24 órából 24-et Mórral töltök.
Mióta megszületett, alig pár órát töltöttünk külön egymástól.
Borsó meg a héja, az vagyunk mi.
Egymáshoz csiszolódtunk, napjaink legtöbbször kettesben telnek el.
Kimegyünk a parkba, látom a sok, hozzánk hasonlóan összenőtt baba-mama párost. Látom-hallom, ahogy beszélgetnek az összecsapódott anyukák.
Kihallom a kulcsszavakat: gramm, tej (esetenként a tőlem fényévekre álló tejci), normális, szopi (szopcsi, szopci),tápszer (tápi), hozzátáplálás (hozzátápi), alvás, mozgásfejlődés, fogzás, kaki, szülés...stb.
Eltelnek órák, a kihallott szavak nem változnak.
Sehol egy koncert, adókulcs, sör, film, jóga, bármi, ami arra utalna, hogy nem a gyerek a téma.
Persze, világos, ők anyukák. Én sem vagyok jobb, másabb, ne gondoljátok, nem akarok szomszédoskodni.
Ugyanezek izgatnak engem is. Ebben élek.
Aztán a nap végén hazajön Ádám. Mór visítva kacag (a múltkor örömében el is hányta magát), én is örülök, végre együtt a család. Elmesélem, mi mindent csináltunk aznap.
Ilyenkor esik le, milyen nehéz is felnőtt módjára beszélni.
Nem mintha gügyögnék Mórnak, sose szoktam, node akkor sem vitatom me vele a napi sajtót.
Társalgásom a kisfiammal kimerül abban, hogy van-e kaki vagy nincs, ott a kisautó, itt a cica, aki azt mondja: miáúúú, jaj de ügyes vagy, nem ezt nem szabad, tapsi-tapsi. Illetve megismétlem amit ő mond, úgy mint gííí, mamama, mammamm, ba, baba.
Na ezek után amikor Ádám mesélni kezd, milyen napja volt, rendesen össze kell szednem magam, hogy ne azt mondjam: Ó de ügyes vagy (hogy új soundokat bütyköltél az új számokhoz)!
Volt tapsi-tapsi koncert után?
Oké, nyilván nem mondanék ilyeneket, de sokszor annyira leépülök a nap végére mentálisan, hogy alig tudok 1-2 kötőszóval reagálni szegény férjem napi beszámolóira.
Félreértés ne essék, rengeteget beszélgetek Mórral, nem tekintem tökkelütöttnek, ugyanúgy beszélek vele, mint egy felnőttel. Néha csúnya szavakat is mondok. Például: "Nézd, milyen fasza ez a szökőkút!!"
Igen, szomszéd, ilyen szaranya vagyok, hogy bizony kiszalad a számon némi szentségtörés is és nem különösebben izgat, hogy esetleg Mór majd utánoz.
Úgy vélem, a legjobb, amit tehetek, hogy minél inkább önazonos maradok anyaként is.
Anno az egyetemen a Bárdos András azt taníttta, hogy ha túl nagy a különbség a valódi önmagad és kifelé sugárzott "imidzsed" között, biztos úton jársz a boldogtalanság felé. Szerintem ez nagy igazság.
És érvényes az anyaságra.
Nem kell gügyögni, ha nem akarsz.
Beszélgess nyugodtan felnőtt embertársaiddal a legújabb divatról, a napi hírekről, vagy a Sziget fellépőiről is.
És törekedj arra, hogy a pároddal is legyenek gyerek-független témáitok.
Gyakorold a magyar nyelvet a baba-mama topikon kívül is.
Nem csak a testünknek, az agyunknak is kell a tréningezés.
Néha baromi nehéz.
Mintha kötelességünk lenne mániásan kizárólag babavilágban élni.
De ez csak a szomszéd szerint van így.
És Ő, mint jól tudjuk, le van sz***va.
Legyen (csakazértis leírom) fasza estétek!;)
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése