Szerettünk otthon bekuckózva filmeket, sorozatokat nézni, sütni-főzni.
Ha kimozdultunk, akkor inkább jókat ettünk, moziba, vagy valami kávézóba mentünk.
Szóval nem volt ránk jellemző sosem, hogy nagy kanállal faljuk az életet.
Viszont rengeteget beszélgettünk. Napi több órát.
Aztán megszületett Mór.
A házon kívüli programok száma értelemszerűen leredukálódtak.
De a beszélgetéseké is.
Azok témája is meglehetősen korlátozott.
Pisi-kaki-böfi-sírás-alvás-hordozás-szoptatás-más gyereke-más szülése...
Emlékszem, amikor először babakocsiztunk úgy, hogy Mór már ülhetett benne. Tetszett neki az új perspektíva, így elnézelődött benne vagy egy órát. (Ilyen azóta sem fordult elő.)
Na akkor sikerült hosszú 7 hónap után végre egy jót beszélgetni.
Semmi babá-papás-mamás téma, hanem mindenféle más.
Mikor hazaértünk, Ádám meg is jegyezte, milyen szokatlan és jó volt ez.
Na igen.
Már-már közhelynek számít, hogy a párkapcsolatoknak mekkora próbatétel egy gyerek.
Elsősorban az intimitás, a szex hiánya a központi kérdés. Hogy ezen úsznak el a kapcsolatok.
Pedig ennél milliószor fontosabb, hogy a pár ne szűnjön meg egymás számára társként is létezni.
Az anyukák világa beszűkül.
Apa hazaér, megkérdezi; mi újság, erre anyuka elmondja hány kakis pelus volt ma, baba azt mondta; gí és aludt kétszer húsz percet.
Ezután jó esetben megkérdezi apukát, hogy neki milyen napja volt, de közben másfél szeme a gyereken.
Persze, tudjuk, hogy a nők jobban tudnak egyszerre több dologra is figyelni, de 100%-ig tutibiztos vagyok benne, hogy az első két perc után sokak csak biodíszletként vannak jelen a beszélgetésben.
Nehéz is figyelni. Nehéz a férfi fáradtságát hova tenni.
Hiszen ő kimozdul. Érik más ingerek. Ha hazaér, játszik a gyerekkel talán, de gyakran a kanapén elterülve piheg.
Fáradt. Persze. De belül ott dohog benned a kisördög, hogy a Te műszakod mikor jár le? Te mikor dőlhetsz le?
Megesik az ilyen. Néha. Vagy gyakran. A szomszédnál soha. Mert ez a dolga, hogy tökéletes anya és társ legyen.
Ámde ez veszélyes játszma.
Míg anya élettere beszűkült, a közös témák száma is egyre korlátozottabb lehet.
Hogy is tudna anya könyvekről, zenéről vagy filmekről beszélgetni, ami mindkettőjüket kikapcsolná, ha egyszer neki nincs módja olvasni, zenét hallgatni...
De muszáj próbákat tenni.
Az, hogy külsőleg szexi, kívánatos maradj, közhelyes alapkövetelmény szomszédéknál.
Ám hiába vagy szexbomba, ha nem nyitsz a párod felé mentálisan, intellektuálisan. Ha nem lehet veled, csak pelusokról beszélni.
Néha kísérletet kell tenni arra, hogy ötvözzük a szülőket a gondtalan, fiatal párral.
Nem tudunk már moziba járni? Hát fülhallgatóval nézünk filmet, amikor Mór elaludt.
Nem tudunk órákat beszélgetni?
Hát dumálunk tíz percig, amíg Mór játszik.
Hogy miről? Mondjuk arról, hogy Ádámnak milyen napja volt. Hogy hogy érzni magát. Meghallgatom. Figyelek.
Annyi azó esik arról, hogy minket, nőket-anyákat senki sem ápol, babusgat.
De a férfi oldalt is gondozni kell.
Ha intellektuálisan is teremtünk közös teret, a házasélet hálószobai attrakciói sem válnak kipipálandó feladattá pusztán azért, mert a mendemonda szerint annak hiánya a legnagyobb para egy kapcsolatban.
Elhihetitek, hogy a gondok nem ott kezdődnek. Az már következmény.
Most pedig abbahagyom az írást és tisztába teszem Mórt, hogy mire Ádám hazaér, a peluson túl is legyen élet. Legalább 10 percig.:)
A szomszéd nő pedig le van sz***va.;)
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése