2014. április 13., vasárnap

Ági arról, ha Anya lerobban

Ez a nap már ilyen, megbetegedett az Annalány. 
Ilyenkor kellene egy óriási és távolságot is áthidaló gyógyhordozó! 
A betegségek, veszteségek, nehézségek olyanok, hogy meg kell állni miattuk, általuk. 
Sokszor azért betegszünk meg pontosan ott és akkor mert szükségünk van(lenne, lesz) azonnali pihenésre, felmentésre, ilyenkor hordozza kicsit más a legaranyosabb babát, ha végképp nincs ilyen, akkor fekvőnap legyen, semmittevés, minimálprogrammal. Sajnálom hogy ilyen távanya vagyok most, de az vagyok. 
A távanya is anya, csak sokat most nem tud segiteni tevőlegesen. A telefon ilyenkor a köldökzsinór. 

Egyszer, anno, amikor a pici Anna reggel felébredt, iszonyú migrénem volt, aki tudja milyen az igazi migrén, annak nem kell magyarázni...
Ketten voltunk otthon,  ő a másik szobában, derűsen és egyre hangosabban jelezte hogy itt a reggeli ideje. 
Éreztem hogy ez most nem fog menni. Átszóltam neki, hogy várjon, vagyok, nemsoká megyek. 
Megérezhette a hangom másságát. Csend lett. 
Én meg nehezen letápászkodtam az ágyról és átmásztam a szobájába. Lefeküdtem a földre, mint egy szőnyeg, a kiságya elé. 
Benyújtottam hozzá a kezem, ennyit bírtam, és el is aludtam. 
Csend volt. 
Mire felébredtem, már sokkal jobban voltam. 
Nusika(Anna) aludt... Fogtuk egymás kezét, 11 óra tájt lehetett. Reggel  fél 8-tól... 
Reggeli nélkül, csendben aludt. 
Nem volt még egy éves, emlékeim szerint! 
Amikor felébredt, nézett, halványabban de mosolygott. És folytattuk a napot. Talán szorosabban és gyakrabban összeölelkezve, mint valaha. 
Hát, van ilyen nap is. 

Higyjétek el, a szomszédnak is. 
Csak ő ( szegény) letagadja, mert neki tökéletesnek  "muszáj" lenni! 
Gyógyulást, nyugodt éjszakát, békés ébredést mindenkinek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése