Amit nagyon muszáj az persze nagyon kell, azokban nincs mese!
Nade miért nem lehet a hiperkedést picurkát elhalasztani?
És a muszáj teendők után és közt lefeküdni, lerogyni?
Persze ha ott a gyermek, márpedig ott van, akkor nem az igazi, mert ő menne, nade olyankor nem kell hordozni, cipelni, mulattatni annyit, ha beteg vagy.
Miért kellene? Miért kell úgy tenni mintha nem lennél letobbanva, ha le vagy? (Egyébként hamarabb is múlik bármely nyavaja, ha időt kap ha csak egy keveset is! Hisz sok lerobbanás mögött ott a tudattalan időt kérés egy kis kiszállásra a babakerékből, vagy abból, amiből! )
Csak nem a szomszédra akarsz hasonlítani? Vagy máris szomszédosulsz? :)
Ám a bébi most tanulja meg és pontosan tőled, mint ahogy minden mást, hogy a mama nem számit, csak ő (a kisded) a fontos, rád soha nem kell tekintettel lennie.
The show must go on! Nade ez esetben miért is?
Nem árt tudni rá a valós, őszinte válaszod!
Meg azt se hogy most dicsekszel avagy panaszkodsz?:)
Persze a dolgok sose csak feketék vagy fehérek, tudom!
Csak ez most mégis eszembe jutott. Így hát leírtam.
Gyógyulási és pihenési joga van minden anyának, amikor beteg, bizony felmentés jár.
Az engedély nem mástól jön, hanem önmagadtól!
A gyermek igen sokat tanulhat ebből is! Lehet hogy nem ez lesz élete legaktivabb napja, de lehet az is hogy valami nagyon fontos élménnyel és érzéssel lesz gazdagabb!
Ámde a tegnapi nap már a múlt, az élmény már megvolt, a tiétek, jól eltelt, sok mindennel!
Jó, hogy volt koncert, séta, hinta, meg sok egyéb!
Meg ráadásul az is jó, hogy ma már ma van! :)
Kívánok egészséges, nyugodt, nem megfeszülős, örömös mát és holnapokat! A tegnaphoz meg gratula! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése