Ő folyton humorizált, bagatellizált, mindennek a jelentőségét csökkentve ezzel.
Mindig okosakat mondott, idézett szépeket, nagyon szerettem volna megfelelni neki.
Persze soha nem sikerült.
Aztán szép lassan megértettem és kivettem ebből az " örökségből" a számomra fontosat: sose vedd halálosan komolyan önmagad, nézd a humor szemüvegén mindazt amit bírsz, és közben tudd, keresd hogy mit szeretnél őszintén, igazán.
Ez az utóbbi olyan kérdés amit ma is mindig felteszek.
Ha esetleg nem, mert nem megy, mindig megbánom.
Olyankor rosszul döntök, rosszul érzem magam, vagy ami még rosszabb, nem döntök sehogy. Van persze megérzéses döntés, ahogy mondják, ösztönös. De Freud óta ez se olyan egyszerű, ő ugyanis azt mondja, nincsenek véletlenek:)!
A gyerekeimre azonnal ráadtam ezt a mentőmellényt, ezt a humort, olykor fekete humort, néha a szarkazmust is, végső esetben.
Nem tiltakoztak ellene, észre se vették és rajtuk volt.
Nem egyformák a mellények, hiszen ők se azok. Mind más szinű, más anyagú, és más korú.
A Mátéé (ő a legidősebb gyerekem) a legrégibb, az akkori még nem volt valami kiforrott, hogy finoman fogalmazzak.
De ezzel is sok fájdalmas életeseményt sikerült "fulladás" nélkül átélni.
Ebben a mentőmellényességben partnerek nagyszámú családunk tagjai, az összes keresztlány:), a sógorok és sógornők, és a valódi barátok.
Amikor együtt vagyunk, félszavakból is értjük egymást.
Nevettünk együtt Annával is, amióta a Mór-éra kezdetét vette, persze volt, hogy sírtunk közben.
Amikor Mórka lemeritette még a tartalék lélek és test akkukat is.
Volt idő, amikor én még nem viseltem ezt a mellényt. Nem volt birtokomban. Okokat most nem taglalom. De azt elmondom hogy olyankor bizony nem volt könnyű az élet. Olyankor azt hittem, hogy vége a világnak.
És akkor kezdtem anyósom tanácsára önismereti csoportra járni, ami akkor még nem volt se divat, se szokás, de ő jó pszichiáter volt, idehozta a módszert Debrecenbe, hála érte Méreinek, Szakácsnak, Ajkaynak, de Szakácsnak külön is...
Eliindult a pszichodráma, és én beiratkoztam.
Anyósom addig babyszittelt, Máté akkor még kisbaba volt, hú, de rég volt.:)
Azóta hiszek ebben a módszerben. Ennek ezer éve.
Hitelesnek érzem magam, ezért ma már ezt a módszert én is tanitom.
Akkor lettem pszichológus is.
Mert azóta hiszek abban, hogy aki mer és akar, az tud változni, változtatni.
Mert akkor is vállalja a kockázatot, ha a pakliban ott a Fekete Péter.
Egyedül is megy...
De ha közben van legalább egy ember, aki bízik benned, mert szeret- nos, akkor nagy vesztes nem lehetsz.
De legalább egy mindig legyen!
Ha más nem, akkor te magad! Emlékszel? A rosszabbik feled is te vagy. Fogadd el. Büszkélkedni persze nem kell vele. Magánügy!
Amin akarsz, változtass! Ha nem megy, hát szeresd magad olyannak, amilyen vagy, mit veszithetsz:)?
Ha fáj, bátran ringasd el magad, "ha senki nincs ki elringasson" just do it:)!
A hordozós anyák/babák nagy előnye hogy mindketten jól járnak ilyenkor is:))! Szép esős vasárnapot, mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése