Egy fiú meg egy lány egymásba szeret, járnak, szeretgetik egymást, aztán egyszer csak jön a bébi. ( ha jön... ha nem, az egy más történet)
Terhesség, dimenziós csoda-ultrahangok, készülődés, shipping-shopping, tanfolyam, jóga, álmodozás, idill.
Aztán a szülés.
Olyan amilyen, csoda vagy sem, de mindenképpen sorsfordító hatású. Mélységek, magasságok. Könnyek, nevetések. Összeborulások. Érzések vihara, fenn és lenn, mindennapok, éjjelek, nappalok.
Anya lesz a nőből. Apa a férfinől.
Igen, ez így van jól.
Gond akkor van, amikor a férfi már nem a nőt, hanem az anyát, az ANYÁT kezdi látni a nőben.
Tiszteli, szereti, tart tőle, meg akar neki felelni. De nem kívánja úgy mint eddig. Kezdetben hivatkoznak a fáradtságra. Egy ideig ez igaz is.
De aztán érzik hogy lehetséges, hogy már nem csak erről van szó. ANYA... Akit már nem lehet csak úgy megkivánni. Hirtelen tabu lesz. Gyakori, hogy ilyenkor a frusztrált, gyakran visszautasitott férfi NŐT keres, könnyebben csábíthatóvá válik, mert bizonyítékot keres a külvilágban a valahol megbicsaklott férfiúi magabiztosságához.
Messze vezet ez a téma. Bonyolult. Kényes.
Most csak annyit akartam mondani, hogy a NŐ sose vesszen el.!
Sose akarj anyaszobor lenni!
Mert a szobrok sorsa nem vidám. Tisztelik, megkoszorúzzák, de nem kívánják, nem vágynak rá, nem bújnak hozzá, nem sietnek a közelébe.
Na és az is fontos hogy ha te nő maradsz, akkor ő is férfinek érzi magát melletted!
Jó, tudom, nem ilyen egyszerű ez. De ma ezen gondolkodtam el. Még mielőtt Anna "gügyögős"ám fasza cikkét elolvastam volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése