Ismeritek ezt a könyvecskét? Neeem? Olvassátok el! ;)
Mindenkinek van anyukája!
Aki a világra hozott.
Aki felnevelt.
Gyakran a kettő bizony nem ugyanaz. Meg persze vannak béranyák is, akik áldásos segitségükkel anyává tudnak tenni másokat.
Az anya- téma is végtelen szálra bontható, a szálak gombolyithatók, gubancolhatók.
Ezekből ám kiemelek most egyetlen szálat, és elnevezem így: anyák!
Az anya meghatározó, alaptényezője mindenki életének.
Ha van, azért, ha sajnos már csak volt, akkor meg azért.
Vannak domináns karakterű anyák. Hadvezérek.
Logisztikai művészek, mindent jobban tudóak. Lesajnálóak. Diktátorok. Ellentmondást nem tűrőek. Zsarnokok, Manipulátorok. Örök hálát követelőek. Örök tiszteletet elváróak.
Aztán vannak kedvesek, megengedőek, szorongók és féltők, vannak gonoszak, irigyek, s vannak, akik úgy anyák, hogy fogalmuk sincs arról hogy ők nőnek születtek.
Sose élvezték a tetszést,a vonzerőt, a flörtölés és a test örömeit, a nőiség izgalmasságát.
Viszont van róla elitélő, rossz és megkérdőjelezhetetlen véleményük. Vannak anyák, akiket mindig félteni kell. Olyanok is vannak, akik boldogtalan életük tükörképét várják el a gyereküktől is.
Sőt! Féltékenyen, irigyen fojtják el még csírájában is a gyermekük önállósodásra, saját boldogságra törekvéseit!
Egy lánygyerek előtt a női minta az anya! Vagy istennőnek látja, és mindenben utánozni vágyja, vagy retteg tőle, és sose mer ellenére tenni, vagy fellázad, s felnővén mindenben ellenkezően fog élni, lenni, választani.
Olyan is van persze, aki inkább feladja, mert nem bírja a bűntudatot, a félelmet és a szorongást.
A pszichoszomatikus betegségek melegágya ez!
Egy fiúgyerek előtt dettó.
Egy nagy gond azonban van.
A kisgyerek erről mit sem tud! Meg akar felelni az anyjának! Kedvére tenni! Simogatja a mamát, szeretetét fejezi ki ezerképpen, a mama kedvéért még a nemszeretem dolgokat is megteszi! Ámde mi van ha ez sose sikerül?
Láttam a minap egy fotót.
A "főanya"kacagva ül, szép, derűs, előre nézve nevet a kamerába, felnőtt lánya pedig kislányként hajtja vállára a fejét. Szeretné ha szeretné, elismerné, ölelné őt az anyja.
Nade ha rá se néz?
Ha csak önmaga számít?
Az anyaság, de az apaság is, csak persze másként, igazi hatalom!
Ezzel lehet élni és lehet visszaélni a fogantatástól kezdve.
Élet halál ura a szülő, gondoljunk csak a magatehetetlen újszülöttre!
Sokszor gondolkodtam azon, mennyire fontos lenne ezt tanítani! Nem csak kiváltságosoknak, de mindenkinek!
Akkor nem lenne ennyi szorongó, megfelelési kényszeres szülőpár, és ennyi kiszolgáltatott gyerek!
(Ez utóbbi szál megint messzire vezet. Túl sok a molesztált, megfélemlített gyerek!) Miért ne lennél olyan anya, apa, amilyen szeretnél lenni?
Amilyenre mindig vágytál? A kicsi is felnő! Viszi tovább a szülői örökséget!
Ne nehéz zsákot, sok téglával tegyél a vállára!
Igen, persze, mindenkinél van jobb és van rosszabb! De olyan mint te?
Akit a te gyereked ölel, olyan, az ő számára nincs még egy!
És ez nem csak nagy felelősség hanem egyben szuperjó! Ez adjon erőt ahhoz, hogy ne szánalmas megfelelő gép legyél, hanem boldog, felelős nő és férfi! Aki tud és mer szeretni! Önmagán kívül a szeretteit is!
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése