2014. április 30., szerda

"Szerintem attól még nem vagyok szaranya"

Se szeri, se száma az alábbi jelenségnek.

Mondjuk találok egy cikket a hordozás előnyeiről.
Vagy az igény szerinti szoptatás pozitívumairól.
Az együttalvás örömeiről. 
Stbstbstbstbstb.

Aztán én marha, elkezdem olvasni a kommenteket.
És egész egyszerűen nem maradhat ki az alábbi mondat sehonnan se:
"Én nem így csináltam, mégsem gondolnám, hogy szaranya lennék."

Ja. Nem vagy szaranya. Csak nagyon hülye. 
Egyszerűen nem értem, mi a fészkes fittyfenéért kell egy valamiről, bármiről szóló cikket mindenképp ellenünk való támadásként értékelni, ha esetleg mi másképp csináljuk.

Ez egy nárcisztikus, bomlasztó gondolatmenet. Non-stop paranoia.

Az ilyen anya nem a cikk írója miatt gondolja szaranyának magát, hanem alapból frusztrált.
Nem gondol bele, hogy a gyereknevelés nem kétdimenziós. 
Nem két lehetőség van, egy jó és egy rossz. 
Ha a cikk mást mond mint amit ő képvisel, nyilván máris támadva érzi magát.

Azért hülyeség így puffogni, mert felesleges indulatokat gerjeszt önmagában az, aki rögtön ugrik.

Ha egy szoptatási tanácsadó leírja, miért kafa szoptatni, azt nem azért teszi, hogy verbálisan bemosson a cumisüveget használó anyuka önbecsülésének.

Én is hiperérzékeny vagyok. 
Én is gyakran érzem, hogy bírálnak. 
De soha nem kezdem mondogatni - mint az agresszív kismalac- virtuális és valós közönség előtt sem, hogy én nem vagyok szaranya. 
Hiszen soha senki se mondta még nekem, hogy az lennék. 
 
Sőt, már néha a valódi szkeptikus megjegyzéseket is képes vagyok elintézni egy szűk fél mondattal. Vagy egy szóval.
Pl: "Nincs ott melege neki? -Nincs."  Pont.
Miért kellene magyaráznom a bizonyítványom bárkinek?

Az egyetlen ember, akinek elszámolással tartozom, az én magam vagyok. 
A frusztrációimat pedig nem vetítem ki a világra, hanem próbálok inkább tenni ellenük. Tevékenyen. Nem másokra lőve.

Ezt jelenti a gyakorlatban, hogy lesz***om a szomszédot.;)

Anna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése