2014. május 15., csütörtök

Ági a bizalomról, megcsalásról

Sokszor kérdezik tőlem a párterápiák kezdetén, vagy helyett, ha már nincs értelme a pár terápiájának, mert már pár rég nincs, hogy vajon miért csalta meg őt a párja? 
Gyakran boldogan élnek, van szép gyerek és ház, anyagilag is rendben vannak, és mégis! 
Nehéz a tényt elfogadni. 
Csodálkozom mindig, hogy nyomoznak sms után, email után, facebook bejegyzések alapján. 
"Véletlenül nyitva maradt az email, véletlenül belenéztem a facebookjába"- kedves, szerelmes szavak, boldogságot sejtető mondatok okoznak egetverő csalódást és fájdalmat, dühöt és minden rosszat! 
Egyik olvasónk kérdésére, hogy honnan lehet tudni, megcsal-e a párom, azt mondanám leginkább; kérdezd meg tőle! 
Ehhez persze az kell, hogy a párnak természetes legyen, hogy beszélgetnek az érzéseikről, egymásról, önmagukról. Ám ha nem? Ha sose? 
Megcsalásnak számít-e, ha mondjuk a pár férfi tagja, de lehet bármelyik, órákig tud beszélgetni valakivel minden olyan témáról, ami neki fontos? 
Nevetnek, vitáznak, kérdeznek, válaszolnak, közben ne adj isten, meg is isznak valamit. 
Megcsalás? Nem tudom. Megcsalás e ha szeretkezés közben vagy helyett mindkét fél vagy csak az egyik is- másra gondol, másra vágyik és ezt soha se mondja ki?
Vagy csak az "elhált" szex számít megcsalásnak? És ha a feleség otthon van a babával és nem lehet hozzáférni se szóval, se tettel , mert anyaságát és kisgyermekét pajzsként tartja maga előtt, jelezvén, hogy mint nő most ő nem elérhető? Nehéz kérdések, sokszor tabu kérdések, érdemes lenne ezekről bővebben is elgondolkodni. 
Olyan is van, hogy egy kapcsolatban se egyik, se másik nem próbált boldog lenni senki mással, de egymással boldogtalanul eltelt az életük. 
Érték ilyenkor a hűség? 
Én sokszor tapasztalom, hogy a párkapcsolati krízisek mentén fel tud pörögni -feltéve ha van- egy kapcsolat addig nem is hitt tartaléka, sosem volt gesztusok és ki nem mondott szavak indulhatnak el a másik felé. 
Nem mágikus szó a megcsalás. 
Ne dőlj be neki! Nem dől össze a világ! Igen van, hogy kifújnak egy szerelem vagy egy sosem volt szerelem tartalékai, ilyenkor bizony ott a tábla a kapcsolat filmjének a végén, hogy valaminek vége. De mindig az számít, mert az a fontos igazán, hogy mit keres, miért máshol keresi, mi az ami- aki hiányzik neki. 
És hogy a megcsalatás pillanatáig miért nem vette észre a másik, hogy valami nagyon nincs, valami nagyon nem elég, valami nagyon rosszul üzemel. 
Függ-e valami tőle? Megtette-e és ha nem,miért nem azt, ami az ő része? 
Az intimitás hiánya. A kedves szavak hiánya. Az elismerés utáni sóvárgás. A monotónia. A feladattá degradálódó mindennapok. 
Amikor, bár a jeleket látják és érzik, a boldogság hiányát itallal, cigivel, számítógépes játékokkal, gépies szórakozásokkal, elfoglaltságokkal pótolják, és örömtelenül kipipált szexszel fejezik be a napot, akkor vajon mi is fáj olyan nagyon, amikor kiderül az esetleges megcsalás? 

Azt hiszem a fontos kapcsolatok értéke, legyen az akár házasság, akár barátság, akár más fontos kötés, gyakran a bajban ismerszik meg! 
Sose öröm, ha kiderül, megcsalt a másik, sőt, iszonyú fájdalom. 
De gyakran ez hívja fel a figyelmet a kapcsolat valós fontosságára. 
Arra, hogy önmagunkba nézzünk. 
Ne bűnöst keressünk, hanem megoldást! Mert az mindig van! 
Persze a szomszéd erről is mást gondol. Na majd meglátjuk ha őt megcsalják!? :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése