Tedd a szívedre a kezed, és mondd ki:
"Sosem érzem a gyerekem kibírhatatlannak."
Sikerült? Nem bizonytalanodtál el egy percre sem?
Jó Neked, kedves szomszéd.
Mert nálam bizony leszakadt a plafon.
Mert nálam bizony, van, hogy egy mozdulattal visszapakolnám a hasamba az amúgy imádnivaló kisfiamat.
Ha megszületik egy baba, a kedves szülők szélsebesen megismerkednek az alábbi kifejezésekkel: kólika-hasfájás, fogzás, növekedési ugrás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás...és mindenek fölött ott a jolly joker: A FRONT.
E fenti felsorolásból szoktunk rábökni valamelyikre, amikor az amúgy agyonimádott, édes, drága gyerek dühöngő mini King Kongként viselkedik.
A szomszéd anyuka a kétnapos kisbaba első nyikkjéből már kikövetkezteti, mi a gond és a második nyikkre már orvosolta is a problémát. Mert Ő csodás, igazi mintaanya.
Én, a szaranya, bevallom, gyakran vakarom a fejem, hogy ugyan miért üvölt Mór olyan keservesen, amikor már minden trükköt bevetettem?!
Megszoptattam fekve, ülve, félig ülve, tisztába tettem, hordoztam elöl, hordoztam csípőn és háton, hordoztam skin-to skin, adtam cumit, elvettem a cumit, játszottunk minden játékkal, énekeltem, mondókáztam, levettem a pelust, szellőztettük a popsiját, leraktam, hasra fektettem, átfordult, háton se jó, felvettem, ringattam tovább, adtam hasfájásra cseppet, bedörzsöltem az ínyét. Majd kifogytam az ötletekből.
Ekkor jön a szomszéd számára nyilván ismeretlen kép: anyuka leroskad, ölében az elégedetlen babával és sír.
Vagy csak nagyokat fújtat.
Vagy a gyerek felé fordul és könyörögni kezd, hogy segítsen, legalább pislogjon kettőt, ha anya jó nyomon jár!
Vagy káromkodik.
Szaranya megteheti, nem?
Sőt, anyázhat is, ahhoz -ha valakinek- neki szíve joga van.
Most komolyan, senkinek nem suhant még át a fején a gondolat, hogy a gyereked néha bizony idegőrlő? Csak nekem? Ugye nem?!
Hogy egyszerűen rettenetes érzés, amikor a hetvenharmadik játékot is flegma arckifejezéssel üti ki a kezedből?
Hogy egyszer eljön az a pont, amikor nagy levegőt kell venni, hogy ne kapj te is hisztériásrohamot?
Hogy néha Te is legszívesebben csatlakoznál a gyereksíráshoz?
Nem hiszem, hogy egyedül vagyok.
De ilyenkor sokat segít a gondolat, hogy nem minden problémára van gyógyír.
A fenti probléma-felsoroláson kívül bizony van még egy opció: Hogy ROSSZ NAPJA VAN. Ahogy néha nekünk is. Olyankor az édes szar is keserű. Hiába nagy doboz toffifee, kád habfürdő, Jóbarátok a tévében, attól még Neked rossz.
Ez babákkal is megesik.
Ilyenkor nincs más választás, harcolni, küzdeni kell. Le kell nyelni a békát.
Bármit is mond a szomszéd, én NEM HISZEM EL, hogy mindig van egzakt magyarázat a nyűgösségre.
És aki nem jön rá, az biztos "nem hangolódott rá" a babára, "nem figyel rá", milyen anya az ilyen amúgy is?!
Bizony, néha már-már kibírhatatlan.
De aztán egyszercsak elalszik.
Én meg nézem, nézem...
És észreveszem magamon, hogy már azt várom, mikor ébred fel és ugráltat tovább.:) *
Ismerős? A szomszédnak nyilván nem. De lesz***om.
Legyen szép, nyugis napotok!;)
Üdv,
Anna
*: Stockholm-szindróma:
Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek gyakran szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt.
Hmmm...honnan is olyan ismerős ez? Vajon honnan?!
:)
VálaszTörlés