Mindennél van jobb, és van rosszabb. Mindenki gondol valamiről valamit, vagy kimondja, vagy sem.
Mert pl. itt a textilpelus. Miért ne próbálnád ki? Tedd!
Miért ne hordozhatnád a kisfiút?
Miért ne tehetnél bárhogy, bármit?
Az, ha azt mondom neked, mondjuk én, hogy nekem az eldobhatós pelcsi maga volt a csoda, az nem kioktatás, hanem tény.
Miként az is, hogy a kiságy, babakocsi és egyéb is, cumisüveg, cumi mondjuk, sok örömteli élményt adott, mert sok boldog érzés kötődik hozzá.
Van aki úgy, s van aki másként.
Fogadjuk ezt el, mindkét oldalon. Nem harc ez, nem háború.
Igen, van olyan hogy a gyerek "ránő" az anyjára. És ettől az anya szenved.
És van, akit ez az érzés mennybe emel. Én nagyon szerettem a gyerekeimmel lenni, nagy, "cigánykendőbe" kötve,vagy babakocsiban tologatva, vagy ölben, vagy nyakban.
Szerettem dolgozni is.
Szenvedtem ha valami nem sikerült, vagy ha nem értettek meg.
Ha fáradt voltam.
Hasznàltam tápszert, és szoptattam is sokat. Mindkettő érvényes érzés.
Egy biztos. A gyerek mindent a szülőtől tanul meg. A függés örömét, és a függetlenség izgalmát is.
A gyerek a szülők kistükre. Vagy nagytükre:)!
Élvezze mindenki, akinek úgy jó, ahogy él, ahogy nevel, ahogy mos, főz, hordoz, ölel és szeret. De az élet és a kapcsolatok folytonosság. Új fejezetekkel, új szereplőkkel, új helyszínekkel. Folyamat, mely múlt, jelen s jövendő.
Akitől az életet kaptuk, az, tök mindegy hogy kendőben, vagy babakocsival, császárral vagy hüvelyi úton, textilpelusban vagy másban, cumival vagy anélkül, de egész létünk meghatározója. Maga a személy! Az illata, a tapintata, a hangja, az érintése! Maga a kapcsolat milyensége, léte, hőfoka, őszintesége, és megtartó vagy ha kell, ha az élet úgy forogja ki, akkor az elengedő ereje. Ezek az igazàn lényeges dolgok. Szerintem.
Érvényes sőt érdekes szempontok lehetnek egy másfajta megközelítésű éves leltárhoz.
Mindenkinek.
Szeretettel: anya, aki Ági és aki szintén tervez, és igen gyakran leltároz:)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése