2014. április 23., szerda

Kihívás a Kihívás

Amikor kitaláltam a Kihívást és elkezdtem, lendületben voltam.
Gondoltam, ennyi simán vállalható akár gyerek mellett is.
Aztán jöttek a hétköznapok és a valóság.
Igen, eleinte minden pontot tudatosan pipálgattam.
Aztán jöttek a megalkuvások.
És mára már nem a Kihívás irányítja a napjaimat, hanem a "ledolgozott" napból kiszedegetem, ami Kihívás-kompatibilis.

Mérges vagyok magamra, mert szépen indult, Ti is lelkesek voltatok, de az én jelentéseim egyre kevésbé voltak ösztönzőek, ami baj.
Szóval bocsánatot kérek, újra nekiveselkedek és igyekszem minden pontot újra tudatosan pipálgatni.
Hogy miért?
Mert amikor foglalkoztam vele, igenis szebb, jobb lett a napom. Jobb lett velem az élet. És ezt kívánom mindenkinek.
Pokoli nehéz minden pontot szépen letudni, de milyen jó érzés utána!

Bizonyítsuk be magunknak, -a szomszédnak nem, mert ő le van sz***va-mindenkinek, hogy némi szervezéssel, kreativitással szuper, élhető, örömteli életet is lehet élni.
Nők, anyukák, vegyünk új lendületet és így a Kihívás felénél húzzunk bele!

Hajrá!;)


Üdv,
Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése