Azt hiszem, most fogtam fel igazán, mibe is csöppentem bele.
Ha anya vagy, nincs szabadnap. Nincs táppénz. Nincs még öt perc szundi. Nincs ágyban töltött nap.
A bébi a legkeményebb főnök.
Őt nem érdekli, hogy az agyad lüktetésétől a gondolataid is fájnak.
Nem fog halkabban sírni, csak mert a hangja frekvenciája macheteként szabdalja az agysejtjeidet.
És persze kizárt, hogy ilyenkor végigaludja az éjszakát. Mert még a végén kipihennéd magad...
A szomszéd egyrészt sosem beteg.
Ha mégis, akkor is fát lehet vágni a derekán, nem engedi meg magának a luxust, hogy bemondja az unalmast.
Én, mint okleveles szaranya, bedobtam a törülközőt, amikor ma reggel fél 6 és fél 8 között az édes szar is keserű volt a kisfiamnak.
Így Ádám, mint Superman, eresztett nekem egy levendulás forró fürdőt és elvitte a kisfiút sétálni.
A szomszéd anyuka tuti nem szorul sosem ilyesmire. Vagy el sem fogadna ilyen segítséget.
Tegnap minden erőmet összeszedve játszottam, hordoztam, de azt hiszem, mozgósítottam a tartalékaimat.
Rájöttem, hogy ez nem vicc.
Mór miatt is ki kell használni és élvezni minden segítséget, hogy minél hamarabb újra 100%-os szórakoztató egység lehessek.
Most sem kell keresztre feszülni, továbbra sem érdeke senkinek.
Ugye, milyen jól megy az elmélet?
De akkor mégis, miért furdal a lelkiismeretem azért, hogy lerobbantam?!
Egy igazi jó anya SOSEM BETEG!!!!
Ugye, kedves szomszéd?
Hát akkor megbuktam.
De lesz***m.
Jó ez a levendulás fürdő.:D
Szép vasárnapot!!!
Üdv,
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése