Ilyenkor kellene egy óriási és távolságot is áthidaló gyógyhordozó!
A betegségek, veszteségek, nehézségek olyanok, hogy meg kell állni miattuk, általuk.
Sokszor azért betegszünk meg pontosan ott és akkor mert szükségünk van(lenne, lesz) azonnali pihenésre, felmentésre, ilyenkor hordozza kicsit más a legaranyosabb babát, ha végképp nincs ilyen, akkor fekvőnap legyen, semmittevés, minimálprogrammal. Sajnálom hogy ilyen távanya vagyok most, de az vagyok.
A távanya is anya, csak sokat most nem tud segiteni tevőlegesen. A telefon ilyenkor a köldökzsinór.
Egyszer, anno, amikor a pici Anna reggel felébredt, iszonyú migrénem volt, aki tudja milyen az igazi migrén, annak nem kell magyarázni...
Ketten voltunk otthon, ő a másik szobában, derűsen és egyre hangosabban jelezte hogy itt a reggeli ideje.
Éreztem hogy ez most nem fog menni. Átszóltam neki, hogy várjon, vagyok, nemsoká megyek.
Megérezhette a hangom másságát. Csend lett.
Én meg nehezen letápászkodtam az ágyról és átmásztam a szobájába. Lefeküdtem a földre, mint egy szőnyeg, a kiságya elé.
Benyújtottam hozzá a kezem, ennyit bírtam, és el is aludtam.
Csend volt.
Mire felébredtem, már sokkal jobban voltam.
Nusika(Anna) aludt... Fogtuk egymás kezét, 11 óra tájt lehetett. Reggel fél 8-tól...
Reggeli nélkül, csendben aludt.
Nem volt még egy éves, emlékeim szerint!
Amikor felébredt, nézett, halványabban de mosolygott. És folytattuk a napot. Talán szorosabban és gyakrabban összeölelkezve, mint valaha.
Hát, van ilyen nap is.
Higyjétek el, a szomszédnak is.
Csak ő ( szegény) letagadja, mert neki tökéletesnek "muszáj" lenni!
Gyógyulást, nyugodt éjszakát, békés ébredést mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése