Az első lépések alatti visszafogott lélegzet, amikor még nem tudni, mi lesz a következő pillanatban.
Az anyaság tele van elsőkkel.
Az első, az a bizonyos első pillanat.
Felemelő, katartikus, vagy épphogy nem az...
Az első pelenkázás, öltöztetés, etetés, szoptatás.
Az első óvatos, féltő fürdetés.
Az első éjszaka.
Az első órákig tartó üvöltés.
Az első fáradt kiborulás.
Az első séta.
Az első mosoly.
Az első nevetés.
Az első fültövig összecsinálós produktum.
Az első átaludt éjszaka. Vagy az első egyben átaludt óra.
Az első kimozdulás gyerek nélkül.
Az első forgás.
Az első kúszó mozdulat.
Az első falat gyümölcs.
Az első fog.
Az első mászó mozdulat.
Az első önálló felülés.
Az első felállás.
Az első szó.
Az első hiszti.
Az első lépés...
Talán -nyilván- nem ebben a sorrendben.
De mindenki megéli, ismeri, vagy majd megtörténik a jövőben.
Ezek az elsők az egész babakort belengik, egy visszafojtott lélegzetté varázsolva ezeket a hónapokat.
Ezek az elsők aztán rutinos eseményekké válnak.
Megszokjuk, hogy a baba már tud fogni, már eszik darabos ételt is, már gitározik a kiskanálon...
De amikor először történik, el sem hisszük, hogy valaha meg tudjuk szokni.
Hogy lesz majd első nap a bölcsiben, oviban, suliban, egyetemen is...ójaj.
Mór elkezdett járni. Totyogó lett.
Nem siette el, óvatos fiú, semmit sem bíz a véletlenre.
Lassan, komótosan áll fel, keresi az egyensúlyt, megnézi, hová lép.
Ő ilyen.
Megtanultam nem a tankönyvi babákhoz hasonlítani őt, hanem pusztán megismerni olyannak, amilyen.
Az anyaság megtanított arra is, hogy nem én vagyok a főnök.
Nem vagyok ura a testemnek, a lelkemnek, a gyerekemnek pláne.
Terelgethetem a dolgokat, tehetek lépéseket, hogy befolyásoljak néhány dolgot, de mióta anya vagyok, tudom, ha a gyerek nem akar aludni, nem fog.
Ha nem akar enni, nem fog.
Ha nem akar puszit dobni, nem fog.
Ezzel szemben, ha én nem akarok ébren lenni, akkor is ébren tart.
Megtanulni kezelni a sokszor keserű, reményvesztett indulatot, amikor a hisztiző gyerek hatmilliószor mamázik a nadrágot letépve rólam...nem könnyű.
Az első lépések affelé, hogy megtanuld kezelni az érzelmi hullámvasutat, felszabadítóak.
Amikor rájössz, nem vagy tökéletes.
Amikor rájössz, hogy nem is kell annak lenned.
Amikor rájössz, más sem tökéletes.
Amikor rájössz, hogy az is tök mindegy, hogy más sem tökéletes.
Hiszen amit minden anya tud, csak mondjuk nem beszél róla, az az, hogy anyának lenni folytonos meglepetés.
Első alkalmak sokasága.
Kiszámíthatatlan.
Senki sem tudja, mi lesz a következő pillanatban.
Pont, mint amikor a gyerek először jár egyedül.
Nem tudni, mikor puffan a földre. Nem tudni, feláll-e onnan, vagy sírva inkább pihenteti egy időre a projektet.
Az anyák, még a leghatározottabbak is, bizonytalanok.
Mert nem lehetnek biztosak olyasmiben, ami ennyire tele van meglepetésekkel.
A bizonytalanság sokszor frusztráló.
Ez a frusztráció sajnos rengeteg konfliktust szül.
Nekem is volt már brutális csörtém, mert amiről írok a blogban, valakinek bántó volt.
Mert ha én arról írok hogy van olyan anya, aki tápszert ad, akkor biztos már minősítek.
Ha arról, hogy hordozok, akkor biztos kinézem a babakocsisokat.
Ha arról, hogy otthon vagyok a gyerekkel, akkor tuti leszaranyázom a dolgozó anyukákat.
Ha arról írok, hogy mosom a pelenkát akkor nyilván az ördög mamái az eldobhatóst használók.
Szóval elgondolkodtam.
Mert én soha egy anyát sem minősítek, aki szereti a gyerekét.
Miért is kéne? Nem ennyi a lényeg?
Hogy szeresse a gyerekét?
A szomszéd nem én vagyok.
Ez egy hatalmas belső feszültség, ami szinte keresi a kritikus szemeket. A kritikus szemeket, amiket keresni se kell, mert mindenütt ott vannak és már gyakran akkor is látjuk őket, ha épp baráti szempár néz ránk.
Így esett, hogy összefogva néhány szuperjófej anyával, egy új projektbe fogtunk.
Egy olyan anyaközösséget akarunk létrehozni, ami az elfogadásra épül.
Ahol senki sem tökéletes.
Ahol senki sem kritizál.
Ahol nincs helye trollkodásnak.
Ahol senki sem okoskodik.
Tanács csak kérésre érkezik.
Ahol valódi anyák a valódi arcukat mutatják.
Egy biztonságos hely minden anyának, aki szereti a gyerekét.
Ahol segítünk megtalálni, elfogadni és megszeretni az anyát, amilyen vagy.
Nem amilyennek a szomszéd szerint lenned kellene.
Van köztünk császáros, otthon szülő, babakocsis, hordozós, eldobhatós és mosható pelust használó, főzőcskéző, máshol kajáló, pedáns és rumlis,bort iszogató, absztinens, szoptatós és tápszert adó, kilókkal küzdő és azokat letojó, férjével szexelő és pincemély libidójú, együttalvós, különszobás, dolgozó és otthon lévő, sokgyerekes, első gyerekes, boldog és kevésbé boldog, biokajás és mindenevős.
A lista végtelen. Mégis imádunk együtt dolgozni, lenni.
A gyerekeink boldogak, egészségesek.
Minket meg ez éltet.
Ez az egy legalább közös mindünkben.
Ez az új közösség lesz az első lépés egy önmagát és másokat is (jobban) elfogadó anyatársadalomhoz.
Lélegzetvisszafojtva lessük minden pillanatát.
Hamarosan indulunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése