Ági az anyák önértékeléséről, a külső-belső harcokról

Hát van pár szavam ehhez!  Higyjétek el hogy a kisgyerek egy idő utàn önjáró. Észre se veszed és te akarsz vele lenni sokat, ő már nem, vagy másként. Amikor azt érzed, hogy babakocsi vagy hordozó nélkül, hirtelen egyedül vagy, hogy szinte meztelen, suta, szinte védtelen személyként lépdelsz, szinte menekülsz haza, hozzá, hozzájuk, akkor bizony vedd észre, hogy elhatalmasodott benned az anya, a "grand mother", eltörpült a nő, ezért aztán dadogni kezd az önbizalom, agonizál az önértékelés. A férfi, az anyós, a barátnő, a szomszéd minden lépése felértèkelődik. De ebben nem mindig ők a hibásak!  Észre sem veszed és te helyezed őket olyan magaslatra, hogy ahhoz kèpest te csak gyatra, mindig magyarázkodni kényszerülő kis alárendelt szereplő vagy! Ezért kiemelkedően fontos, hogy sose veszitsd szem elől, te hogy viselkedtél az anyáddal, mondjuk kiskamaszként. Jusson ez eszedbe most! Nem volt túl távol! Legyél újra fontos magadnak, legyen dolgod, ne csak a gyerek meg a férj meg a megfelelèsi kényszerek sora! Észre se veszed és belefulladsz! A gyerek  nő, növekszik, elégedett és boldog, (és egyszer kiskamaszként azt fogja mondani, hogy törődj magaddal inkább, mama...)/ ha meg nem, akkor addig addig, de addig dajkálod, amig boldoggá nem teszed! Ő tehát jól van! Gondold végig tehát! Te jól vagy? Igen? Akkor szuper! Ha nem, akkor pedig mi nem jó? Mi kellene? Mond ki magadnak, hangosan! Mond ki! Ha másnak nem, hát nekem:), de tényleg, mond ki, és meglátod, onnan már egy lèpés a megoldás! És ne magyarázkodjatok mindig! Minden tettetekért! Miért kellene? Keresd meg újra önmagadat, a "grand mother" túltengésének árnyékában ott kucorogsz valahol te, a nő, akinek értéke nem attól az, ami, hogy milyen jó anya,és  mennyit " tejel", és egyéb marhaságok, hanem hogy mer- e, tud e boldog lenni, segiti e ebben valaki, vagy sem! Egy biztos! A gyerek boldog anyát, apát akar! Ahhoz pedig neked is tenned kell immáron ezt azt! Nézz rá! Ő kiköveteli már rég azt, amitől neki jó! Ne maradjatok alól ebben lányok, asszonyok! Legyetek bátrak! Mert ha nem, akkor észre se veszitek és szomszéd lesz belőletek! Azért harcol mindig mindenki mindenkivel, a hordozós a kendőssel, mert mindenki azt hiszi, hogy ha valamiben kiosztja a màsikat, attól az ő értéke a magasba hág! Mi más ez, ha nem a szánalmas önértékelési zavar indirekt beismerése! A boldog ember sose háborúzik, nem ugat le másokat, hanem él, szeret,szeretve van, ápolja a gyökereit és élvezi az életét, harcait megharcolja, és segít annak, aki ebben az ő segitségét kéri! Csatlakozom az Anna " mozgalmához", ne prédikàlj, ne alàzz, ne oktasd ki a másikat! Gondolkodj  azon inkább, mi helyett teszed ezt?