Ági az anyák önértékeléséről, a külső-belső harcokról

Hát van pár szavam ehhez!  Higyjétek el hogy a kisgyerek egy idő utàn önjáró. Észre se veszed és te akarsz vele lenni sokat, ő már nem, vagy másként. Amikor azt érzed, hogy babakocsi vagy hordozó nélkül, hirtelen egyedül vagy, hogy szinte meztelen, suta, szinte védtelen személyként lépdelsz, szinte menekülsz haza, hozzá, hozzájuk, akkor bizony vedd észre, hogy elhatalmasodott benned az anya, a "grand mother", eltörpült a nő, ezért aztán dadogni kezd az önbizalom, agonizál az önértékelés. A férfi, az anyós, a barátnő, a szomszéd minden lépése felértèkelődik. De ebben nem mindig ők a hibásak!  Észre sem veszed és te helyezed őket olyan magaslatra, hogy ahhoz kèpest te csak gyatra, mindig magyarázkodni kényszerülő kis alárendelt szereplő vagy! Ezért kiemelkedően fontos, hogy sose veszitsd szem elől, te hogy viselkedtél az anyáddal, mondjuk kiskamaszként. Jusson ez eszedbe most! Nem volt túl távol! Legyél újra fontos magadnak, legyen dolgod, ne csak a gyerek meg a férj meg a megfelelèsi kényszerek sora! Észre se veszed és belefulladsz! A gyerek  nő, növekszik, elégedett és boldog, (és egyszer kiskamaszként azt fogja mondani, hogy törődj magaddal inkább, mama...)/ ha meg nem, akkor addig addig, de addig dajkálod, amig boldoggá nem teszed! Ő tehát jól van! Gondold végig tehát! Te jól vagy? Igen? Akkor szuper! Ha nem, akkor pedig mi nem jó? Mi kellene? Mond ki magadnak, hangosan! Mond ki! Ha másnak nem, hát nekem:), de tényleg, mond ki, és meglátod, onnan már egy lèpés a megoldás! És ne magyarázkodjatok mindig! Minden tettetekért! Miért kellene? Keresd meg újra önmagadat, a "grand mother" túltengésének árnyékában ott kucorogsz valahol te, a nő, akinek értéke nem attól az, ami, hogy milyen jó anya,és  mennyit " tejel", és egyéb marhaságok, hanem hogy mer- e, tud e boldog lenni, segiti e ebben valaki, vagy sem! Egy biztos! A gyerek boldog anyát, apát akar! Ahhoz pedig neked is tenned kell immáron ezt azt! Nézz rá! Ő kiköveteli már rég azt, amitől neki jó! Ne maradjatok alól ebben lányok, asszonyok! Legyetek bátrak! Mert ha nem, akkor észre se veszitek és szomszéd lesz belőletek! Azért harcol mindig mindenki mindenkivel, a hordozós a kendőssel, mert mindenki azt hiszi, hogy ha valamiben kiosztja a màsikat, attól az ő értéke a magasba hág! Mi más ez, ha nem a szánalmas önértékelési zavar indirekt beismerése! A boldog ember sose háborúzik, nem ugat le másokat, hanem él, szeret,szeretve van, ápolja a gyökereit és élvezi az életét, harcait megharcolja, és segít annak, aki ebben az ő segitségét kéri! Csatlakozom az Anna " mozgalmához", ne prédikàlj, ne alàzz, ne oktasd ki a másikat! Gondolkodj  azon inkább, mi helyett teszed ezt? 

Ági a hisztiről

Milyen szép keresztnév lehetne:), ráadásul bármelyik nemben! A dühkitörés, látványos indulatkifejezés, amit leggyakrabban hisztériának neveznek. Ebbe beletartozik az ordítás- hányással, ordítás levegő kapkodással-(hiperventiláció), ordítás hanyattvágódással, ordítás toporzékolással( lsd. József Attila Mama című verse),és az oly gyakori: ordítás látszólag csak úgy. Mindez azt jelzi, ahogy Anna is írja, hogy a kisgyermek szeretne valamit, és-vagy nem tudja mit szeretne, de azt tutira nem ami van, vagy amit helyette ajánlgatnak. Vagy nem értik hogy mit szeretne, de azt igen hogy mit nem. Ezek, ha belegondolunk, nem nagy dolgok. Ám az élet úgynevezett kis dolgaiból áll össze majd a komplett élet, ami ugyebár mégiscsak nagy dolog! Ha a szökőkút megáll, pedig ő még a végtelenségig nézné, akkor azért ordít, mert valami, ami jó és szép, az hirtelen, pikpak, elmúlt. Néz gyorsan a felnőttre,türelmetlenül, hogy indítsa újra! Nem indítja, mert nem tudja, hanem helyette " hülyeségeket" beszél, a gyereknek akinek meg a szép, színes szökőkút kell, mégpedig azonnal!  

Olyan nehéz ezt megérteni?!?!? 

A leválás, az elengedés nem egyszerű, mi felnőttek már tudjuk jól. Neki se az, a gyermeknek se az. Most kezdi megtapasztalni. Ha elhalkul a szökőkút, érdemes "meggyászolni" kicsit, ott maradni, nézni és hallgatni az állapotot, ami a szökőkút után maradt.A csendet. Az üres teret.  Összebújni vele,miközben ezt megmutatjuk neki! Aztán, ha szerencsénk van, elkezdődik újra a csoda, és akkor csodálhatja megint a csobogást, a színeket, fényeket, ameddig csak akarja, illetve ameddig van időnk, kedvünk- nekünk-!  

Mit lehet tenni? Sokat segít a határozott Nem! A figyelem elterelés akkor használ ha határozottan ajánlunk valami mást, igazi alternatívát! 

Példa: Gyere nézd, ott egy gólyafészek! Ölbeveszed, megmutatod, ő sír, aztán majd abbahagyja! Mindenképpen kell segítség az ordító gyereknek, ezért kell megfogni, arrább tenni, nem, nem engedem! kísérettel, vagy azt mondani hogy nem csinálhatod! és elvenni, feltenni, kivenni, stb. Ha nem segitünk, tombolni fog, keresi a határait, és ebben mindenképp segitségre szorul, korától, problémájától függően! 

Emellett van egy fontos dolog még. A hordozós gyerekek, a nem tudom miért, de kötődően nevelteknek nevezettek esetében az igény szerinti adás/kapás központi kérdés, a hordozással karöltve. Így kicsit még nehezebb megértenie azt hogy ha valamit nem kaphat meg. Meg ha az a személy nem ad valamit, aki amúgy mindenre vígaszt nyújt, vagyis a szülő. Most kezdi tanulni, hogy van a világ, meg van a hordozó világa, a védettség. 

Ezért is nagyon fontos, ahogy a szökőkút példában mondtam, hogy  maradjunk vele kicsit a csalódottságban is, a várakozásban is, hogy ne maradjon ezzel a nehéz érzéssel hirtelen magára. Folyamat ez is, mint minden, és ez a folyamat most látványossá vált, de már akkor elkezdődött, amikor kisbabaként vígasztalhatatlanul sírt, és mást nem lehetett tenni, mint megnyugtatni, ami nem volt könnyű, biztos van ezer példátok rá! Vannak persze olyan dolgok, garmadával,amit tilos, mondjuk a konektorba piszkálás, ahol határozott nem! a válasz, vagy ha belenyúlna a forró levesbe, vagy ledobná a tányért,vagy...soroljátok tovább! 

Lényeg, hogy érezze hogy valaki aki az ő szüleje, ebben is mellette van, segít, és aki adott esetben nem tud mást tenni, mint tiltani, vagy ami nem kevés, sőt a legtöbb, együtt-érezni. Ez utóbbi az empátia, a beleérzés a másik ember helyzetébe. Kicsi korban az empátiás készség nagyon nagy. A felnőtt világ hatására, szomorú, de tény, hogy bizony elsorvadni látszik, vagy legalábbis jelentősen csökken, ezt tapasztalhatjuk, ha körülnézünk a " vakvilágban"! Pedig izgalmas dolog és nagy önértékelési sikerélmény is, amikor megtanítjuk a kicsit megnyugodni, elengedni azt, aminek birtoklása felett nincs hatalmunk. Ilyen például a homokozóban a szomszéd lapátja, vödre vagy labdája. Ne feledjük, ő is most tanulja azt, amit a mi gyerekünk! A bennünk keletkező, felé irányuló heves indulatot ez akár meg is szüntetheti:)! 

Halkan jegyzem meg, és az olvasók ebben naná hogy kivételek, hogy ha a szülőnek nincs ( már) empátiás készsège, akkor természetesen nem tud társ lenni a kisgyermeke mellett az ilyen és hasonló helyzetekben. Vígasz: az empátia fejleszthető,visszaszerezhető, ha másként nem, hát a saját gyermekünktől újratanulható! Egyszer egy babakocsiban ordító kisgyereket toltak megfáradt szülei, amikor reflexből odaszóltam neki hogy hát te miért sírsz kisfiú? Mintha elvágták volna, úgy elhallgatott. Mindahányan mentünk tovább, csak a társaság, akivel voltam, emlegeti azóta is, hogy csodát tettem:))! A varázsmondatot most megosztottam: hát te miért sírsz, kisfiú? A kisfiú szó természetesen mobil, cserélhető! :) Ja, meg eszembe jut Karinthy egyik írása,az igazságszolgàltatásról, a gyermekkel caló empátia alapján! A történetben a nagyi rávág a valami ellen üvöltve tiltakozó kisunoka fenekére, ekkor hirtelen odalép az író, és hatalmasat húz a tisztes ősz nagyi kerek fenekére! :) Természetesen ez az írói fantàzia bátorsága! Empátiás, szép napot mindenkinek! Amúgy az empátia is szép keresztnév lehetne, nem gondoljátok? 

Még írok erről a témáról, ha érdekel benneteket, de a legjobb lenne ha konkrét kérdéseitek lennének! 

Ági

Ági a beteg gyerekről

Ha megfázik és köhécsel a gyerek, nagyon sokat javíthat az állapotán, ha az öletekbe fektetitek, hason, és közben ütögetitek a hátát!  

Anno, én is kipróbáltam, s működött! 

Jó az is ha kis kendő van a nyakán, ami egyenletes melegben tartja. Igyon többször, keveset, olyasmit, amiben sok c-vitamin van! Ilyenkor a sok gyümölcs és- vagy gyümölcslé is nagyon jól jön! Ne legyen száraz a szoba levegője soha! Ha nehezebben veszi a levegőt vagy ugatva kezd köhögni, vagy bereked, akkor érdemes mielőbb orvost felkeresni! Nekünk volt egy hideg levegőt és hideg vizet sűrítő- fújó készülékünk, párologtatónk,  azt mindig használatba helyeztük ilyenkor, és szinte mindig segitett! Ha befulladásra hajlamos a baba, mindig legyen otthon a hűtőben erre a célra hasznàlatos kúp, spray, vagy gyógyszer, amit az első ilyen " roham" alkalmából az orvos felírt! Legfeljebb fölöslegesen szereztük be! De amikor baj van, akkor nem esel pánikba, ha van mihez nyúlnod! Nade a legtöbb megfázás ahogy jön, úgy megy is. Sajnos a nyűgösség vele járhat! Pláne ha fogzik is! 

Egyre vigyázz! A gyerekek hamar rátanulhatnak arra hogy a betegségben a szülő engedèkenyebb, mindennek utánaenged, mindent megkap, szóval

rátanulhat az úgynevezett  "betegségelőnyre", ami aztán sok későbbi gond forrása lehet! Biztosan ismertek olyanokat, akik mindig panaszkodnak valamijúkre, hogy több  törődést, nagyobb odafordulást, plusz engedményeket kaphassanak! 

Amúgy esőben imádnak a gyerekek kinn lenni. Amikor Svédországban voltunk, jó rég, hosszabban, ott minden gyerek kinn volt, mindegy milyen volt az idő, így esőben is! Talpig esőkabát, esőkalap, esőcsizma! Sikongva tapicskoltak a tócsákban! 

Ági az altatásról és a féltékenységről

Ki hogy altat? Ahogy akar! Kérdések persze felmerülnek. Mert sokszor bizony kicsit előre is gondolkodni kell! Mert ami most jó, az lehet, hogy később nem lesz jó! Láttam kiterülve aludni békés boldog gyereket, tudjátok, olyan nyál kicsordulósan, előtte pancsolós fürdés, vacsora, aztán a szülei is pihenhettek, reggelig, tehették, amihez kedvük szottyant, meg olyat is, hogy hordozóban kucorogva aludt el, amikor már nagyon kimerült.Együtt beájulva a teljes család a nagy ágyba. Ki törhet pálcát? Senki! Kell a gyereknek a korlát? Kellenek a keretek? Kinek igen, kinek nem. 

Egy a fontos, hogy ne legyen ellenség, aki másként csinálja.

PutSaját véleményem persze nekem is van. A gyerekek nyugodtabbak ha alapvető, kiszámítható ritmusuk alakul ki. Szeretik a rendszert, biztonsàgot ad, nyugalmat eredményez. Ha minden a szülők ritmusa szerint működik, az is  megtehető! A gyerek elfogadja azt is! Mit is tehet mást? Alkalmazkodik hozzá. Kicsit talán nyűgösebb, kicsit akaratosabb. 

Az én 3 gyerekem mindegyike másként aludt. 

Egy volt közös, az "időben" fekvések napközben és este, nameg az esti ritusok. Én fontosnak tartottam ezt, mert azt láttam, hogy ez nekik jó. Aztán persze jöttek a problémák, az éjszakai felriadás, az átköltözések, az időhúzásos technikák kimerithetetlen tárháza. 

Ezekről is írok majd, ha érdekel benneteket. :)

Ami pedig a féltékenységet illeti. 

Nehéz ügy ám  ez is! Mert bizony érdemes végig gondolni egy pár kérdést? Mire is vagy féltékeny? Tulajdonod a gyermeked? Hozzád nőtt? Nem tudod hova tenni a kezed, ha nincs az öledben? Elbizonytalanodtál? Bele kapaszkodsz? Mindenre ő az indok, az alfa és az omega? És ha hirtelen átmegy más karjába, és ráadásul ott nagyon jó neki, te meg ott maradsz egyedül? Pánik? Nélküled kacag, kiderül, hogy nem vagy pótolhatatlan?  Fáj? Persze. Nem a tiéd. A szeretet sokszor önző. Kisajátító. Versengő. Jusson eszedbe, mennyire szorongató volt az érzés, amikor megszületett! Az, hogy úgy érezted, nélküled élni se tudna! Mára már, láthatod, önállósodik, választ, akaratot érvényesit, hízeleg vagy büntet, szóval, alakul, önállósodik a személyisége. Megtanul szeretni, személyhez kötődni! De sose téveszti el, hogy kihez tartozik! Amikor eljön az idő, boldogan omlik újra a karjaidba, és újra ölelhetitek egymást, ti ketten, sőt, odafér még az apuka is! Amikor rád nevet, és végre újra egymáshoz bújtok, pontosan tudja, hogy igen ő a mama! 

Na jó, igen, most már persze azt is tudja, hogy az a "másik" is szerethető, az a mélyebb hangú, szőrös, kedves ember, a papa! 

Bizony kedves anyukák, kezdődik egy újabb szakasz, izgalmas, érdekes, sok, furcsa, hullámzó érzéssel, és az anya újra lehet nő is! A féltékenységgel indul:)!