Az is jó neki ha szorosan tartják, akár pólyában, hordozóban, mert a születés utáni reflexei, pl. a Moro reflex (mór-ó :) ) annyira erős lehet, hogy ha leteszik hanyatt, úgy összerezzen, sőt összerándul, hogy attól kezd el sírni hogy a saját mozdulatától megijed. A babák már csak ilyenek.:)
Szóval hogy a kezdetek görcsössége a tapasztalatlanság mellett abból is fakadhat, hogy az újszülött működése is gyakran görcsös, váratlan és ismeretlensége és hirtelensége miatt bizony ez ijesztő is lehet.
Az újszülöttosztályon járva, anno, még Gyermekklinikás pszichológusként, szájtátva figyeltem, hogy az egyenruhás, egyenplédes bébik, akik távolról teljesen egyformának tűntek, közelről bizony másként fintorognak, mosolyognak, ráncolják a homlokukat, csuklanak, bár amikor rázendítettek a sírásra, a gyakorlott nővérfülek már kihallották az egyedi hangokat.
Ica nővér mondta pl. hogy "na a Rebekának ma megint rossz napja van!" Vagy: "Sanyinak megint tele a gatya! " Sokszor láttam újszülött anyákat, papákat megilletődötten állni a kisbabájuk felett.
Tanácstalanul, hogy hozzáérhetnek-e és ha igen, hogyan?
És ha esetleg a hogyant is tudják, meg merik is, akkor még mindig ott a neheze, hogy mit csináljanak vele, hogy az tutira jó legyen?
Azt, hogy akkor kb. mit mondtam, most is vállalom: vegye fel bátran, ölelje magához, érezzék egymást, a többi jön magától, sokat nem tévedhet, ártani nem árthat, hisz már 9 hónapja forró dróton vannak, közeli ismerősök! :)
Csakhogy látatlanban. Most itt a lehetőség, minden érzékszerv ismerkedni akar! Rajta.
Lesznek nagy melléfogások is, biztosan, nade minden korrigálható, lehet hibázni, nem kell félni a babától!
Azt már csak saját tapasztalatból merem hozzátenni, hogy a kisbaba nagy megbocsájtó! ;)
Emlékszem, ahogy a főnővér vitte le gyakran a szorosan plédbe, sőt, pólyába burkolt, ráadásul pelenkával beboritott, masszívan beöltöztetett hazatérő újszülöttet a mögötte kullogó szülők előtt büszkén haladva, a lenn várakozó családtagokhoz, az autóhoz, taxihoz. A friss mama húzta a lábát, vánszorgott leghátul, mint egy lábadozó nagybeteg.
Nos, ehhez képest most "Hawai" van! Ám lehet, hogy a félelem, a szorongás, a megfelelés és az állandó összehasonlítás kényszere közel sem változott annyit azóta, mint a külsőségek!?
A mélyen gyökerező elvárások mélyebben erezettek, a tradíciók és elvárások lassabban moccannak?
Nemrég járt nálam egy kismama, friss mama! Most szülte első gyermekét. Minden jó, sőt minden szuper. Lehetne. De nem az. Zokog megállíthatatlanul, mert azt érzi hogy az anyja mindent jobban tud, és ő sose lesz olyan, ha megfeszül se, mint az anyja.
Ugyanakkor az anyja, aki átvette az irányítást, mindig azt mondja, ó, de hiszen nem olyan nagy dolog ez, mit van úgy oda, hiszen neki ugye 3 gyereke is volt (van) és sose csinált ekkora ügyet belőle, mint most a lánya.
A férje meg tehetetlen, egy pár napig kitartóan vígasztalta, simogatta, de aztánmár ingerülten rászólt, hogy hagyja abba a sírást, hiszen mindenki körülötte ugrál, ellátják mindennel őt is, a babát is, semmi dolga csak hogy megetesse és mégis nyavajog. Úgy érzi, hogy már a férje is az anyja pártjára állt.
Azt hajtogatta zokogva,hogy teljesen egyedül maradt.
Nem írom le most persze a teljes terápiát, csak annyit, hogy arra kértem, ne legyen egyedül, hiszen szült egy kisgyermeket, a sajátjukat, egy kisfiút.
Nekik ez a kisfiú: A Gyerek.
Nem 3 darab, az igaz, de egy, aki az övék, és számukra ő most legfontosabb. Anyukája lett egy kisfiúnak. Megszülte, kihordta.
Hogyhogy egyedül van?! Hogyhogy ő érzi magát egyedül???
Naná ő továbbra is a lánya maradt a saját anyjának is, de a pici kisfiú az övé, meg a férjéé, most ő ölelje át, a férjével együtt, tanulják meg,hogy kis család lettek, bámulják némán vagy se, az új jövevènyt, ismerjék meg egymás új hangjait, illatát, testét, lényét, és csak akkor engedjenek be ebbe a körbe valakit, ha attól jó lesz, ha a lét könnyebb lesz általa és tőle.
A dolog működni látszik!
Anyja is elfogadta az új helyzetet, sőt, anyák napján átölelte a lányát és adott neki egy szál virágot, mint anyànak! Szívemből örülök annak hogy így is lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése