Maradjunk abban hogy elmúlt 20.:)
A nagy testvére és közte 10 év telt el. Okaira itt és most nem
térnék ki.
Egy keddi napon született meg.
Mint "mindig" ekkor is veszélyeztetett terhes voltam.
Az 5. hónapig még a gyerekklinikán se vette senki észre hogy babát várok. (Volt ott baba elég...)
Dolgoztam, legyen elég, hogy nehéz munkát végeztem.
Utolsó pár hétben már befejeztem. Készültem, kimostam a kisruhákat, pakolgattuk a bútorokat ide-oda, hogy beférjen a kiságy, meg a legszükségesebbek.
Kell mondjam hogy ekkor is tanultam, megint és még mindig, Pestre jártam.
Ott is fontos volt hogy ne tudjanak a babáról, mert akkor nem tudtam volna befejezni.
Anna ebben is ügyesen kooperált. Második gyerek, második diploma. Szóval, egy keddi napon kontrollvizsgálatra érkeztem a klinikára. Megvizsgált az orvos (egy másik, nem akinél Máté született), "kicsit" keményen, úgy éreztem.
Mondta is utána, hogy induljak nyomban fel a szülészetre, szerinte megindult a szülés.
Nem értettem, nem éreztem a vizsgálat fájdalmán kivül semmit.
Jól voltam.
Lefektettek, én ezt sem értettem miért. Jött a dr, mondta hogy hozzanak oxytocint.
Nane, gondoltam én, azt már nem. Mondtam is, hogy ezt nem szeretném, várjunk, a baba oké, láttam az ultrahangon, én is remekül, akkor minek a szer?
Az orvos azt mondta oké, 1 óra múlva visszatérünk rá. Elment.
Férjem ingázott a munkahelye (a klinikai elméleti tömb) és köztem.
Persze hogy ekkor is, megint és azóta is mindig, sok dolga volt:)!
Épp azon morfondíroztam hogy kellene valami könyv, amikor beindult a dolog. Felgyorsultak az események, és mire a dr visszasétált, már élesben zajlott minde, reggel 9-kor érkeztem az ambulanciára, és délben háromnegyed 12- kor már megszületett Anna Eszter.
A nevét, az Annát, Máté választotta, az Esztert én.
Amikor ráirták a karjára az Annát, akkor kértem meg a szülésznőt hogy írja oda az Esztert is!
Kerek, rózsaszín, elégedett, ügyes kislány született aznap ebédtájt.
Nagyon éhes voltam.
Az ebédosztó osztotta az ebédet, paprikás krumplit. Letette az távoli szekrényre és kiment.
Evőeszköz nuku, nekem se volt persze, miután nem szülni érkeztem.
Éreztem a finom illatot. Nem értem el. Senki nem volt ott, a kedves papa végig jelen volt, de amint kiderült hogy minden oké, elment dolgára, meg értesíteni Mátét, a szülőket és nagyszülőket, hogy megérkezett Pannuska.
Így aztán a paprikás krumpli ahogy jött, úgy ment, érintetlenül. Éhen maradtam. Nusika nem, ő kezdettől ügyesen és
rendületlenül rámcsatlakozott.
Délután anyósomék, Ibu és Papa érkeztek, orvosiköpenyük zsebében csempésztek be kristálypoharat(!) meg kis üveg pezsgőt, koccintottunk, hogy a veszélyeztetett terhességből egészségesen kerültünk ki!
Máté is megérkezett apukájával, megtekinteni a jövevényt.
Engem hosszan ölelt, összebújtunk. Meghatottan, megilletődötten, de inkább udvariasan méregette a kiságyat betöltő kis csomagot, megtapogatta, de igazán egy dolog izgatta, hogy mikor indulnak már haza.
Technic legó bűvölete volt a célkeresztben, a korábbi ígéret beváltása, nevezetesen, hogyha meglesz a kishúg, megkapja az áhított legót.
Másnap már azzal gazdagodva érkezett, és összehasonlíthatatlanul sokkal vídámabban és nyitottabban a világra és benne ránk, mint előtte napon.
Meghatott volt most is, türelmes, viccesen kedves.
És büszke az új legóra:)!
Betette a kiságyba, megmutatta, azt hiszem, ennél nagyobb húg és helyzet elfogadás nem is lehetett!
Ő akkor volt 10 éves.
Egyébként Nuska mellett innentől mindig ott sertepertélt, büszke volt rá, tanította, teáztatta, mikor miben segített.
Rám is nagyon odafigyelt!
A kisAnna húsvét hétfőjén hagyta el velünk a klinikát.
Sütött a nap, meleg volt.
Őt is kis fülesdobozba fektettük, abban aludt, autózott haza, bilikék Trabantban, piros fehér horgolt szoknya és felső, kalapocska volt az alternatív viselete, megbotránkoztatva a nővéreket.
Evett, aludt.
Kerek testű, kerek lelkű, békés, derűs kislányt hozott a gólya, Máté mellé a közös szobába.
Így volt, rég volt, mintha ma lenne, pedig holnap lesz több mint 20 éve:))!
Boldog szülinapot, Anna Eszter, Pannuska, Nusika, Pannika, Nusogó, Nünü, Annuska, Annácska, Nyuszika!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése