2014. augusztus 7., csütörtök

Ági az alvós rituálékról

Sok könyv iródott arról hogy kell altatni tanítani. 
Okos, bölcs, segíteni tudó és akaró könyvek. 
Van olyan is, ami nem jó, s van olyan, ami nagyszerű.
Amúgy, minden nagyszerű, ami segít annak, aki segítségre vágyik. 
Én egy dolgot szeretnék most említeni. 
A gyereket hagyni kell aludni. 
Hagyni hogy megtanulja, hogy altassa el magát. 
Kitapasztalja hogy mi a jó, mi kell neki ehhez. Az alvóka az ő választása legyen. Van akinek sose kell, van akinek néha, van akinek mindig más és van aki egy életen át ugyanazt a variánst használja. És van, aki ember-alvókát. 
Most az anya haját, bármijét morzsolgatja, később meg nem tud elaludni, amíg a társa "haja" nincs mellette. 
Függőség alakulhat ki, ami akkor okoz gondot, ha amitől, akitől függ, nincs ott( azonnal). 
Ez bizony kiszolgáltatottá teheti! 
Hiszen a legalapvetőbb és egyik legintimebb életműködése, a saját alvása függ attól hogy a másik rendelkezésre áll-e. Most csak olyan helyzetekről beszélek, ami már mindkét félnek gondot okoz.Akinek nem, az ne is olvassa tovább:)!  

A gyereket rászoktatja az anya valamire, ami neki és a gyereknek is szuper, és aztán a gyerek ettől a jótól függővé válhat! Onnantól pedig ez neki nem jó! Önállóságát akadályozhatja, az anya hatalmát, annak kiterjedtségét felette pedig ( tudattalanul is) nyomasztóvá teheti. Az alvási ritusok jók, kellenek! A mese, a simogatás, az összebújás, sok más egyéb, intimek, jók, és ezért boldoggá tesznek, nyugalmat és álmot hoznak, mint az álom manó! 

Sok minden van még ebben a témában, messze vezet ez a szál is, ez a lélektan jellemzője. 
Ezt a pár megjegyzést vegyétek úgy, mintha kavicsot dobtam volna a tó vizébe! 
Szeretettel kívánok nyugodt, békés alvást és szép álmokat mindenkinek! Ági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése