Aki nem próbálta annak nehéz elmagyarázni.
Aki próbálta annak viszont nem kell.
Az önmagát ismerő ember bátrabban él, a saját útján járhat, mert megkeresi, felismeri hogy ez az.
Mer váltani, változtatni.
Kimondja amit ki kell, és érint amikor érzi hogy kell.
A pszichodráma a védett közeg ahol ezt megtanulhatja, próbálhatja, ahol ehhez a társak a tükrök, hiszen ők jelzik vissza hogy milyennek látják. És viszont.Az önismerethez nem kell mindenkinek pszichodrámára járni, ugyan, dehogy! Akik jártak viszont, azok között olyan élmények születtek amelyeket sose felejtenek el, olyan ismeretségek kötődnek, ahol fél szavakból is értik egymást. Az önismeret nem szitokszó. Nem is közhely. Hanem létszükséglet!
Aki végigjárta, már tudja ezt.
Ha ismered magad, szereted magad, elfogadod magad és változtatsz azon amin szükséges, mert már tudod, hogy más nem teheti meg helyetted.
A rosszabbik feled is te vagy! Nem csak a jó!
Fogadd ezt el, és ne dicskedj vele, de ne sértődj meg,ha kiderül belőle valami. Önismeretre szert lehet tenni, nem csak pszichodrámán.
Sokfèle szakmai-lelektani út van, de a legfontosabb hogy járd ezt az utat, legyen rá igényed, erőd, mert csak igy lehetsz boldog, igy lehetsz önazonos, az örömöket, bánatokat megélni tudó, abban másokkal osztozni képes, önmaga sorsáért felelős ember.
Aki nem utasit és elvár és megsértődik ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, hanem megvalósitja.Vagy lemond róla, meggyászolja, megsiratja majd elengedi, majd tovább él, tovább lép.
Keres hozzá társakat. Van hozzá szive, szókincse, meri hasznàlni önmagát, mert ismeri a képessègei tárházát, szereti és teszi az "érintést", nincsenek elmaradt, soha meg nem tett, örökké hiányként megélt gesztusai.
Önismeretre alkalmas minden pillanat. Te? Simogattàl meg ma valakit?
Mondtad ma valakinek, hogy fontos neked?
Azt, hogy jó, hogy van? Nem csak mint a megszokott komód?
Érzed hogy jó, hogy vagy? Ott és ahol és azokkal?
Mert ha nem, akkor tudd meg az okát és változtass.
Ha nem teszed, ne panaszkodj, ne szomorkodj, hiszen önként vagy benne!
Szevasz Nusika, te most járod ezt az utat! A kisMór is!
Mert a kisgyerek ilyen, látod, ezerrel csinàlja amit csinál, megy előre, keres, figyel, akar, követel, hálál és büntet, magába fogad és kiürít és újrakezd és ismétli amit tud, és te vagy szàmára a tükör, itt indul a dolog, amit visszajeleznek neki az lesz az úgynevezett "énképének" alapja!
Az önismeret alapja! Induljon a hét, induljon, aminek indulnia kell, március utolsó napján!
A szomszédé már hajnalban elindult,zörög, pakol, tápot darál és sepreget! De legalább a saját háza előtt:)!
