Valaki küldte nekem valakivel.
Annyira nagy örömet szerzett, olyan meglepő volt!
Aki küldte, ahogy küldte és egyáltalán, hogy küldte, hogy rám gondolt, csak úgy! Volt nektek is ilyen élményben részetek? Akkor tudjátok hogy ez milyen érzés! Akinek nem volt, annak kivánom hogy legyen.
Mert olyan jó!
Ma reggel óta dolgozom.
Egész napos egyetemi gyakorlat. Érdekes, nem könnyű, izgalmas szakmai és emberi együttlét, okos, gondolkodó hallgatókkal.
Elfáradtam.
És ekkor jött ez a meglepi.
Ajándék a mai napért? Örülök! Jobb adni és szeretek is!
De most ez a " kapás" jól jött, jól esett, kellett.
Azon gondolkodtam, hogy itt a blogban kisbabás kisanyák olvashatnak egymásról, babákról... Nade talàlkozom olyanokkal, nem kevesekkel, akik mindent megtesznek azért hogy legyen gyermekük.
És sehogy se sikerül.
Aztán olyan is van, hogy mire végre összejön, vége is a kapcsolatnak.
És olyan is van, amikor nem találnak semmi hibát és mégse jön össze. Ilyenkor szokott felmerülni, hogy "szihés" okai vannak.
Sokszor, valóban igen.
A téma bonyolult, komplex.
Most egyet emelnék ki, az ambivalenciát.
Amikor pl. az elvárásoknak akar megfelelni egyik, vagy mindkét fél.
Mert már itt az idő! Mert már nekem ilyenkor 2 gyerekem is volt, mondja valamelyik "szomszéd", már unokáznék, mondja a másik, már minden barátnő szült, az utolsó pillanatot nem kellene megvárni, stb.
Ilyenkor észrevétlenül köttetnek nagy kompromisszumok.
Jó feleség lesz... Jó férj lesz...Jó apa lesz... Jó anya lesz.
Esküvő, csodás külsőségek, mindenki örül, mindenki célozgat, kérdezgeti hogy na mikor jön a bébi, kacsintgatással elinditott nászút, már minden és mindenki a helyén, csak a gólya nem akarja az igazságot.
Mert a tudat mélyén ( a tudattalanban) más a vágy, mint a külső elvárás.
A fiatal pár szeretne megfelelni. És nem megy. A sokadik kudarc után szembesülhetnek azzal, hogy valóban akarják e azt, amit hajszolnak.
És kiderülhet hogy nem.
Nehéz ezt bevállalni. Azt hogy nem a környezetnek szülünk, nem a nagyszülőknek új életcélt, hanem azért, mert mi ketten vágyunk arra,hogy közös gyereket csináljunk, örömböl, vágyból, szerelemböl.
Akkor, amikor nekünk a legjobb.
Azzal, akit erre kiválasztunk.
Ha menet közben kiderül, hogy nem ő az, akitől gyereket szeretnék, de nem merem magamnak se bevallani, nemhogy a másiknak, akkor is előfordulhat, hogy a gólya dönt jól, amikor nem jön.
Szóval, sok-sok oka lehet annak, amikor nem sikerül a baba" projekt".
Ne ijedjen meg senki, hiszen ez is egy esély a kapcsolat végiggondolására.
Gondolatébresztőnek szántam ezt, nem törekedtem a teljességre.
Olyan sok eset volt, amikor egyszer csak besikeredett a baba.
Mindenfajta művi beavatkozás leállása után.
Amikor már nem a programot akarták lefuttatni kényszeresen és pánikszerűen, hanem önmagukra és egymásra figyeltek újból, szerették egymást és nem pusztán az önállósult petesejtet és hímivarsejtet szerették és vágyták, hanem egymást! Egy kisbaba ritkán tud megmenteni olyan kapcsolatot, amely már rég nem működik, mert a felek nem szeretik, és nem is ismerik sem önmagukat, sem egymást.
Talán sokszor ezért is nem születik meg. Örüljetek a babáitoknak, önmagatoknak, a választott párotoknak!
Lepjétek meg azzal hogy kifejezitek.
Ez lehet olyan hatású, mint nekem, ma, ez a türkiz fülbevaló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése