Vica a karácsonyról

Sziasztok!

Vica vagyok, az egyik új társszerző kismama. Íme az első bejegyzésem a blogon, a MI karácsonyunkról.


Én az az ember vagyok, aki kibekkeli a hónapokat karácsonyig. Augusztus végén már néha dúdolom a Jingle Bell Rock-ot. Szeptemberben nagyokat sóhajtozom és juszt se hallgatom meg. Októberben suttyomban rákeresek a youtube-on Bing Crosby-ra. Novemberben megveszek minden ajándékot, és minden nap megnézek egy karácsonyi filmet. December elején feldekorálom a lakást, és napi három karácsonyi filmet nézek meg. Szóval teljes elmebaj az életem.

Más a nyaralást várja, vagy a születésnapját, a szilvesztert (fujj), én a KARÁCSONYT. Imádom. Mindent. A vásárokat, fenyőfát,a giccset, az ajándékokat ( nem csak adni, kapni is), a rántott halat, a csomagolópapír hegyeket, adventet, mindent!
A karácsonyfát általában 15-e környékén feldíszítem, hogy minél tovább fekhessek alatta.
Aztán mire megnézem a Love actually-t, a Télapu 1-2-t, a Reszkessetek betörők 1-2-t, az Aludj csak, én álmodom-ot és a Karácsony Artúrt vagy százszor, addigra eljön Szenteste.
Mi hárman vagyunk tesók, szokássá vált, amióta sok a gyerek, hogy a 24-ét mindenki otthon tölti a maga pereputtyával. Mi ilyenkor anyukámékat és anyósomat is meglátogatjuk, és mindenhol végigesszük a menüt.
25-én pedig végre összeeresztjük magunkat, idén még tizennégyen, jövőre már (tesóm jóvoltából) tizenöten leszünk. Minden van, amit csak el tudtok képzelni. Három fogásos ebéd, ajándékhegyek, óriási karácsonyfa… Még éneklünk is a fa körül (na a Grincseknek most durrant el az agya)!

Ezen a cukormázon túl azért évek óta volt egy rettenetesen mély üresség bennem. Néztem a testvéreim gyerekeit, hogy milyen édesen tépik el vagy éppen vigyázva nyitják ki a csomagokat. Hogy a szülők milyen aggodalommal várják a reakcióikat. Én meg egy félig felnőtt félig gyerek ültem a kupac tetején és reménykedtem, hogy talán a következő karácsonyon már én is éltethetem a csodát valaki kedvéért.
Szóval ez a karácsony más lesz. Mert ugyan a kisfiam még nem sok mindent fog felfogni ebből az egészből, de ez nem számít, én azért dugdosom az ajándékait, titokban csomagolok, és bizisten csilingelni is fogok Szenteste.
Mert olyan sok évig vártam erre… És higgyétek el, ez egy igazi csoda.