Ági az altatásról és a féltékenységről

Ki hogy altat? Ahogy akar! Kérdések persze felmerülnek. Mert sokszor bizony kicsit előre is gondolkodni kell! Mert ami most jó, az lehet, hogy később nem lesz jó! Láttam kiterülve aludni békés boldog gyereket, tudjátok, olyan nyál kicsordulósan, előtte pancsolós fürdés, vacsora, aztán a szülei is pihenhettek, reggelig, tehették, amihez kedvük szottyant, meg olyat is, hogy hordozóban kucorogva aludt el, amikor már nagyon kimerült.Együtt beájulva a teljes család a nagy ágyba. Ki törhet pálcát? Senki! Kell a gyereknek a korlát? Kellenek a keretek? Kinek igen, kinek nem. 

Egy a fontos, hogy ne legyen ellenség, aki másként csinálja.

PutSaját véleményem persze nekem is van. A gyerekek nyugodtabbak ha alapvető, kiszámítható ritmusuk alakul ki. Szeretik a rendszert, biztonsàgot ad, nyugalmat eredményez. Ha minden a szülők ritmusa szerint működik, az is  megtehető! A gyerek elfogadja azt is! Mit is tehet mást? Alkalmazkodik hozzá. Kicsit talán nyűgösebb, kicsit akaratosabb. 

Az én 3 gyerekem mindegyike másként aludt. 

Egy volt közös, az "időben" fekvések napközben és este, nameg az esti ritusok. Én fontosnak tartottam ezt, mert azt láttam, hogy ez nekik jó. Aztán persze jöttek a problémák, az éjszakai felriadás, az átköltözések, az időhúzásos technikák kimerithetetlen tárháza. 

Ezekről is írok majd, ha érdekel benneteket. :)

Ami pedig a féltékenységet illeti. 

Nehéz ügy ám  ez is! Mert bizony érdemes végig gondolni egy pár kérdést? Mire is vagy féltékeny? Tulajdonod a gyermeked? Hozzád nőtt? Nem tudod hova tenni a kezed, ha nincs az öledben? Elbizonytalanodtál? Bele kapaszkodsz? Mindenre ő az indok, az alfa és az omega? És ha hirtelen átmegy más karjába, és ráadásul ott nagyon jó neki, te meg ott maradsz egyedül? Pánik? Nélküled kacag, kiderül, hogy nem vagy pótolhatatlan?  Fáj? Persze. Nem a tiéd. A szeretet sokszor önző. Kisajátító. Versengő. Jusson eszedbe, mennyire szorongató volt az érzés, amikor megszületett! Az, hogy úgy érezted, nélküled élni se tudna! Mára már, láthatod, önállósodik, választ, akaratot érvényesit, hízeleg vagy büntet, szóval, alakul, önállósodik a személyisége. Megtanul szeretni, személyhez kötődni! De sose téveszti el, hogy kihez tartozik! Amikor eljön az idő, boldogan omlik újra a karjaidba, és újra ölelhetitek egymást, ti ketten, sőt, odafér még az apuka is! Amikor rád nevet, és végre újra egymáshoz bújtok, pontosan tudja, hogy igen ő a mama! 

Na jó, igen, most már persze azt is tudja, hogy az a "másik" is szerethető, az a mélyebb hangú, szőrös, kedves ember, a papa! 

Bizony kedves anyukák, kezdődik egy újabb szakasz, izgalmas, érdekes, sok, furcsa, hullámzó érzéssel, és az anya újra lehet nő is! A féltékenységgel indul:)!