Minden évben, amikor jön a karácsony, akkor az az első gondolotom, hogy "de jó, mind az öten együtt leszünk!" Mármint öten, testvérek. Aztán persze eszembe jut, hogy nem leszünk. Bori nővérem 18 évesen költözött Amerikába, akkor én még csak 6 éves voltam. Onnantól kezdve egyértelműen az volt a legjobb a karácsonyban, hogy Bori haza jött. Aztán Zsófi is külföldre költözött, úgyhogy őt is lehetett haza várni. Nekem mindig az volt a legjobb, hogy mindannyian együtt vagyunk. Olyankor hangosak vagyunk, szivatjuk egymást, veszekszünk, de arra az egy percre, amikor megláttuk először a fát, valahogy mindig csönd lett, mindig megállt az idő.
Persze aztán ők is férjhez mentek, úgyhogy onnantól már nem volt fix, hogy mikor jönnek haza. Arról nem is beszélve, hogy ők mindketten hannukah-t tartanak, mert a férjeik is zsidók és a gyerekeket is úgy nevelik. Ilyen az, amikor az ember vegyes házasságba születik.
Van nálunk csengetés karácsony este, mennyből az angyalt is éneklünk (főleg a nagyi miatt), de a mama maceszgombóc levest is főz és én már évek óta, vacsora után, amikor a papa az új könyveit olvassa, a mama meg pakol, elmentem a Szódába, a Wesselényi utcába mulatni egyet. Idén lesz először, hogy nem megyek a Szódába. Még tavaly is ott támasztottam a pultot, a hasamban Palkó, a kezemben málnaszörp.
Idéntől minden kicsit más lesz. Amikor csilinelnek az angyalok én csak Pali arcát fogom nézni, hogy mit szól a gyertyákhoz, a csillagszórókhoz. És jövőre, amikor már kicsit nagyobb lesz, akkor majd elmondom neki, hogy amikor én kicsi voltam, akkor bekukucskáltam a nappali ajtaja alatt és láttam egy angyalt kirepülni az ablakon - hátha ő is látni fogja. És ha majd még nagyobb lesz, akkor talán otthon hagyom kicsit a mamával és megint elmegyek pár órára a Szódába.
Mi meg majd újra együtt leszünk, mind az öten, júniusban, az unokaöcsém bar mitzvah-ján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése