A kisgyerek számára a szülők, a nevelő környezet jelenti a tükröt.
Ha dícsérik, akkor jó és szép, ha bántják, akkor azt gondolja, hogy ő nem szép és nem jó.
Ez a későbbi énkép alapja.
A későbbi környezet visszajelzései erre ráerősíthetnek.
Ha a gyerek az oviban vagy az iskolában rosszul teljesít és azt érzi, hogy haragszanak rá, nem szeretik, rátanul arra hogy a teljesítmény és a szerethetőség összefügg!
Sok pszichés szorongásos tünet alapja ez lehet.
A legtöbb választás az énképen alapul. Ha én okosnak szépnek jónak hiszem magam, szívesen választok ilyen barátot, ilyen párt, társat.
Kérdés hogy mi van, ha hamis az énkép? Ez a pár bevezető gondolat visz el ahhoz hogy arról beszéljek, amiről Anna is írt.
Amikor a másikra haragszol, legyen ő szomszéd, barát, társ vagy akár a gyerek, miközben arról kellene inkább gondolkodnod, kinek is gondolod magad, mit vársz, mit és hogyan szeretnél, és az ehhez vezető utat helyesen és főleg elég őszintén vagy elég bátran választottad-e ki?
Mert gyakran könnyebb leminősíteni a másikat, ezt nevezi a pszichológia bűnbakképzésnek, miközben esetleg azzal kellene szembesülni, hogy a szomszéd nem lusta hullafáradtan is rendet rakni, hogy aztán másnap reggel a szép tiszta konyhában vagy teraszon köszöntse reggeli italával az új reggelt.
De gondolom, hogy ezer más példát is tudtok gondolni, saját élményeitekből.
A partnerre is gyakran mondhatjátok, hogy figyelmetlen vagy érdektelen, vagy fáradt vagy lusta.
Lehet, hogy tényleg az! Miért ne lehetne? Azért mert nem szült, ő is lehet bajban, lehet kedvetlen, enervált és indítékszegény.
Olyan is lehet, hogy motiválatlanná vált, mert ha te úgy viselkedsz, mint egy mártír anyaszobor, akkor mitől, kitől vegye az erőt a vonzódásra, a vágyra, a közeledésre, testben és lélekben?
A szomszéd lehet utálatosan tökéletesnek tűnő.
De az is lehet, hogy szorgalmasabb, bátrabb, ügyesebb, összeszedettebb, mint te.
Na és? Miért ne?
Ha ez téged nagyon idegesít, ha indulatossá tesz, sírsz, kiborulsz miatta, akkor itt az idő!
Gondold végig hogy mit utálsz annyira magadban! Lehet hogy mindazok hiányát, amit a szomszéd bizony kisajtol magából, mert ami fontos, azért tenni akar, tenni tud.
A fontossági sorrendet ki-ki saját jogon állítja fel!
Nade!
Ha mégiscsak a megfelelési kényszeres kislány viszonyulás működik a felnőtt nő önálló viszonyulásai helyett?
Akkor a szomszéd a hibás? Bizony nem! Igen, van, amikor le van sz..va!
De van amikor a düh azért olyan feszítő az ő irányába, mert rávilágít saját elrendezetlen viszonyulásaidra, soha meg nem vívott, mindig halogatott harcaidra, elfojtott félelmeidre és indulataidra, távolba vesző, meg nem valósított, hajdan fontos vágyaidra, gyávaságaidra, rossz és hibás döntéseidre.
IIyenkor a szomszéd lesza...sa nem segít! Merj őszinte lenni abban, hogy épp most miért is sz...rod le a szomszédot?
De ne feledd! Az is lehet, hogy igazad van! :)
Meg olyan is van, amikor elismered hogy ő valóban jobb valamiben, okosabb, precízebb, sikeresebb vagy csinosabb is akár, de te úgy vagy boldog ahogy az neked jó!
Ha túl sok az indulat a szomszéd dolgai iránt, akkor picurka töke lehet a menyasszonynak a te térfeleden! :) Sebaj! Nincs jobb dolog mint megismerni önmagad, alakítani a dolgokat, kedved szerint! Választott családod, párod, gyermeked társadul szegődhetnek, szeretetük lesz a tükör, amibe belenézhetsz!
És hidd el, aki szeret, ő hibáiddal együtt fogad el. Aki nem?
Nos, az viszont tényleg le lehet sza...va! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése