Milyen sokszor mondtam ezt azt Annának, ami nekem bevált, ami nekünk, vele jó volt, ami működött, ott nálunk.
A kajáról, a kóstolásról, erről arról.
Aztán, amikor ez saját tapasztalatként fogalmazódik meg, Annává, Mórrá lesz, az az igazi!
Hiába, mindenben a saját "termés" a legfinomabb!
A lényeg, hogy működjön, hogy jó legyen, hogy öröm legyen.
Amikor Anna volt az én KisMórom, én elfogadóbb, önállótlanabb voltam mint most Anna.
Szerettem ha segítettek nekem.
Talán azért, mert ez nem volt túl gyakran, se a szándék, se a személy.
De az tuti, hogy a cél az volt akkor is, ami most és mindörökké, (amen 😊) hogy jó legyen!
Az önismereti tükör mára igen sokkal élesebb, akkor még oly sok mindent tükör által homályosan láttam, - lehet hogy azért szerettem annyira a hasonló című Bergman filmet, ami amúgy pokolian szomorú, nehéz film- szóval sose akartam szomszéd lenni, senkié, nemhogy a lányomé, de mégis azzá válhat könnyen az ember, ha akarja ha nem.
Az öröm a dologban, hogy ma már mindegy, honnan ered a szó és a tett, a lényeg, hogy jobb tőle!
Laza, boldog napot mindenkinek!
Ági, akinek nincs szomszédja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése