Csinálom én, csak másnak hívom:)!
Ki be rohangálok, fel le a lépcsőn, mert teregetek, pakolok, főzök, elmegyek, visszajövök, közben bolt, munka, intéznivalók, kert, hajmosás, Mórozás, tevés-vevés, egymás froclizása, na mindezt nevezném én a mindennapok kihívásának.
Nagy a nyüzsgés, sok a teendő, el is fáradok rendesen.
De ez nem a rossz fáradtság. Értelme van, ad sok sok örömöt.
KisMór ahogy ugrál az ugrálójában, az valami frenetikus.
Hangosan kacag, s vele mi is! Zeng a ház.
Sokan vagyunk, jól vagyunk. Ez jó!
A rendeléseimen sokszor látom hogy mennyire magányosak, elvadultak az emberi kapcsolatok.
Azt is, hogy a gyerek-szülő viszony milyen szűk körben mozog: hogy tanul, hogy viselkedik, hogy eszik, és miért éppen úgy teszi azt amit tesz.
Fogadd el és szeresd olyannak, amilyen, azt, akit szerethetsz.
Talán ezt a legnehezebb megvalósítani. De mi ebben ennyire nehéz?
Aki tudja a választ, ne titkolja, ossza meg a titkot, sok múlik rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése