Azzal együtt lesz nagyon eseménydús hogy egy fogadalmat se tettem. Vagyis ez nem igaz. De máshogy hívnám.
Én reményeket fogalmaztam meg.
Idén gyerekestül, mindenestül egy másik országba költözünk.
A Budapest-Debrecen táv levonatozása kettesben Mórral már szinte fél kézzel is megy, ideje volt már emelni a tétet.
Viccet félretéve a dobbantás gondolata már érlelődött pár éve, de tavaly hoztuk meg a nagy döntést.
Az a jövőkép, amit szeretnénk Mórnak, magunknak, számunkra itthon esélytelen, szóval először Ádám -a férjem- előremegy a terepet felkészíteni a család többi tagjának aztán megyünk mi is.
Ennek részleteiről egy sorozatban fogunk (igen fogunk, ugyanis nem egyedül költözünk, Juliékkal karöltve húzzuk magunk után a csíkot) beszámolni.
Visszatérve 2015-höz, a költözés új reményt ad, hogy kialakítsam azt az életet, amire vágyom.
Jelenlegi lakásunk (a hobbitlak) már jócskán kisebb a szükségesnél. Egész álló nap pakolok, takarítok, mégis kosz és rumli van.
Szeretnék sokat sütni, főzni, dekorálni, festeni, rajzolni, lakberendezni, tudatosabban élni...
Hobbitlakunkat azóta nem csinosítgatom, mióta eldöntöttük a költözést.
Most várunk, parkolópályán.
Elgondolkodtam ám sok mindenen.
Hogy jó lesz-e Mórnak ez a váltás, hogy milyen lesz távol a szeretteinktől.
Düh és félelem toporog az izgatottság és kalandvágy mellett.
Düh amiatt, hogy úgy érzem, mennünk KELL, félelem az ismeretlentől, izgatottság, hiszen mindig is szerettem volna világot látni és a kalandvágy...na az igazából nincs, nem szeretem a változást, de dolgozom az ügyön.
Anyaként minden döntésnek más súlya van.
És sosem lehet tudni előre, melyik döntés bizonyul jónak, rossznak.
Az ösztönökben lehet bízni talán, hogy azok nem hagynak cserben.
Szívből remélem, hogy 2015 a jó döntések éve lesz...lehet ez is fogadalom?
Hogy igyekszem jó döntéseket hozni?
Tudatosabbnak lenni?
Kevesebbet sírni?
Türelmesebbnek lenni?
Többet foglalkozni magammal?
A házasságommal?
Vagy legyek konkrétabb és diplomázzak végre le? Olvassak végre újra könyveket?
Nem, azt hiszem, nem fogadok meg semmit, mert mindezt cakkumpúder meg kéne tenni.
Szóval csak igyekszem továbbra is amennyire csak tudok.
És remélem, szuperizgalmas év lesz 2015. Amúgy is szeretem a 15-ös számot. Fene tudja miért...semmi nem köt hozzá.
Lehet hogy majd fog. Fő az optimizmus.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése