Íme néhány:
-Kiságyban fog aludni.
-Csak és kizárólag általam főzött, hiperszupermegaegészséges kajákat fog majd enni, amikor már kaphat mást.
-Nem fogom állandóan hurcolni, azert van a babakocsi.
-Nem suttogunk ha alszik, szokja csak meg azt hogy zajlik az élet.
És még van egy pár, de ezek a fontosabbak.
Na mindez szép álom volt, hahaha.
Hol tartunk most?
-A kiságy szétszerelve a lépcsőnk mellett, Mór az ágyunkban.
-Általam főzött, megfelelően pürésített kaja minimális, sőt immár nulla, üvegesek is alig, ámde a mi általunk fogyasztott étel kézzel történő adagolása simán megy.
-Babakocsi szuper arra, hogy a holminkat szállítsam vele, míg Mór a hordozóban figyel. Ahol amúgy napi több órát tartózkodik.
-Ha nem kendőben alszik, akkor olyan éber mint aki állandóan ügyeletben van. Szóval suttogunk. Mert van az a szint.
Pokolba az elvekkel, a lényeg hogy a baba ÉS a szülők is boldogok legyenek.
Eleinte minden terv felrúgása kudarcélményként ért, de aztán rájöttem, hogy bakker, Mór mosolyog, boldog, egészséges és láthatóan csipáz engem, szóval nagyon szarul nem csinálhatom..
Egyre lazábban, természetesebben állok a babázáshoz és csodák csodájára azóta én is boldogabb vagyok!
Nem sterilizálom a gyereket, ha lenyal némi homokot a labdájáról, hagyom hogy koszos legyen, felfedezzen, hogy azt egye ami jól esik neki.
Urambocsá, még a túró rudimból is kapott egy pici túrót. Sőt, a termelői piacon vett füstölt sonkát is megnyalogatta.
Na most persze a szomszéd leizzadt és a gyermekvédelmiseket készül tárcsázni.
De mióta lazább vagyok, azóta Mór is bátrabb, az ételeket is jobban kóstolgatja.
Nekünk ez működik.
Jövünk-megyünk, az életünk nincs napirendhez kötve, ha a gyerek álmos, akár az apja koncertjén is boldogan alszik egyet a kendőben, ahol az evést is lebonyolítja szép csendben.
Ó pedig hogy próbáltam én tankönyv szerint élni.
De nemcsak Mórnak, nekem sem jött be.
Ha javasolhatok egy valamit, akkor az ennyi csak:
Vedd lazábbra a gyeplőt!
Lépj egy lépést hátrébb a szabályoktól és alkoss sajátokat, ami Nektek jó.
Nyilván az ésszerűség határain belül.:)
A terhesség ugyebár nem betegség.
Ahogy az anyaság meg nem kell, hogy rabság és mártíromság legyen.
Nézz a tükörbe! Tetszik amit látsz? Boldog akit látsz?
És a gyerek? Boldognak tűnik?
Na ezek a fontos kérdések.
Még fontosabb, hogy a válaszok igenek legyenek.
A többi, mint a szomszéd, le van sz***va.
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése