Adott egy helyzet, amiben a gyerek nyűglődik, unatkozik, hisztizik.
Neked nem sok választásod van látszólag.
Az ösztönös, azonnali megoldás, hogy nekiállsz szórakoztatni.
De közben Te hulla vagy, vagy mondjuk más dolgod is lenne.
Hiába, mert a gyerek azonnal acsarkodik, amint lelépsz félméteres körzetéből.
Ha viszont mégis megpróbálsz határozott maradni és csinálni a dolgod, vagy csak leülni pár percre, már jön is az ordító lelkiismereted kőkemény furdalása.
De miért is???!!!
Mert a gyerek elégedetlen?
Kicsit gondoljuk ezt át!
Nyilván szeretjük, imádjuk a babánkat, gyerekünket.
Azt akarjuk, hogy mindig jó legyen neki.
Ennél a pontnál viszont ereszkedjünk vissza a földre.
Ugyanis nem lesz neki mindig jó.
Lesz, hogy pocsék lesz.
És meg kell tanítanunk arra is, hogy egyedül is képes felvenni a harcot például az unalom ellen.
Hagyjuk sírni? Ne. (szerintem)
De igenis van különbség egy hasfájós, álmos, bekakilt sírás és az unatkozó, vergődős hiszti között.
Ha nem azonnal a magas cén kezdi, én néha várok néhány másodpercet, hátha feltalálja magát. És néha sikerül.
Amint látom, hogy elkámpicsorodik, már persze szaladok, de ha csak káromkodik, akkor várok. Vagy beszélek hozzá.
Nem adok neki hatmillió játékot, max 2-3-at. Mert ha ennyivel nem szórakoztatja el magát, többel sem fogja...
Kis fogások ezek, amikkel próbálkozom.
Mert bár minden pillanat Mórról szól, az Ő érdeke is, hogy amihez nem feltétlenül kell segítség, azzal próbáljon küzdeni maga is.
Nem sok minden tartozik ide, de például az unalom igencsak.
Próbálom mantrázni, hogy bízni fog bennem, ha látja, azonnal segítek, ha baj van.
De amikor csak kisebb nyűgje van, mosolygok rá, hogy lássa, minden oké, nincs egyedül és bíztatom. És gyakran be is válik.
Nem hiszem, hogy én őt ezzel cserbenhagynám.
Mégha a bezzeg szomszéd szerint szaranya is vagyok emiatt.
Pedig Ő is bevallhatná, hogy igenis van olyan, hogy úgy érzed, ha még egy csörgőt meg kell ráznod, összeesel a végkimerültségtől.
Ilyenkor NYUGODTAN megteheted, hogy pár percig leülsz, iszol pár korty vizet, veszel néhány nagy levegőt, bekapsz egy kocka csokit.
Nem ennyi idő alatt fog a gyereked biztonságos kötődése, bizalma megrendülni.
Nyilván itt csak a nyekergésre, nyafogásra, hisztire gondolok, természetesen ne akkor fújjuk ki magunkat, amikor szegény gyerek a fültövéig szaros.:D
A lényeg az, hogy ha anya ingerült, a baba is az lesz.
Attól senkinek sem lesz jó, ha anya keresztre feszül!
Ez az elmélet.
Persze így is egész nap Mór körül ugrálok...:)
Szóval a megvalósítás sokkal nehezebb.
De dolgozom rajta!:)
Természetesen a szomszéd gyereke szuperül eljátszik egyedül, sőt, idegesíti is, ha megzavarják. Elaludni is egyedül szeret. Oké. Gratula.
De attól még le van sz***va.;)
Szép napot Nektek!
Üdv,
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése