De még ők sem tudtak megkímélni attól, amit a kamaszkor hozott magával.
Kilenc éves voltam, amikor szinte egyik napról a másikra megnőttek a cickóim. Nem kicsit. Szinte rögtön 70c-vel indítottam.
Ez több szempontból is tragikus volt számomra.
Egyrészt balettoztam, ahol jócskán kilógtam a sorból. Nem igazán volt más -velem egyidős- bögyös balerina a csoportban. A teremben a hatalmas tükrök folyton a másságommal szembesítettek, pillanatok alatt kialakult bennem a szégyenérzet.
Ezen az sem segített, hogy az iskolában is a figyelem-gúnyolódás-taperolás központjába kerültem.
Belül gyerek voltam, a testem viszont egy kisméretű nőé... Gyűlöltem!
Undorodtam magamtól. Ekkor kezdtem bő pulcsikat hordani. A tartásom olyan volt, mintha az orromat összekötözték volna a mellkasommal. Olyannyira szégyelltem a testem, hogy néha fáslival lekötöztem magam. Anya hiába próbált segíteni, ezt az önértékelési harcot nem vívhatta meg helyettem senki.
Aztán persze voltak jobb időszakok. Évekkel később.
De mindig találtam magamon kifogásolnivalót. A cickó-para sosem múlt el. Még most, hogy "hasznuk van", mert szoptatok, így is idegenkedem a látványtól.
Persze már az is jó lenne, ha amúgy meg lennék békélve magammal.
De sosem vagyok... És ez nagy baj. Mert hogyan is várom, hogy szépnek-jónak lássanak, ha én erre képtelen vagyok?
Miért facsarodik el a szívem, ha karcsú anyukákat látok, kényelmes, kis mellekkel? Miért érzem öregnek(??!!), rusnyának magam, amint az öcsém barátnője mellett ülök? Egyáltalán, miért mindig mások viszonylatában vizsgálom magam? Miért vagyok képtelen önmagamra rosszkedv nélkül tekinteni? Hogyhogy nem lett jobb a viszonyom a testemmel, ami életet adott Mórnak? Miért nem segít sokszor az sem, hogy van egy szerető, folyton bókoló férjem?
A hiba -nyilván- az én készülékemben van. Vagy a fene tudja. (Anya,szerinted???)
Persze biztos hogy rátesz egy lapáttal erre az egészre az, hogy az internet,média világában nap mint nap karcsú bombanőket tolnak az arcomba.
Sok újságcikk,könyv címe már káros üzenetet sugall:
Hogyan maradj karcsú a terhesség alatt is? Hogyan add le minél gyorsabban a terhességi plusz kilókat? Hogyan legyél bombanő?
Tudat alatt már beépül az agyadba, hogy ha a bolti próbababa mérete számodra megközelítőleg sem sanszos, akkor deffektes vagy.
A cickó-parám egyik legelvetemültebb jelensége, hogy ha nem kaptam a méretemben melltartót, akkor nem egyszer szólt be az eladó, hogy az én méretem nem normális.
Szóval minden viszonyítás kérdése. Csak a probléma az, hogy a viszonyítási pont torz. Vagyis pont hogy hibátlan.
És én -sok millió lánnyal,nővel egyetemben- ezt próbáltam hajkurászni. Kezdetben nagyon.
Mostmár próbálok csak pusztán magamnak megfelelni. Nem mintha az sokkal egyszerűbb lenne.
Ez is függőség, mint az alkoholizmus. A tökéletesség-függés.
Jelenleg én az önazonosságot tűztem ki célul. Komoly feladat ez is. Közben meg hátha megszeretem magam.
És ebben a legnagyobb segítségem Mór, aki gyémántot megszégyenítően ragyogó mosollyal néz rám, amikor reggel meglát.
Sosem éreztem még ilyen fontosnak magam.
Szóval, talán nem vagyok tökéletes, talán nem vagyok bombanő, de fontos vagyok és a szeretteim számára pótolhatatlan.
A szomszéd füve meg le van sz***va.;)
Ragyogó szombatot Nektek!
Üdv,
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése