"Te kötődve nevelő anyuka vagy? Vagy sírni hagyós?"
vagy
"Mi, kötődve nevelők..."
Elnézést a kirohanásért, de miazistent akar ez jelenteni??!!!
Ez a két út létezik összesen? Kétféle szülő? Kétféle anya?
Ahogy utánaolvastam, elvileg a kötődő nevelés, az úgynevezett attachment parenting az alábbi szempontokból áll össze:
-igény szerinti szoptatás
-együttalvás
-hordozás
-mosható pelenka használat
-azonnali válaszkészség a baba minden rezdülésére
Nos.
Ezek a fenti dolgok mind szuperek, magam is alkalmazom szinte mindet.
Kivéve a mosható pelust, aminek amúgy fingom nincs, mi köze van a kötődéshez, de persze respect a szomszédnak, aki a sikálósba csomagolja a porontyait. Komolyan.
Én eldobhatót használok, pfúj, milyenanyaazilyen.:)
No és ahogy tegnap is írtam, azért nem minden rezdülésre pattanok azonnal. Néha várok pár elfogadhatatlan (másod)percet. (Hangsúlyozom, nem hagyom sírni SOHA. De nem dobom el a lábast, vagy a nem létező porcelánt, mert megnyikkant a kisfiú, hanem előbb elmosom, leporolom, leteszem.)
Akkor ezek szerint én nem kötődően nevelem a babámat?! Akkor hogyan?! Úristen, mi lesz velem, ha nem tudom egy szóban megfogalmazni, milyen anya vagyok???!!!
Ez a címkézés szerintem óriási árkot ás az anyák közé, amit én mindenképp kártékonynak gondolok.
Hiszen normál esetben minden anya szereti a gyerekét, babusgatja, öleli, vígasztalja.
De ha történetesen nem szoptat, mert mondjuk nem tud, vagy vissza kell mennie dolgozni, vagy mert olyan "okos" tanácsokat kapott védőnőtől, orvostól, a szomszédtól, hogy elapadt a teje, akkor ő már képtelen biztonságos kötődést biztosítani?
Mondok egy példát.
Egy anyuka elárulja, hogy már sajnos nincs teje. Erre a másik (tipikus szomszéd) elkezdi kéretlen tanácsokkal bombázni, hogy jaj, de mindenképp ölelgesse akkor még többet a babát, hogy tutira biztonságosan kötődjön.
Ezzel az a baj, hogy akarva-akaratlanul is elbizonytalanítja önmagában szerencsétlen, már nem szoptató anyukatársát.
Persze, a szoptatás fontos. Sőt, a legjobb a babának, ezt tudjuk.
De van valami, ami még jobb neki: ha az anyukája szereti és ezt kiegyensúlyozottan, frusztrációk nélkül ki is tudja fejezni.
Ez nem nevelési elv, ez ösztönösség.
Nekünk magunktól jött, hogy Mór igény szerint szopik, együtt alszunk és sokat hordozom.
Nem tankönyvből olvastuk. Nem egy ősanya-guru tanított be minket.
Így alakult. Nekünk ez a jó.
Szerintem mindenki nevelje úgy a gyerekét, ahogy nekik a legjobb.
Felcímkézni -úgy gondolom- marhaság.
Sz***juk le a tankönyveket, fórumokat, csak úgy, mint a szomszédot és csináljunk továbbra is mindent úgy, ahogy eddig is jól bevált.
Nagy szobordöntés, szentségtörés, de én, Szabó Anna Eszter, azt mondom:
MINDENKI KÖTŐDŐEN NEVEL!
Csak -mivel mindenki más- különböző eszközökkel, szokásokkal.
Nem lehet kisajátítani egy kifejezést azzal, hogy fekete-fehér korlátok közé szorítjuk. Pláne nem, ha az anyaságról van szó.
És ahogy egyikünk sem szereti, ha beleszólnak a dolgába, úgy mi se tegyük.
Épp elég a saját gyerekünket elrontani, hagyjuk meg erre az esélyt másoknak is.;)
Inkább a bennünk lévő közös tulajdonságra kellene fókuszálni.
Hogy anyukák vagyunk, akik szeretik a gyereküket. Akik néha fáradtak. Akik nem tökéletesek. Akik nem robotok.
Slusszpassz.
A lényeg, hogy baba-mama mosolyogjon, nem?
A szomszéd elve pedig -legyen az kötődő, csak biokaját evő vagy libatollpárnán meditáló- le van sz***va.;)
Peace, Anyukák!;)
Üdv,
Anna
PEACE!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése