Amikor sírtál, elszántan és villámló szemmel, nehéz lélekkel, újra és újra átélve mindig ugyanazt, és mégis mindig mást, másként.
A beszélgetést, ami annyi mindent előhozott. Mikor is volt? Mindegy is. Akartad, hogy ne fájjon neked a más öröme, a más sikere, a más spontán szülése feletti öröme, az irigységed, a fájdalmad.
Itt kezdődik minden! Ezen múlik!
Amikor ki tudod mondani, hogy mi az amit érzel. Amitől kínlódsz!
Nem öröm, nem büszkeség, persze hogy nem az!
De itt és ezzel kezdődött a lehetőség a megoldásra, a változásra!
Itt mozdult meg, roppant meg a fájdalom hordozott!, öröknek hitt sziklája.
Ezzel teremtődött esély a sziklamentes létezésre. Kimondani mindent!
Ahogy te mondtad: belenézni a tükörbe! Meglátni a torz tükörképet, kimondani az érzéseket, indulatokat, fájdalmakat, nem elmenekülni előle.
Ne a tükröt szidd, ha a képed ferde, ugyebár!
Mindennel így van ez!
Ami fáj, ki kell mondani- ( ...a Dunának, mely múlt jelen s jövendő, mondta József Attila!)- beszélni róla.
Aztán a dolgok mozgásba indulnak, a változás elkezdődik.
És akkor, hónapok múlva megszületnek az új érzések, az új örömök, működni kezd a befogadás, az átértékelés, helyére kerül a múlt, és nem fáj már az akkor hallgatott zene se.
Mered érezni a büszkeséget, elhiszed már magadnak, hogy fasza gyerek (anya) vagy.
Elfogadod végre önmagad, szereted magad azért, mert olyan vagy, amilyen. És örülsz is ennek!
Mert csak ez után válik képessé az ember a másik örömében való osztozásra! Az együttes örömre!
A szikla leesett és ezt elfelejteni ezt sose fogod. Mert a szikla már csak ilyen.
Az emlékek nem múlnak el, de a helyükre kerülnek.
Nincsenek többé útban, nem kell cipelni, vinni magaddal mindenhova.
Nem sirsz attól, hogy nem bírod tovább! Letetted! Ráülhetsz, támaszkodhatsz rá, kikerülheted, eltávolodhatsz tőle. Megmutathatod másnak. Leterítheted pléddel. Már nem neheziti az életed. Mehetsz tovább, és az úton ott van Juli meg a többiek, a babák, a mamák, a fiúk, a lányok, az örömök, az ezerféle érzés és még annyi minden.
Meg persze a mások legördült sziklái is. És a vajúdásos zene is újra zenghet, meg aztán lassan átadhatja a helyét az új daloknak!
Végre, száll az ének, zeng az ének, ahogy "dalta" az úttörő, ahogy a torkán kifért!
Jegyezd meg ezt a (születés) napot!
A sorompó felnyílt önmagad teljes elfogadásának, az örömök befogadásának több sziklás akadálya immár nincs!
Boldog születés! napot! Hosszú vajúdás volt!
Az út a fájdalmas tükörbenézéssel kezdődött!
Szeretettel csók, neked és mindenkinek az úton!
Anya, aki Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése