Ági a becenevekről

Nekem is eszembe jutottak dolgok arról, amit Anna irt! Vannak párok, akik egymást apának, anyának hívják. Apucinak, anyucinak. Nem néha, nem viccesen, hanem mindig! A gyereket ugyanakkor szerelmemnek, drágámnak, kincsemnek, édesemnek nevezik. Baj ez önmagában?  Nem tudom. De felhívhatja a figyelmet elég sok mindenre! Hogy lett a rajongott lányból, fiúból anyuci, apuci? Hova tűnt a régi vágy? Hol a hőfok? Áttevődött volna a gyermekre? De miért? Mi helyett? Kinek lett tőle jobb? Jó ez a gyereknek? Jó lesz majd ez neki? Ha az anya szerelmemnek nevezi mondjuk a fiát, akkor a fiúnak ő kije is? Becenevek, kedves nevek, saját jogon szerzett nevecskék helyett "általános alany" nevek? Miért? A megszólítás kérdése amúgy kényes terep. Vannak, akik a szüleiket nem tegezhetik, mert az tiszteletlenség. Távolságtartás kötelező!? Vannak, akik keresztnevükön szólítják őket. Bennünket anno Máté ÁgiGabinak szólított sokáig, kettőnket összevonva! Vannak kapcsolatok, ahol nem szólítják meg egymást, vagy csak úgy: "kincsem, édesem, drágám". A megszólításban sokszor benne rejlik az egész kapcsolat jellege. A személyesség, az intimitás, a közelség, a játékosság, humor, a konvenciók, a felcserélhetőség, a hőfok, sok egyéb. Érdemes odafigyelni ezekre! Különösen ha egyre több lesz beszédünkben, szófordulatainkban az általános, személytelen (bárkire ráillő)  alany. "Drágáim"! További szép napot Nektek!

Ági