Az önismeretről.
Az önkritikáról.
Más-mása jelentésük, de szorosan összekapcsolódnak.
Amikor egy nő anya lesz, mélyvízbe kerül. Néha el is merül benne.
Ebben vitathatatlanul sokat segítenek a "jóakaró" szomszédok.
Akik mindent jobban tudnak, akik már n+1 gyereket felneveltek, akiknek nincs gyereke, de véleménye annál inkább.
A fölös tanácsok, zajok kiszűrése nehezebb, mint az anyaság.
Mert az anyaság normál esetben magától megy, döccenőkkel, de ösztönösen.
Ezt az ösztönt hivatott megfúrni a mindenkori szomszéd.
Hogy Te nem tudhatod. Te meg elhiszed. Mert nincs önbizalmad. Mert nem ismered magad (el). Mert nem ismered az igazi gyengeségeidet.
Tökéletes anya vagy? Tuti nem. Olyan nincs. Ezt a célt felejtsd is el.
Hogy elég jó vagy-e? Ezt csak TE tudhatod.
Ehhez kell, hogy mélyen a tükrödbe (és a gyereked szemébe) nézz.
Most elmondom, mi az én mérlegem.
Mindent megteszek-e Mórért, amit csak tudok?
IGEN!
Ha az igény szerinti szoptatás-hozzátáplálás, hordozás, együttalvás, napi többszöri meseolvasás nem elég, akkor mi az??!!
Lehetne egészségesebb kajákat adni neki?
Tuti hogy igen.
Járhattunk volna babaúszásra?
Igen.
Megtettük?
Nem.
Szóval erőn felül minden tőlem telhetőt megteszek érte, de biztos találna hibát a rendszerben az, aki akar.
Persze milliószor elhatároztam ezt vagy azt, hogy holnaptól más lesz, holnaptól csak egészséges kajákat eszünk, holnaptól naponta porszívózok, holnaptól elmegyünk babaúszásra, node ember vagyok, nem szomszéd.
Viszont van, amire igenis büszke vagyok.
Kiharcoltam három hónapnyi küzdelemmel a kizárólagos szoptatást.
A sok gyarlóságom ellenére azt gondolom, ez nagy dolog. Nekem természetes volt minden, amit Mórért, Mórral tettem.
Azóta vagyok boldog és magabiztos anya, mióta az ösztöneimre hallgatok és rájöttem, hogy ez beválik. (Vicces, tejem is ezen felismerés óta van...)
Nem XY tanácsa miatt vagyok elég jó anya, hanem önmagamtól.
Már nem bizonytalanít el, hogy ki hogy néz, mit mond.
Azért nem, mert egy dolog biztos: én vagyok a gyerek mamája.
Rengeteg anyát látok, akiket elbizonytalanít a közvetlen, de tágabb, akár virtuális környezete.
Valaki azonnal meghunyászkodik és például akarata, meggyőződése ellenére sírni hagyja a gyerekét, ad neki kaját 4 hónaposan, vagy választja el másfél évesen, vagy adja oda az erőszakos nagyinak a síró gyerekét.
Mert a mindenkori szomszéd azt mondja.
Van, aki megkapja az okosságokat és elbizonytalanodik és nem tudja, mit tegyen, kicsit ezt is, kicsit azt is kipróbálja, nem áll ki egy nézőpont mellett, mert mindenkinek meg akar felelni.
Olyan is van, aki agresszív lesz, támadva védekezik.
Kitűnő példa erre a kendősök és kengurusok véres (Trónok harcát megszégyenítő) háborúja.
A kendősök elmondják hogy a kenguru nem jó, elmagyarázzák, miért nem jó, mire a kengurus anyuka önmaga anyaságát érzi megtámadva, kikéri magának az okoskodást és dafke azértis tovább használja. Pusztán önérzeti okokból.
Mert az ő szemében a kendős a szomszéd.
Mert nem tudunk egymással empátiával, bajtársiassággal kommunikálni.
Pedig milyen szép lenne, ha legalább mi nők, egymás felé sorstársi cinkossággal közelednénk.
Tudjuk, milyen fiatal, kezdő, vagy csak pusztán anyukának lenni, hogy milyen fontos a pozitív megerősítés.
Hogy mennyire tud fájni, ha a legjobb szándékodat lekutyapicsázza valaki csak azért mert az azt gondolja, megteheti.
Ezúton is megkérek minden anyát, nagymamát, anyóst, nénit, unokatesót, sógornőt, barátnőt, ismert és ismeretlen nőt, kendőzős és kenguruzós, hordozós és babakocsis, szoptatós és tápszerező, sírni hagyó és együttalvó, vegán és kacsazsírimádó mamatársat, lépjünk egyet hátrébb.
Az is lehetetlen, hogy én tökéletes anya legyek, hogy is várhatnám el ezt a többi anyától??!!
Mindenki fókuszáljon a saját hibáira és erényeire. Épp elég az.
Élni és élni hagyni, szeretni és szeretni hagyni.
Ha tudjuk, hogy amit a gyerekünknek adunk, az a legjobb meggyőződésünk szerint történik, nem lehet bántó még a legrosszindulatúbb megjegyzés sem.
Ha önkritikát, önismeretet (helyesen) gyakorlunk, akkor lehet a szomszéd igazán lesz***va.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése