Mindent kifejez, amit érzel.
Az érintés sose hamis. Ha az lenne, megérzi az érintett.
Nem lehet szeretettel ölelni azt akit nem szeretsz.
Érinteni, átölelni, simogatni valakit- kevés jobb dolog van, de fontosabb nem oly sok.
A kisgyerek megtanul simogatni.
KisMór is tud már.
Tétova kis keze pontosan elindul a célszemély felé, akinek az öröm könnyet csal a napszemüveg mögé rejtett szemébe.
Boldogságot ad, szeretetet erősít és viszonozni tanul.
Eddig kapta és most már adni is tudja a viszonzás örömét, a szeretet egyre több őszinte gesztusát!
Persze hogy megszületik általa az összetartozás soha nem múló és felejthető öröme, érzésvihara és a felette kifeszülő szivárvány.
Anyává ő így tesz, mert viszonoz, mert jelzi hogy jó vagy, számára a legjobb, viszont-szeret, és ezzel boldoggá avat!
A kicsi gyermek tanulni kezd, figyelni, szeretni, adni, elfogadni, viszonozni, és elénk tükröt tartani!
Most alapozódik az Énképe.
Hiszek abban hogy a sajátunk is másként ragyoghat általa!
Hiszek abban, hogy ez így van, életkor ebben nem számít!
Ennek fényében szép pünkösdi hetet nektek!
Szeress, ismerd fel, próbáld meg, figyelj oda, érints, fogadd el, fejezd ki és viszonozd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése