A szomszéd anyuka makulátlan füve pedig le van sz***va.;)

Üdv,
Anna

2014. március 23., vasárnap

CsendMánia

Mióta gyerekem van, megtanultam értékelni mindent, ami pihentető, kikapcsoló.
Muszáj, mert ilyen pillanatokból kevésben van részem mostanság, ezért meg kell becsülnöm minden passziózós percet.
Régebben, ha nem volt dolgom, előfordult, hogy a napot egy habfürdővel indítottam, majd bekentem magam ilyen-olyan krémekkel, hajmosás-szárítás, outfit-kiválogatás...szóval otthoni wellness programmal kezdtem. Aztán megreggeliztem (Ádám hozott sós kiflit jegeskávéval), utána meg -ha egyedül maradtam- nézegettem a kedvenc sorozataimat, lementem a boltba nassolnivalóért... Igazi semmittevés. Jó volt. 
Most a wellness kimerül abban, hogy egyedül (vagyis Mór nélkül) fürödhetek 1-2 hetente egyszer. De az is megesik, hogy öt perc után kiugrom a kádból, mert Mór üvölt utánam, mint a fába szorult...

Ámde, amit sosem értékeltem igazán és aki most igazi zene füleimnek: a csend. 
Itt vagyok huszonhat évesen és szomjazom a csendre.
Ami egy baba és egy zenész férj mellett viszonylag nehezen kivitelezhető...
De ha egyszer mégis megkapom, csak fekszem/ülök és hallgatom. 
A békés semmit. 
Pedig ilyenkor a szomszéd anyuka biztos rendet rak, edz, porol, szortíroz, vagy minimum a holnaputáni ebédhez pácolja a húst. 
A szomszéd nő nem heverészik, ő folyton produktív. 
Viszont amíg ő a házi készítésű tisztítószerét keveri ki épp, én köszönöm szépen, inkább élvezem, ahogy szinte megáll az idő a nyugalomban. 
Mert nekem ez kell. Mert minden megvár, a koszos edény, a szennyes, de a gyerek nem. Az egészségem nem. 
Így ez utóbbi kettő érdekében én most addig nem moccanok, amíg nem muszáj.
Vasárnap van, Mór alszik. Én pedig mellette heverek és a telefonomon írok Nektek. 
Ez most számomra igazi pihenés. Kiélvezem minden pillanatát!

Bármit is csináltok ma, éljétek meg, értékeljétek, csináljátok boldogan!
A szomszéd füve pedig le van sz***va!;)

Üdv,
Anna


2014. március 22., szombat

Tökéletesség-függés (Ági)

Hát azt hiszem az ember teste az olyan amilyen, de az tény, hogy az övé, és egy darab van belőle.
Szeretnénk szépnek, öröknek, tökéletesnek látni. 
De mi is a tökéletes? Ami másmilyen? Mint a szomszéd nője? 
Például Te,Nusika, életet adtál a kisMórnak, és ő mosolyog, rajtad hordozódva élvezi a létet, vagy épp tiltakozik ha valami nem pont olyan, nem pont akkora, nem pont annyi, amilyennek ő szeretné. Most kezdődne az aminek későbbi eredménye az, hogy nem elég kicsi(nagy), nem elég karcsú, nem elég divatos és egyebek? 
A plasztikai sebészek is sokat tudnának mesélni a mindenüket átszabatott fiatal nőkről. Most nem azokról beszélek, akiknek valami rendellenességüket szünteti meg egy műtét, vagy egy vágyat valósit meg. 
Nagy mellből lehet kicsit csinálni, kicsiből nagyot. 
Ha ez vágy, rajta, gyűjteni kell rá, meg kell valósítani, le kell tenni ezt a terhet. 
De ne siránkozz! Ha kövér vagy akkor fogyj le. Ne siránkozz. Csináld. Ha kevés az örömhöz hogy a férjed (barátod,barátnőd,akárkid) dícsér, akkor gondold végig, kinek a dicséretétől lennél boldog? A sajátodtól? És? Megteszel érte mindent? Nem? Akkor tegyél! 
Ha pedig most ehhez nincs erőd, kedved, akkor MOST érezd JÓL magad a bőrödben! 
Élvezd ami és aki vagy, vagy, sírj ha fáj, nem baj, mért ne, ki tiltja meg az őszinte érzéseket? 
Csak tehetetlenül ne sajnáld magad! 
Ami ellen nem teszel, azt nem is akarod igazán, akkor ezt fogadd el, szeresd, hiszen az is te vagy, ahogy azt a Mérei tanár úr mondta: 
"Kicsi, a rosszabbik feled is te vagy, szeresd,
fogadd el legalább te, mert akkor hogy várod el ugyanezt mástól?" 
Rengeteg sovány, karcsú, modell-külsejű lánnyal beszéltem, aki depressziósan sanyargatta magát, hol ezért, hol amazért. És ha egyik elmúlt akkor jött a másik elégedetlenség. Végtelenitve. Eltelhet így egy ez által feleslegessé lett élet...
Egy van belőled, szeresd! 
Amin valóban akarsz, azon  változtass. Azt valósitsd meg! 
De amin nem,  azon ne sopánkodj. 
Az idő telik, az élet mindig rövid, ne töltsd önsajnálattal. 
Nem mondom soha, hogy ez könnyű! 
De egy biztos: működik! 
Elfogadni! Változtatni! Szeretni!
Megbocsájtani magadnak :) ( meg persze nekem:), hogy még te se vagy tökéletes! ( csak a szomszéd nője...)



2014. március 21., péntek

Tökéletesség-függés

Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam szép kislány. Visszanézve igencsak szép voltam. Az önbizalmam is a helyén volt, gyerekként nem éreztem, hogy bárkinek, bárminek meg kellene felelnem. Nyilván ehhez kellett egy szerető család is.
De még ők sem tudtak megkímélni attól, amit a kamaszkor hozott magával. 

Kilenc éves voltam, amikor szinte egyik napról a másikra megnőttek a cickóim. Nem kicsit. Szinte rögtön 70c-vel indítottam. 
Ez több szempontból is tragikus volt számomra. 

Egyrészt balettoztam, ahol jócskán kilógtam a sorból. Nem igazán volt más -velem egyidős- bögyös balerina a csoportban. A teremben a hatalmas tükrök folyton a másságommal szembesítettek, pillanatok alatt kialakult bennem a szégyenérzet.
Ezen az sem segített, hogy az iskolában is a figyelem-gúnyolódás-taperolás központjába kerültem. 
Belül gyerek voltam, a testem viszont egy kisméretű nőé... Gyűlöltem! 
Undorodtam magamtól. Ekkor kezdtem bő pulcsikat hordani. A tartásom olyan volt, mintha az orromat összekötözték volna a mellkasommal. Olyannyira szégyelltem a testem, hogy néha fáslival lekötöztem magam. Anya hiába próbált segíteni, ezt az önértékelési harcot nem vívhatta meg helyettem senki.
Aztán persze voltak jobb időszakok. Évekkel később. 
De mindig találtam magamon kifogásolnivalót. A cickó-para sosem múlt el. Még most, hogy "hasznuk van", mert szoptatok, így is idegenkedem a látványtól.
Persze már az is jó lenne, ha amúgy meg lennék békélve magammal. 
De sosem vagyok... És ez nagy baj. Mert hogyan is várom, hogy szépnek-jónak lássanak, ha én erre képtelen vagyok? 
Miért facsarodik el a szívem, ha karcsú anyukákat látok, kényelmes, kis mellekkel? Miért érzem öregnek(??!!), rusnyának magam, amint az öcsém barátnője mellett ülök? Egyáltalán, miért mindig mások viszonylatában vizsgálom magam? Miért vagyok képtelen önmagamra rosszkedv nélkül tekinteni? Hogyhogy nem lett jobb a viszonyom a testemmel, ami életet adott Mórnak? Miért nem segít sokszor az sem, hogy van egy szerető, folyton bókoló férjem? 
A hiba -nyilván- az én készülékemben van. Vagy a fene tudja. (Anya,szerinted???)
Persze biztos hogy rátesz egy lapáttal erre az egészre az, hogy az internet,média világában nap mint nap karcsú bombanőket tolnak az arcomba. 
Sok újságcikk,könyv címe már káros üzenetet sugall:
Hogyan maradj karcsú a terhesség alatt is? Hogyan add le minél gyorsabban a terhességi plusz kilókat? Hogyan legyél bombanő? 
Tudat alatt már beépül az agyadba, hogy ha a bolti próbababa mérete számodra megközelítőleg sem sanszos, akkor deffektes vagy.
A cickó-parám egyik legelvetemültebb jelensége, hogy ha nem kaptam a méretemben melltartót, akkor nem egyszer szólt be az eladó, hogy az én méretem nem normális. 
Szóval minden viszonyítás kérdése. Csak a probléma az, hogy a viszonyítási pont torz. Vagyis pont hogy hibátlan. 
És én -sok millió lánnyal,nővel egyetemben- ezt próbáltam hajkurászni. Kezdetben nagyon. 
Mostmár próbálok csak pusztán magamnak megfelelni. Nem mintha az sokkal egyszerűbb lenne. 
Ez is függőség, mint az alkoholizmus. A tökéletesség-függés. 
Jelenleg én az önazonosságot tűztem ki célul. Komoly feladat ez is. Közben meg hátha megszeretem magam.
És ebben a legnagyobb segítségem Mór, aki gyémántot megszégyenítően ragyogó mosollyal néz rám, amikor reggel meglát. 
Sosem éreztem még ilyen fontosnak magam. 
Szóval, talán nem vagyok tökéletes, talán nem vagyok bombanő, de fontos vagyok és a szeretteim számára pótolhatatlan. 
A szomszéd füve meg le van sz***va.;)

Ragyogó szombatot Nektek!

Üdv,
Anna



Tavasz



Első tavaszi pléden passziózás. 
Ha játszótérre megyünk le így, biztos lett volna, akinek nem tetszik Mór
ruháinak melegsége-szellőzése-sapkája-játékai-vagy a pléd, amin feküdt. 
De nekünk így volt tökéletes és csodás első élmény.
Hasonlóan jót Nektek is! Irány a szabad!
A szomszéd -aki jelen esetben tuctuc zenével rondított bele az idillbe- füve pedig le van sz***va! ;)

Üdv,
Anna


Ági is bemutatkozik

Pár év(tized) elszaladt. Ó de nehéz ebből kiemelni azt ami bemutat! 
Induljunk ki a mából, az itt és mostból? Ma főztem, Nusika(Anna) elküldte smsben a receptet, amig ő fenn altatta a kisMórt, addig én meg is főztem. Összevagdosni csirkemellet kicsire, megpirirani oliván, fokhagymával a földimogyorót, beledobni a csirkét, szójaszósszal meglocsolni, sózni, citromozni, aztán főzni, és a végén 10 percre rádobni a hosszában vékonyra összevagdosott répát. Rizzsel ette a felébredő Móranya,meg persze pálcikával.
Aztán kiteritettünk egy plédet a kertben, és a kisfiú első tavaszi piknikje következett. 
Mostmár forog, mindent elér, persze kis látótávon belül. 
Elálmosodás után ismét alvás, kizárólag együtt, Anna és Mór, mint borsó meg a héja.
Közben nekem takaritás, pakolás, emailek, telefonok, bolt, patika, hajmosás. 
Készülés a holnapra, meg a vasárnapra, ami szakmás lesz. 
Önismereti pszichodráma csoport! Klinikai pszichológus vagyok, gyerekekkel, családokkal, párokkal, betegekkel, egészségesekkel találkozom terapeutaként nap mint nap. 
Dolgoztam gyerekklinikán leukémiás betegekkel, pszichiátrián, nevelési tanácsadóban, jelenleg pedig a szakpszichológusokat tanitom a szakma gyakorlására, és magánrendelek. 
A férjem kutató orvos, szenvedélye a kutatás, a  gondolkodás, és a mindent megkérdőjelezés. Na meg az aktiv lét. 
Én szeretek csendben lenni, elmélázni, próbálok jógázni, szeretem a szeretetet, a jókedvet, a kedvességet, a beszélgetéseket, az együttes élményeket. Furcsa de tény, hogy Máté fiam, aki 36 éve született, és gyönyörű kék szemével rám nézett, ma is szentül hiszem hogy szeretettel, és megértéssel, hogy nagy és nehéz utat tattünk meg együtt, ma már picurkát őszül, színházat rendez, felnőtt, és ha felbukkan, rácsodálkozom. 
Benji, aki a család Benjaminja, a kicsi, nemsokára 20 lesz. Ő, születése pillanatában, a hasamon fekve még, felemelte a fejét és körülnézett. Aztán visszaejtette és elaludt. Elfáradt. Megérkezett!
Nusika (Anna) pedig, aki 26 éve délben született, kövéren, derűsen és rózsaszinen, mig a fiúk soványan és sápadtan- ámde mind ragyogó kék szemekkel-, és már itt van a kisMór, aki elmúlt 7 hónapos, és most itt vendégeskedik a fészkes fővárosból egy hónapig. 
Újra baba a fedélzeten! 
Meghát itt a 2 idős hölgy,Icu és Icuka, a macskák. 
És mi minden és ki mindenki, akikről nem ejtek szót most, mert bemutatkozni nem könnyű, felcimkézni életeket, embereket, helyzeteket, hogy mit is jelentenek és miért fontosak...ez bizony nem evidens. Most itt tartok, ma én ilyen vagyok. 
Most hirtelen eszembe jutott hogy anno a barátnőm, Kati, aki gyerekkardiológus volt és együtt dolgoztunk a gyerekklinikán, horgolt Nuskának egy fodros piros fehér kalapot, meg egy ugyanilyen csikos ruhácskát, hogy amikor megszületik a babalány,  azonnal viselhesse...
26 éve ez igazi forradalmi tett volt, nem pólyába tenni az újszülöttet! 
Lehet hogy akkor dőlt el, hogy Nuska azóta is mindig mást és másként visel, mint ami megszokott?! 
Lejárt a mosógèp, és a hajszáritás se várhat tovább.
Meg aztán felébredtek az alvók is!  
Szép délutánt mindenkinek! 

Ági





2014. március 20., csütörtök

Anna bemutatkozik

Hahó!

Azt hiszem,illene bemutatkoznom.
Szabó Anna Eszter vagyok,26 éves.
Voltam már színész-palánta,pultos,egyetemista,cukorkabolt-üzletvezető,casting asszisztens,másodmagammal írtam három könyvet,node ez mind semmi! Ugyanis tavaly feleségül mentem ahhoz a férfihoz,akit már 7 (8??:D) éve szeretek és akivel első gyerekünket vártuk. 


Titkos esküvő-hárman:) 

Aztán augusztus 5-én megszületett Mór.
Ismerkedés az egyhetes Mórral- a képet amúgy Anya készítette:)

Na ő teljes egészében összevisszafelkavarta az életemet!
Én szeretek mindent megtervezni. Rákészülni a dolgokra. Mindennek utánanézni. Így voltam a terhességgel,szüléssel,anyasággal.
Aztán kiderült,hogy hoppácska,lehet,hogy én olvastam a szakirodalmat,de a testemet,a hormonjaimat,a gyerekemet ez nem túlzottan izgatja. 
Rá kellett jöjjek,hogy nem úszhatom meg a magam útjának felkutatását. 
Mint nő,feleség,anya...
Keresem a helyem a szépség-fiatalság-tökéletesség bálványimádásának korában, ahol annyi minden köpi a szemünkbe a saját tökéletlenségem és bizony rengeteget koppanok.
Gyakran omlok össze,ha tükörbe nézek,ha Mórnak rossz napja van,ha nem érzem "csodanőbezzeganyaszexifeleségmintaháziasszony"-nak magam. 
Ez egy olyan út,amiben lehetetlen boldognak lenni.
Szóval elhatároztam,hogy nem leszek hibátlan. De elég jó még lehetek!
Lehetek elég jó nő,feleség,anya,barát,gyerek,blogger,háziasszony,ember... Lehet a szomszéd köröket ver rám,de mostantól nem érdekel!
Ehhez sok-sok kísérletezés,próbálkozás,gyakorlás kell. 
Hát én ezeket fogom megosztani Veletek.
Anya (Ági) pedig mint- szintén anya,történetesen az enyém:)- pszichológus hozzászól,segít,színez...
Keressük együtt a módját az "elégjóságnak". 
A szomszéd füve...az meg le van sz***va. ;)

Üdv,
Anna

u.i.: Na Anya,most Te jössz!

INDULÁS!!!!!

Beköszöntött a tavasz,ma van a kisfiam,Mór első névnapja,idén először ebédeltünk a teraszon -isteni paprikás krumplit- és elindult a blogunk. 
Ezek örömére muszáj volt egy mosolygós,napfényes szelfit készítenünk.

Vigyázz,kész,indul a mandula! 

Üdv,
Anna