Gyakran a szomszéd maga a szülő...
Nem hordozok, mert rámnő a gyerek.
Nem szoptatok igény szerint, mert megszokja.
Nem alszom vele, mert érettségizni is mellőlem kel fel.
Elmondom, mi a baj ezzel.
A baba amikor megszületik, rendelkezik néhány belekódolt ösztönnel, ha tetszik, ha nem.
A túlélése záloga ez a néhány természetes igény.
A testközelség neki nem fakszni, egy úri hóbort, kényeztetés.
Egy kisbaba például képtelen a testhőmérsékletét szabályozni, pillanatok alatt fázni vagy izzadni kezd. A test-bőrkontaktussal szabályozható legtermészetesebben a normális testhőmérséklete.
Egy kisbaba lázát hamarabb kezdi csillapítani a bőrkontaktus, mint bármi. Kitalálta a természet. (Persze a lázat csillapítani kell, de ez mindenképp segít!)
Ez csak egy példa.
De tény, hogy egy baba-gyerek atomjaiba van kódolva, hogy a mamája közelében kell lennie.
Ha tetszik, ha nem.
Természeti népek babáinál rendkívül ritka a sírós baba. A kólika szinte ismeretlen.
Mert ott vannak kendőben egész nap a mamájuk közelében.
Ha megéheznek, azonnal ott a cici, nincs kapkodás, levegő nyelés, így nincsenek levegőbuborékok, fájdalmas puffadások, a pukik a természetes terpesztartásban pompásan távoznak.
Ha elálmosodnak, az anya szívveréséhez közel békésen elalszanak.
Szoptatási problémák sem nagyon vannak a természeti népeknél. Nincs túlbonyolítva, nincs ilyen-olyan fejő masina, nincs óranézegetés, mérleg, stresszeltető védőnő és gyakorikerdesek.hu. (Persze vannak biológiai okokból fakadó szoptatási gondok, de ez a ritkább. Személyes tapasztalatom hogy a rossz tanácsok és a stressz a legtöbb probléma okozója.)
Sokkal több szoptatási gond van a fejlett országokban, mint ott, ahol nincs tanácsadás.
Hogy miért írom mindezt?
Mert bizony a 21. század anyukája és szomszédai gyakran pont attól félnek, ami a legtermészetesebb velejárója egy picinek.
Ha nem hadakozunk ellene, az életünk is könnyebbé válhat.
Ismerek olyat, aki nem hajlandó hordozni, mert még rászokik a kicsi, ámde napi 3 órát ringatják az esti elalvás előtt az üvöltő gyereket. Kipróbálták a kendőt, 5 perc alatt elaludt benne a baba, de nem akarják rászoktatni, inkább a ringatás.
Én nem vagyok egy bíráló típus, de ők szerintem a húgyagyú kategória. (Sorry.)
Inkább szenvedjen mindenki, de nem könnyítenek az életükön, mert a baba még megszok valamit, ami mindenkinek jobb lenne.
Persze, a minden nevelési módnak megvannak a hátrányai.
De sosem lenne szabad elfelejteni, hogy a gyerek fent említett igényei nem azonosak azzal, mint amikor Ipad-et akar.
Nem manipulálni akar a céljai érdekében, ő egy ösztönlény.
Meg lehet hozni a döntést, hogy márpedig ezekből az igényekből lejjebb kell faragni, ez mindenkinek szíve joga.
De merjük kimondani, hogy miért.
Ne találjuk ki, hogy azért, mert a gyerek el lett kényeztetve. Ha megadjuk neki, amit igényel, azzal csak a minimumot teljesítjük, ami bizony nem kevés.
Ha ezt nem bírjuk, merjük kimondani, bevállalni, hogy nem megy, ezért bizonyos dolgokat nem csinálunk, vagy abbahagyunk, mint például hordozás, szoptatás, akármi.
Ne feledjük, hogy inkább hagyjanak fel egy anyukának terhes szokásról, minthogy az anya ingerülten csináljon bármit a gyereke körül.
Egy nem szoptatott gyerek kevesebb traumának van kitéve, mint egy olyan, akinek az anyja depressziós, feszült, ideges.
Mindenki csak a saját korlátait ismeri. Ebbe nem láthatunk bele. Turkálhatunk más szennyesében, mint egy szomszéd, de jobb nem tenni.
Én szeretnék minél tovább szoptatni, én -ha kell- félóránként kelek éjjel, ha olyan a helyzet, hordozok, sosem hagyom sírni, rengeteget játszom Mórral, mert nekem ez nem teher.
Rohadék módon fárasztó, kifacsaró, de bennem az okoz feszültséget, ha másképp cselekszem.
Szerintem Mór ezt igényli. Max tévedek. Ez mindig benne van a pakliban.
Sok szomszéd szerint elkényeztetem.
Egyrészt ők le vannak sz***va, másrészt meg ajánlok nekik némi kutatómunkát, hogy miért is fa**ság az, hogy nem normális, ha egy baba-gyerek a mamája közelében akar lenni.
Bízzunk a gyerekben.
És amíg bírjuk (!) kövessük ösztönös igényeit, hiszen hamarosan mi sírunk utánuk, hogy legalább egy puszit adjanak mielőtt suliba mennek.
Élvezzük ki ezt a kivételes időszakot.
Sz***juk le a szomszédot, a bennünk lakozót is.
És cselekedjünk a szívünk szerint.
Ha ezt szokja meg a gyerek, az azért olyan nagy bajt nem okozhat. ;-)
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése