Amikor már nem egyedül vagyok, most nem a társamról beszélek, hiszen a fentiek rá is vonatkoznak értelemszerűen, hanem amikor megszületik a gyermek, a gyerekeim, első és második és a harmadik.
Minden életszakaszomban egy gyerek. Más külső, más nő, más lakás más minden.
Ők amikor születnek, a jelent látják, a nekik kedves arcot, hangot, az akkori illatot, kedvet, rezdülést, az akkori mamát, anyát, Ágit, sőt Ágigabit, ahogy bennünket hívott anno Máté.
És azt kapják értékrendben, nevelésben, elvekben, érintésekben, szeretetben, amit a szülők adni bírnak, adni akarnak, ott és akkor, itt és most, ahogy Mérei mester mondta mindig. ( Aki nem tudja ki ő: az egyik legfontosabb magyar pszichológus volt, de ő halhatatlan:)!, ő írta a Mérei- Binet Gyermeklélektan könyvet, aki nem ismeri, veszít vele.)
Szóval, a baba akkor eszik, ha kap, akkor lesz tiszta, ha tisztába teszik, akkor nem fázik, ha betakargatják, és akkor boldog, ha szeretik.
Mindezt megteszik érte, megértik, mert meg akarják ismerni, megértik, mert meg akarják érteni, és szeretik, önmagáért, mert van, mert az övék. Tőlük függ! Kiszolgáltatott teljesen.
Szülők, gondozók nélkül elpusztulna.
Ez hatalmas felelősség, hatalmas lehetőség.
Viszont a kisbaba megbocsájtó!
Ha sír és nem értik miért, sír és sír és addig sír, amíg megértik. Akkor viszont elhallgat és boldog. Hálája jele a nyugalom a béke. A mosoly.
Na jó, látom én, meghát én is anyából vagyok, hogy ez a béke és nyugalom néha csak pár percig tart, aztán kezdődik újra.
De ez a megismerés, és ez a szeretet útja.
Nem könnyű út, ezt nem ígéri senki, legfeljebb nem szokás róla beszélni! Aztán, amikor a gyerek elkezd növekedni és először ki is mondja, hogy nem, sőt nemnem, toppant, földre vágja magát, vicsorít, és ellenáll, na, igen, az egy nagy pillanat, egy nagy fordulat, az éntudat kialakulásának origója!
És innen már más kérdések sora indul. De a fontos alapok kilakulásának, alakításának idejét most élitek, Freud szerint a személyiség lényegi alapjai az első 3-4 évben kialakulnak!
Nos, igen, én mint anya, sőt inmár grandma, ráadásul mint pszichológus, 2 felnőttnek látszó és egy épp felnövő gyerek után és mellett elmondhatom, igen, Freudnak ebben (is) igaza van! Élvezzétek, szeressétek ezt az időszakot (is), nem baj, ha nehéz, hisz ami fontos az szinte mindig nehéz is, nem baj ha hibáztok, semmi se baj, minden helyrehozható, ha van valós szeretet, egymásra figyeléssel, ha nincs önző érdek, irigység és számítás, ha nincs parancs-uralkodási vágy, akkor minden rendben, minden oké, még az is, ami úgy tűnik hogy nem:)!
Minden megoldható, ha az alapok ilyenek!
És hát, igen, ez még cssk a kezdete egy gyönyörű útnak, ahogy a Casablanca film utolsó jelenetének utolsó kockàjàn elhangzik az ezt kifejező klasszikus mondat!
Nusikám, ha tudod, írd ide, a te memóriád szuper!
***Szerintem arra gondolsz, hogy "Ez egy gyönyörű barátság kezdete...", de az nem az utolsó kocka...azt hiszem az utolsó mondat, hogy "maga sokkal szentimentálisabb, mit én."...vagy nem?:D***
Ragyogjon a májusi nap mindenkire!
Nuska, Mór és Benji vonatoznak
Ja, igen a beautiful friendshipre gondoltam:)
VálaszTörlés