Kezdődött ugye majdnem 3 hónapig 90-10%-os aránnyal a tápszer javára.
Aztán végre lett elég tej, a kisfiam cicifüggő lett és a mai napig az.
Lassan egy éves.
Hat hónaposan kezdtük a kóstoltatást, a nagykönyv szerint.
Reszeltük, préseltük az almát, nem kellett. Hozzá kis répát, nem kellett. Krumpli? Csak úgy repült a kanál.
Oké, jöttek az üvegesek.
A szomszéd mondhatná hogy miért nem voltam képes főzni, de őt én lesz***m, ugyanis Mór, a soksokemberes baba, ha hagyott nekem öt percet, akkor én, az ugyebár szaranya azt pisilésre, evésre-ivásra használtam ki, nem főzésre, hogy aztán az érintetlen kaját egy az egyben kidobjam. Mindezt azért hogy elmondhassam, én főzök a gyerekre.
Szóval próbálgattuk az üvegeseket, a piciket. A körte csipkebogyóval némileg sikert aratott.
De semmi sem volt tuti befutó.
Közben persze egyre csak kérdezték a szomszédok, eszik-e már, mit eszik, a szomszéd unokájagyereke ilyenkor már evett-ivott mindenfélét, itassam teával...
Hiába mondtam hogy én próbálom, de a gyerek nem akarja.
És mondani se mertem senkinek, de engem ez az egész nem aggasztott.
Véleményem szerint a természet elég frankón kitalálta ezt az egész gyerek dolgot. Ha szüksége lesz másra a tejen kívül, enni fog.
Sőt, gondoltam, lehet, hogy majd akkor kezd el enni, ha lesz mivel, vagyis ha lesznek fogai.
Teltek a hónapok, minden nap próbálkoztunk ezzel-azzal, aztán felhagytunk a programszerű kóstolással. Ha Ádámmal ettünk, Mórt is odaültettük és kínálgattuk a mi kajánkkal. Ez már sokkal jobban tetszett neki.
Az első kirobbanó siker (ami kb 4-5 kanál) a maceszgombóc leves volt.
De kiderült, hogy csak valami múló szeszély lehetett a hirtelen lelkesedés, másnap ugyanúgy eltolta a kanalat mint addig.
Szóval továbbra is a saját kajánkat osztogattuk meg vele, türelemmel próbálkoztunk.
Egy idő után már nem is kanállal, hanem kézzel.
Aztán jött az ötlet, pici falatokat tettünk elé, hogy felcsipegesse.
Egyre közelebb kerültünk az igazsághoz, Mór napról napra nagyobb kedvvel fogadta az új ízeket.
Aztán kinőtt az első foga, 11 hónaposan.
Az addig csak rágcsálnivalókat nyammogó kissrác egyszerre vadul követelni kezdte az ételt.
Kardfogú tigrisként, hörögve mondja hogy "maaaa", ha ennivalót lát.
Persze, hozzá kell tennem, hogy az édességet már fogak nélkül is kiszúrta magának, kiváltképp a túró rudit. (Az én fiam!:D)
Nem volt az az akadály, amin ne gázolt volna át azért, hogy kiszedje a kezemből.
Tudom, egy szomszéd ezt sose hagyná. Sőt, a cukor ROSSZ! Tudom, oké? De ez van, letettem az elveimről, eljutottam oda, hogy mértékkel minden jöhet. (Kivéve persze az allergizáló dolgokat, nyugalom.) Szeresse meg az evést. Mert enni jó!
Amúgy is, amíg tankönyv szerint etettem volna Mórt, a hajam téptem.
Mert mutasson nekem valaki két egyforma hozzátáplálási táblázatot! Jöhetnek a linkek! Én ugyan ilyet nem találtam.
Az egyik szerint adhatok banánt a félévesnek, a másik szerint egy év alatt tilos. Így próbálj meg okos lenni...
Szóval töredelmesen bevallom, én feladtam a szorgalmas, táblázatot böngésző próbálkozást.
Ha ettem, Mórnak is adtam. Nem pépesíttem, nem vettem üvegeset sem. Rengeteg idő, energia, kaja és pénz ment pocsékba azért, mert a könyv és a szomszéd szerint a gyereknek ennie kellene mást is.
Érdekes módon simán elérte a 11 kilót 11 hósan, gyakorlatilag csak anyatejen, némi kóstolgatással. Néha napok elteltek úgy, hogy falat ételt sem nyelt le. Mégis hurkás és majd' leszakad a derekam tőle.
Szóval azt hiszem, nem éhezik.:)
Szerintem túl sok az elmélet. Miközben ha valami, akkor az evés egy ösztönös cselekvés. Ha a gyerek enni akar, nincs az az erő, ami visszatarthatná. Tök mindegy, mennyi idős.
A védőnőnk szuper jófej, mindig mondja, hogy van egy másfél éves kislány, aki szinte csak anyatejes, pompásan hízik, jól van, kap némi vitaminkiegészítést csak a biztonság kedvéért, szóval ne aggódjak, bízzak a gyerekben.
Örülök, hogy hallgattam az ösztöneimre és Mórra. Jönnek a fogak, úgy nő az étvágya is. Ráérünk.
A szomszéd pedig a hozzátáplálási táblázatával együtt le van sz***va.
Anna
U.i. Sajna így babakaja recepteket nem nagyon tudok adni...de (babakompatibilis) felnőttkajásakat igen, ha érdekel Titeket. Mit gondoltok?:)
Uuuuuu én még csak nemrég lettem AnnaMór rajongó, de érdekelnek a kajcsik :)
VálaszTörlés